...A HEGEDŰM!
elővettem végre a sarokból... igaz egy kis külső "kényszerre", muzsikálni invitáltak egy kis zenekarba, és tegnap már próbáltunk is,ám előtte egy kicsit én is, itthon...
bizony lehangolódott alaposan a hegedűm... és felhangolás után is többször le, mig megállapodott, míg megszokta, hogy hol is a normál A, D, G, meg az E helye... közben a húrtartója is el-kimozdult, újra kellett állitanom, a vonómon meg elég laza a lószőr, és nem is tudom rendesen felsrófolni, mert "berozsdásodott", egy kicsit én is, de azért elfelejteni nem lehet.... a hegedülést, s nem csak azért mert vagy 10 évi tanulás után belémidegződhettek a mozdulatok is, valaha ,pl Jehudi Menuhint azért is csodáltam, mert úgy tűnt, hogy nem külön hangszerként játszik a hegedűjén, hanem mintha a teste meghosszabbitása lenne a hangszere, és egy kicsit nekem is úgy tűnt, most, mégha vágta is kicsit az álltartó a "testemet", hogy csak meghosszabbit a hegedűm... kiegészit..., kiterjeszt, segit érzelmeket "elmondani", könnyebben, pontosabban, erősebben, mint szavakkal, s tán természetesebben is... magunkban amúgy se beszélhetünk,(legfeljebb irkálunk?)de zenélni miért is ne ...?!
bár közösen zenélni is jobb, mint egyedül... össze is jöttünk vagy 6-an, 5-en ebből valaha a gimizenekarban együtt is játszottunk...
hát bár úgy játszanék most is, mint akkor!, (akkoriban a konziba jártam)...de azt hiszem, korábban is jobban játszottam mint most..
...a lenti fotón olyan 11 éves lehettem...ekkoriban kaphattam az új már egész hegedűmet a (használt) feles után, Márton Jóska bácsi, helyi hangszerkészitő remekelte, bele is van irva, a lélek mellett, a készités dátuma is, 1954. december 14. később, egyszer, jaj! kicsúszott a kezemből, és le is esett, és eltört, zokogva rohantam vele, végig a városon, Jóska bácsihoz, aki rögtön megvigasztalt, és pár nap múlva, megreparálás után, tán még szebben szólt újra a hegedűm mint eredetileg, (bár oldalt a ragasztás nyoma -mint valami műtéti heg- még mindig látszik..), de a"lelke" teljesen ép...
