félálomban még emlékszem két álmomra is, aztán egyre, meg egy versecskére...mire felkelek semmire...

betelefonáltam a Levéltárba, ugyancsak félálmomban, hogy állunk a kutatással? Ismeretlen hang veszi fel a telefont, hivjam délutánt D-t, aki intézi az ilyen ügyeket, időpontegyeztetéssel, de már lehet kutatni... be se mutatkoztam...

nem soká szól a mobilom, D keres, még 11 sincs... lehet kutatni, egyszerre egy embernek, maszkkal, igazolás se kell,, még megkérdem, kivel beszéltem korábban, MA-val (régi tanitványom volt, de nem ismertem meg a hangját, ám ő  igen , az enyémet... pedig mikor azt mondom D-nek, hogy még nem tudom, mikor megyek, nagyon lelassultam..azt mondja hallja a hangomon is.. (M.A. mégis felismerte...hm)

próbálok magamhoz térni...(ha a hangon fáradtan is még a régi, tán nem lesz olyan nehéz(?) :)

 újabban törekszem "sétálni" ha egy két lépést is - a bicikli mint közlekedési forma mellett.

mielőtt kihoznám a tárolóból, megkerülöm a háztömböt és hátul megyek be érte 

(milyen jó, igy fedeztem fel tegnap az ablakom alatt gyönyörű iriszeket!)

vagy ha kiviszem a szemetet. utána átmegyek a  szemben levő padra...

csak hogy észrevettem meglehetősen imbolygok...

valami támaszték hiányzik a kezemből

kár hogy nincs Philemonom (jut eszembe megint, egyre gyakrabban)

helyette bot is megtenné.. abba is lehet kapaszkodni

mesélem is lányomnak este, mondanám hogy kéne egy ...

mi? bot?

nem , utalnék a másik lehetőségre, de azt mondja, az a szekér már elment..:( hm..igaza lehet...nem élünk Floridában:) sem a regékben) 

(egyébként botom van is, a reumatológus irta fel, s a házban használom is!)

még friss zöldek a levelek

de ki tudja meddig

hátha felgyorsult az ő idejük is

egy  rossz levél már lábam elé esett

nézem újabb fotóimat, hát akárhogy is nézegetem, rossz fényviszonyokat, friZUrát azaz frizurátlanságot, előnytelen szemüveget is figyelembevéve---- rengeteget öregedett ez az arc, az utóbbi évben, sokkal többet, mint egy év alatt szokott, őszebb vagyok s a ráncaim is megsokasodtak, behálóznak...

kutassam okát?

sose voltam ennyire tartósan fáradt és elcsigázott... én a covidnak tudom be... nem részletezem most hogyan..

lányom szerint lelki oka van (minek nem?)

nomeg sose voltam még 78 éves :) ebben egyet is értünk! :)

végre újra láthattam lányom egy online könyvbemutató alkalmával.

igazán rögtön meglepett, milyen szép és rendezett, jól is kérdezett,a tőle megszokott módon (bár nem túl hosszan) 43 perc múlva megköszönte a beszélgetés és a figyelmünket, és olvasásra buzditott - ahogy kell)

Pál  "Rokonok " cimú könyvét ajánlotta , beszélgetve irójával , akinek ez immár a 4, könyve, bár eddig csak verseket irt(bár egy kritikus kisprózának látta  azaz hallotta az előző írásait is - hát igen felolvasás közben nehéz észlelni, hol törik a sor -jegyezte meg lányom- na mintha azon múlna a vers vers mivolta,?!)

a Rokonok cimet már bírálta valaki, Móriczra utalva, node most megmagyarázták, hogy persze tudatos ez a rájátszás, s tartalmilag van több  is  kötetben, Kosztolányira vagy még inkább Karinthyra utalva

el is hangzott egy karinthys elbeszélés egy matuzsalemről aki addig élt (mindenkit túl -) mig el nem olvasta tizezres könytára valamennyi darabját..

hozzátette az író,  ő már látja, nem lesz képes rá

pedig mégis csak el kéne olvasni könyveinket (amikből én is ki sem látszom)

(s jutott eszembe , nekem is van pár olvasatlan)