elkezdtem újra élni:
menza-ebéd (maszkban, igazolvánnyal- terasz nincs, hidegnek találják az időt!)
gy.cuki terasz kávé, oroszkrém torta
könyvtár belső udvar - folyóiratok
még nehezen megy minden...
de muszáj erőltetnem..
a cukiban remegett a kezem, s ott hagytam a sarokoszlopon a noteszem, látszik is a fotón
de megvolt érintetlenül... hiszen üres a terasz... a ktár is... még tartózkodnak az emberek
a könyvtár udvaron felboritottam az asztalnál összeboritott székeket...s még egészségi folyóiratokat olvasgattam (szédülésről, álmatlanságról, krónikus fáradtságról)
utána lerogytam a ktár elé egy napos padra, szemlélni ami fölöttem van
a patika meg a bolt már megszokott helyek voltak
de azért alig tudtam megint hazatekerni
a posta előtt leszólitott egy beszédesen szomorú tekintetű asszony.. mondtam neki elhaladtomban, nem tudok leszállni (tényleg nem)...
...
Még idő kell mindenhez. Talán... vissza tudok térni... önmagamhoz... (?)
