fokozatosan halunk meg halottainkkal
ki fogja már nekem ezután olyan izés--kedves hangsúllyal, mosolyogva mondani, hogy
Szervusz, Juli!
s őszintén örülni a véletlen találkozásnak
elment a Török Jóska végleg, már nem futhatunk össze a makói utcán....ittléteikor
Pista bátyja osztálytársam volt általánosban, különleges, okos, "furfangos" fiú, jogász lett, ő már jóval előbb meghalt, azt hiszem Svédországban
s anyukájuk is, aki anyukám jó barátnője volt
(mindig érdeklődött lányom felől is, őszintén, anyukája születésekor egy nagy tál finom magasütötte képviselőfánkot hozott örömében...anyuval együtt jártak a katolikus templomba vasárnapi misére (nem számított, hogy anyu zsidó)
Jóska épp olyan fiú volt, mint a többi gimista, csak egy kicsit kedvesebb és udvariasabb, emlékszem gimi bálakon mindig felkért táncolni, s milyen könnyed, jó táncos volt! ezt a könnyedséget megőrizte egész életére, Volt benne valami önfeledt derű (átélt tragédiák ellenére is)
hosszan beteg volt - írják most, de nem mutatta (tán nem akart másokat terhelni vele? semmivel se,,)
már nem mondatom el
február negyedikén temetik Makón, (szülő városában, hova mindig hazajárt) abban a templomban lesz a gyászistentisztelet. amibe anyukáink is jártak.... (s akkor lenne apám születés napja 113.. ) Jóska 74 volt.....Remélem el tudok menni, elbúcsúzni....(legutóbb mikor találkoztunk, a vizórájával volt valami probléma..., s azért futkosott)
