Szerb Antal világirodalmtörténetének újabb teljes kiadásáról beszélgettek...monográfusa a kérdésre , mit gondol, ki lehetett Szerb kedvenc irója,a válasz Thomas Mann volt..elgondolkodtam, lehet, hogy nekem is Szerb hatására lett kedvencem? (olyannyira,hogy félve hogy az életmű végére idő előtt érek, lelassitottam habzsolását, és a Dr Faustot aránylag későn is olvastam el)

lányom szerint (mindig ellenkezik!) ez nem biztos, benne volt a kor szellemében (ahogy én is szoktam hivatkoznia "kor hatalmára",ott van a József Attila stb..... 

nem győzött meg

mondom neki, de MOST biztos, hogy nem lenne a kedvencem!

hát most ki?

nem tudtam válaszolni... 

azt hiszem nincs

azt hiszem kinőttem a kedvencek korából. az öregség inkább a kiábrándulásé

szomorú...

 ezt a filmet feltétlen meg akartam nézni

főleg Catherine Deneuve  miatt--- de a sztori i s érdekelt!

adva van egy idős elegáns, különös  hölgy, aki - mint menet közben kiderül-, egy reggel arra ébred, pontosabban riad,  hogy üzenetet kapott , nem tudja kitől, de arról, hogy még aznap meg fog halni

ezért gondol egy nagyot , és árúba bocsátja az összes értékét-kacatját. elkótyavetélve

senki se hiszi normálisnak -  időnként nem is tűnik annak, mintha máris nem ezen a földön élne, az egyik rakodómunkás srácot pl  a fiának nézi (aki már meghalt)...

 de elő-előtűnik ő is szőke kislány korából...

lánya, aki már 20 éve eltávozott (majd kiderül, miért) visszajön, régi barátnője vészhivására, aki próbálja menteni a menthetőket (a régi játékokat,,a gyűrűt )

kiderül flaschbackakből, hogy a fia nagyjából a férje (az apa) felelőtlensége miatt halt meg, s később öngyilkos lett, a nő elutasitása és vádja után, aki orvost sem hivott hozzá haldoklásakor..

ez (is) nyomja a lelkiismeretét...

este sétálni megy, szembe jön vele egy autó, előtte elájul...

a kórházból hazamegy...már-már rendeződik minden, a vásárt visszacsináltál, lányával is kibékült... teát akar késziteni, közben elalszik...

és a ház vele együtt felrobban--

***

és ezzel semmit se mondhattam az egész filmről, a légköréről...meg kell nézni!

külön érdekesség hogy a lányát valódi lánya Chiara Mastroianni alakitja...

ő pedig minden filmben maga a csoda!!!!

 folytatódott az orzse tanárok előadássorozata a bet orim zoomjában

s akaratom ellenére kicsit jobban bekapcsolódtam hozzászólásaimmal, mint akartam volna

u.i. be volt kapcsolva a mikrofonom és először önkéntelenül megszólaltam, persze némi tiltakozásként mondtam:

"ILYEN IS VOLT!"

tudniillik az 1945 c. film jött szóba...s kérdezte az előadó látta-e valaki és csak neki tűnt-e föl az egész elhibázottsága, hogy a háború után belenyugodtak a visszatért zsidók vagyonuk elharácsolásába, mert szerinte nem...

erre jött ki belőlem, hogy de ilyen is volt... mint a filmben, ahol nem törődtek a vagyonnal, csak egy temetéssel...mert nincs fontosabb az embernél, az emberéletnél....

meghallották, nem is baj, s később már (buzditásokra ugyan, de szóltam, kérdeztem)

Pl,mikor az agudáról, meg a mizraczhiról volt szó, meg cionizmusról

jutott eszembe és adtam is neki hangot, hogy mi mizrachiba jártunk az ortodox gyerekek meg agudába, s hogy mennyire nem birtuk egymást... s hogy én hátizsákot követeltem anyámtól mert Erec Jiszrael ba akartam menni, de már másnap... valószinű a mizrachibeli  cionista nevelésemnek köszönhetően

aztán előjött egy kellemetlenebb emlék- arc

dicsérték, milyen remek propagandista volt, (az Új Életben) csak hogy nem a zsidók érdekében, tettem hozzá -bár ne lett volna az.. (a "kommunizmust" propagálhatta és az felülirt mindent)

ne dicsérjék nekem, elvtelenül,csak rá kell nézni az arcára,...

minek következtében a mi zsinagógánkat eladták, de ,stimmel

fejünk fölött adták (adta?) el a zsinagógánkat, minket, makói zsidókat meg se kérdezve... tán le se jött Makóra..

