szerencsém van ezzel a médiaklikkel

igaz, hogy későn, de mindig vannak jó filmek is rajta

pl tegnap 2 is

Az utolsó metró

Meg a Schiele.... (A halál és a lányka)

megérte fent lenni, bár utólag is megnézhetném egy hétig... korábban

mig ilyen vacak az újonnan nyilt makói mozi műsora, ez marad...

 este felé a legélesebbek a kontúrok

akkor jó fotózni is

nem vakitó fényben

este felé mutatkoznak meg a dolgok is, 

igazi valójukban, élesen

 nem elírás, igaz, hogy a könyörtelen életrajzi külső adatok szerint már 20 éve nincs közöttünk, nem köszönthetem fel "személyesen" ill. "valóságosan", de ragaszkodom hozzá, hogy ez a nap: anyák napja az én anyám napja (is) legyen!

fel kell köszöntsem őt, emlékezni rá (ezen a napon is) ,

hiszen, hogy engem felköszönthetett a lányom, anyaként, azt is neki köszönhetem, többszörösen

hiszen ő adott életet, és nevelt fel, annyira nehéz időkben annyi nehézség közt

"találtam" egy rokonunktól visszakapott fotót, kettőnkről '46-ból:

a hátlapján ezek a magyarázó kísérősorok anyu szép, szabályos írásával:

(rokonaink megszólítása)

"....szeretettel az 1 éves évfordulóra abból az alkalomból, hogy szerencsésen és csodálatos módon meglett az elveszett gyermek.

Egyúttal emlékére felgyógyulásomnak.

(kettőnk neve)

Makó, 1946, aug.23.

(Az egy évnyi deportálásból hazatérve, Pestre, ahol a bori munkaszolgálatból hiába vártuk vissza apámat, egy szombat délután az óvodából "elvesztem", napokra. - Anyu kicsit később hónapokig volt klinikán. A háborús viszontagságainknak nem lehetett egy csapásra vége... de ez a kép viszont elég idillinek tűnik.... már s még)

ez a kép meg 43 évvel később, 1989. augusztusában készült (20 éve!); anyuról az unokájával azaz a lányommal :

Anyu, mama nem felejtünk!

aliz2. :: 2009. máj. 3. 19:00 :: 7 komment

 A legutóbbi Marosvidéket  amibe publikáltam is-  a könyvtárból kaptam meg, a kapuja előtt , az utcán, maszkban

A mostani számban is benne van irásom (Törőcsik Mariról, a Páger-dij kapcsán), s bár nem kaptam róla értesitést, ott várt rám megint a tiszteletpéldány, 

mit viszont most maszktalanul, a könyvtárban vehettem át...(az oltási kártyám felmutatásával)első nap volt nyitva a könyvtár - hosszú idő után

de nem éreztem jól magam bent a zárt levegőn (csak később jutott eszembe, hogy én mindig is a belső kertjében tartózkodom)

hamar elmentem, (még a forgóajtó sem működött)

majd visszamegyek, ha már bejáródnak....

 ezt a csakazértist imádom a természetben

hogy mindennel dacolva - ha itt az ideje -  a rügyfakadásnak, a tavasznak, akkor ujjongva harsány zöldbe borul, a madarak karával...Él és virul...

és fittyet hány az emberi bajoknak

és mi is vele hajlamosak vagyunk elfeledni azokat...

evoé tavasz!

éljen az élet!

viva la vida!