jutott eszembe most Rodolfo fotóját hirtelen meglátva,
hogy milyen ötletei voltak az én nagybátyámnak
kintről, régi barátaival küldözgetett nekem különböző ajándékokat
emlékszem Rodolfóval egyszer egy angol középkék gyapjú szövetkabátot
Szepesi Györggyel meg egy virágos olasz selyemanyagot...
később , már nem tudom kivel (s már Ausztráliából) két fadoboznyi Zserbó édességet
mániája volt összehozni különböző emberekkel, akár újdonsült baráraival (akiknek kereshette társaságát, magyarok lévén?) pl Szántó Judittal...aki egy darabig , egyetemistaként ,mentorkodott fölöttem szinháztudományi érdeklődésem terelgetőn...
irt levelet Somló Istvánnak, amit ügyetlenségem okán nem tudtam átadni, mert épp premier előtt lévén...a titkárnője nem engedte megközeliteni, pedig jó barátja volt apámnak )meghallgatást kért benne, szavalásomra, (szinészit) tehetséges vagyok-e.., sose derülhetett ki!
A Marton Endrével már szerencsésebb voltam, még a régi Nemzeti épületében kereshettem föl, mikor az volt a heppem, hogy rendező akarok lenni, (harmadik egyetem után), lebeszélt, női mivoltomra hivatkozva, Krencsey Mariannal példálózva....visszafelé rohantam a csapóajtón annyira, hogy sikerült nekimenni a Sinkovitsnak, oldalt meg Kálmán György állt rám meredve...
ja meg Keleti Márton! az ő közbejárása révén hivogatta a Hont Ferencet, hogy venne már fel a szinházi intézetébe:) berzenkedett is a Hont, hogy ki révén nyaggatják őt háromszoros Kossuth dijas filmrendezők....de statusz híján, meg a remek tanulmányom ellenére (az abszurd drámákról) nem vett föl! azaz, dehogynem 6 hónapra felvett volna szerződéssel, de a bizonytalanságot nem mertem vállalni, igy lettem Makón gimnáziumi tanár inkább..
egyszer a Bástival ettünk a Fészekben (egy filmben játszottak (Hazugság nélkül 1945-ben) ) de a Básti nagyon magábazuhant volt, a Vágóhidak Szent Johannája kudarcos bemutatója után nem is volt oka vidámságra
Királyhegyi Pállal többször együtt időztünk... aranyos, kis ember volt, minden szava poén...
de egyedül egy kedves házaspár, Berendék barátsága maradt tartós, holtukig...s minden érdek nélkül
(Bár jut eszembe... Gyuri bácsi is eljuttatta Barabás Tiborhoz a regényemet, s az jónak is találta...de elakadt...
ilyen ügyben Hárs Ferencnél is jártunk nagybátyámmal(Majd a gyerekek!). de ő csak azt ajánlotta, hogy olvassam el Saul Belowtól a Herzogot. El is olvastam, tetszett is! Tán azért is irtam később "elküldetlen leveleimet" Pl Kálmán Györgynek, akinek már nem mutatott be a nagybátyám!, pedig jó barátságba keveredtek a Fészekben épp abban az intervallumban, amikor én hazajöttem Pestről népet számlálni.....s Bécsből nem velem küldette el a pöttyös nyakkendőt a Játékosba (hanem Simonyi Magdával) (ki tudja miért...)
Bársony Rózsikával jól összebarátkoztunk Bácsben. kedves volt, s jó háziasszony, és azt mondta , hogy nekem is gondás mosolyom van (meg ne válasszam el középen a hajam, mert az olyan arcszimmetriát kivánna, amilyen senkinek sincs...megfogadtam)... egyszer Fenyvesi Éva is ott nyaralt, szomorkodott (mellőzései miatt)
Emlékszem 68-ban a Grabenen sétáltattam Simor Erzsi kutyáját (vagy inkább ő engem?!) (akkoriban elég zűrös idó volt, 68-ban, a cseh bevonulás miatt)
A Rátonyi meg rém boldog volt, mikor mondtam neki hogy hallgatjuk számait, a kislányával ,amiket énekelnek... (azt hitte Bécsben, nagybátyám lányaként, ahogy mindenkinek bemutatott itt) meglátogattuk a Margitszigeti Szabadtérin fellépésekor, szabadkozott a táncos nagybátyám előtt, hogy nem vállal felelőssége magáért deréktól lefelé...
emlékszem még Fényes Szabolccsal meg Kellér Dezsővel való találkozásra...(szintén a Fészekben)
Latabár Kálmánéknál való látogatásról lemaradtam Siófokon, mert épp akkor voltam a kanadai rokonaimmal, bár épp Siófokon, mikor ők náluk vendégségben, s őket választottam balfácán módra - lemaradva egy bravúros házi Latyi-jutalomjátékról ...
Rónai Mihály Andrással, meg feleségével Gábor Mariannal Portorozban ismerkedtem meg, de Rónai többnyire csak nagybátyámtól volt elájulva, mit deklarált is egy gyönyörű cikkben az Uj Tükörben... engem is megemlitve (mint a kedves kis tanárnőt kit nagybátyja megnyaraltatott)
Mennyi (neves) ember... már senki se él közülük. ÉS a nagybátyám se - állandó segiteni akarásával----:(