(igen igy volt, a zsinagóga eladásokkal)

 

aztán meg Hahn Istvánt védtem a magam módján

 

őt azért marasztalták el, mert bár Orzsét végzett, hátat fordított a vallásának később, sőt bibliakritikus lett

én arra emlékszem, mindenki szerette a szegedi egyetemen, ő volt mindenki  Hahn Pista bácsija, ókori történész, és arra is emlékszem, itt van a polcomon, milyen szép könyvet irt a zsidó ünnepekről )azt a fordulata előtt tette - mondják)

szerintem senkit se szabad kiszabaditani a korából, csak úgy, benne lehet vizsgálni

 

maga az előadó történész is hangoztatta, nincs objektiv valóság, és a források korabeli újságcikek se adnak kellő képet a történelemről (pedig azt kutatja!)

hát valóban...

annyira megszoktam, hogy otthon a kihozatott ebédet két részletben eszem meg, hogy most itt, a teraszon, alig birom magamba gyűrni a két fogást...

közben nézem az elém táruló valóságos mozielőadást

3 ismerős nő, már befejezhették az ebédet, egyikük lányom igazgatónője volt, rég láttam...örülök neki, de ő nem vesz észre

aztán tűzoltóautó szirénája hasitja fel a csöndet, nemsokkal utána két mentőautó is, rohannak... mi történhetett..s mifelénk!? ( remélem elzártam a gázt)

fehér blúzos sötétaljas kislány lépeget az anyukájával (ismerem őket, látásból, néha beszélünk is, a kislányt még kisebb korában kedveltem, mintha hasonlitott volna az én régi képeimre - jöttem rá később)c- ballagásról jöhettek, az óvodából, igen, iskolás lesz! jönnek a többek is.. fehér blúz sötét alj..De komolyak! Milyen évük lehetett!!! Jobbat kivánok nekik... 

mellettem levő asztalnál két nő elmerülten beszél...vajon meddig?!

az én ételem közben már ki is hűlt...

egy kis kutya áll meg előttem, mereven néz rám, aztán mellé döcög egy néni, összetéveszthetett a gazdájával ?)de nem , követi...

a pincér leszedné a tányéromat, de intek felé, van még rajta... végül is egy falat után otthagyom.elég volt, jóllaktam

idejön, jó volt ? kérdi...

mondom igen, csak én nem tudok egyszerre sokat enni, azért is ettem ilyen lassan...

kérek még egy presso kávét.. szódával! teszem hozzá

hozza máris . mondja

ráér..mondom

az egyik szeme piros...véres alól... remélem nem (estleg virusos) kötőhártya gyulladása van, s remélem nem ő késziti majd el a kévém

ez a félelem is már belémköltözött

közben olvasom a mobilomon, hogy már felütötte az indiai mutáns a fejét nálunk is! (ami állitólag gyerekekre is veszélyes lehet) örök félelemben élünk. már.

jön a kávám, a szokásos kis pohár szóda helyett nagy pohárral kapok!. jól is esik, hideg is... sokszor ez a legjobb az ebédben! (Persze ebéd nélkül nem lehetne ilyen jó) (sütit meg most nem is kaptam! :(

 kérdi unokám, hogy vagyok, sétáltam-e stb..

mondom, én nem sétálok, hanem biciklizek..bicikliztem ma is..

csodálkozik!

te biciklizel? Akkor te egy szupermama vagy! a mamák pedig rozogák szoktak lenni!

hát én is az vagyok! biciklizni jobban tudok, mint járni....

honnan van biciklid?

mindig is volt , gyerekkorom óta..de nem emlékszel, mikor itt voltál nyáron, vittelek a biciklimen hátul a csomagtartón..

az a kicsi?

bizony az, kemping, hogy le tudjam rakni a lábam...

 menzára mentem előbb, de ott már elfogyott a a rántott karfiol, és semmi máshoz nem volt kedvem, valaki kiöntötte a tányér levesét a pultnál , s azt mosogatta a szakács, ez se volt valami étvágygerjesztő... kijöttem

az első terasz a Glorius volt, két asztalnál ültek, úgy ültem hogy tisztes távolra mindkettőtől

jókai bableves volt, 

meg d menú (már csak az) valami csirkemell rolád paraj meg sajt meg besamel (de végül is sokkal jobban nézett ki mint amiyen a neve

kévét is ittam, szódavizet is kaptam

jó volt minden

(igaz később egy közelebbi asztalhoz leültek, de nem fogok törődni vele, nem lehet félve élni, most elmúlt a járvány, a többi a jövő zenéje)

 kiskoromtól tudom, anyu mondta, hogy a Bartos Gyula Kossuth dijas szinész rokonunk volt (valamilyen nagybácsi) (büszke is voltam rá, mert az irodalmi olvasókönyvünkben Moliere Fösvényeként szerepelt :)

később az is kiderült egy félfüllel hallott szegedi hitk-i beszélgetésből, (akkor volt a zsinagóga 100 éves jubileuma) hogy Janikovszki Évának is nagybátyja a szinész... rokon (persze , Bartos Lipót könyvkereskedő a nagyapja)

...

de nem találtam adatokat róluk (ez a Bárány vonal, nagyanyám apai ága)

tegnap egész véletlen egy 1942-es izr hitk listán megtaláltam Bartos Mór épitész nevét...

s mellette a lakcimet... Fekete sas utca 22....

azonos Aranka nénim (Bárány nagymamám testvére ) lakhelyével!

no csak, ez nem lehet véletlen... 

családi fészek lehetett...

(az más kérdés, hogy Aranka nénit már társbérletbe kényszeritették az akkori törvények! később meg az ablakkilincs lett a végzete:(

 félálomban még emlékszem két álmomra is, aztán egyre, meg egy versecskére...mire felkelek semmire...

betelefonáltam a Levéltárba, ugyancsak félálmomban, hogy állunk a kutatással? Ismeretlen hang veszi fel a telefont, hivjam délutánt D-t, aki intézi az ilyen ügyeket, időpontegyeztetéssel, de már lehet kutatni... be se mutatkoztam...

nem soká szól a mobilom, D keres, még 11 sincs... lehet kutatni, egyszerre egy embernek, maszkkal, igazolás se kell,, még megkérdem, kivel beszéltem korábban, MA-val (régi tanitványom volt, de nem ismertem meg a hangját, ám ő  igen , az enyémet... pedig mikor azt mondom D-nek, hogy még nem tudom, mikor megyek, nagyon lelassultam..azt mondja hallja a hangomon is.. (M.A. mégis felismerte...hm)

próbálok magamhoz térni...(ha a hangon fáradtan is még a régi, tán nem lesz olyan nehéz(?) :)

 újabban törekszem "sétálni" ha egy két lépést is - a bicikli mint közlekedési forma mellett.

mielőtt kihoznám a tárolóból, megkerülöm a háztömböt és hátul megyek be érte 

(milyen jó, igy fedeztem fel tegnap az ablakom alatt gyönyörű iriszeket!)

vagy ha kiviszem a szemetet. utána átmegyek a  szemben levő padra...

csak hogy észrevettem meglehetősen imbolygok...

valami támaszték hiányzik a kezemből

kár hogy nincs Philemonom (jut eszembe megint, egyre gyakrabban)

helyette bot is megtenné.. abba is lehet kapaszkodni

mesélem is lányomnak este, mondanám hogy kéne egy ...

mi? bot?

nem , utalnék a másik lehetőségre, de azt mondja, az a szekér már elment..:( hm..igaza lehet...nem élünk Floridában:) sem a regékben) 

(egyébként botom van is, a reumatológus irta fel, s a házban használom is!)