...igen, ma ott jártam....

bár nem kellett hozzá kilométereket zarándokolnom

elég volt Budapesten lennem, és ott elmenni a Szépművészeti Múzeum jeruzsálemi kiállítására, majd a Zsidó Múzeumba, Capa izraeli fotókiállítására, este meg a Dohány utcai zsinagógába, a Zsidófesztiválra, Palya Bea szefárd koncertjére

de beszéljenek a képek:

a Szépművészeti Múzeum látványa önmagában is élmény, kilépve a földalattiból, s egyre közelebbről látni

innen már jól látható "A SZENTFÖLD ÖRÖKSÉGE - KINCSEK A JERUZSALEMI IZRAEL MÚZEUMBÓL"  kiállítás palkátja is , ahova igyekszem:

bent már tilos a fotózás , időszaki kiállításokon, de kijövet tudok venni képeslapokat, amik segítenek felidézni a hermetikusan elzárt termekben látható "kincseket"

                                                                Templom-tekercs, Qumran

                                                             A ruzsini rabbi imakönyve

                                                                      A torinoi lepel

Chagall imádkozó rabbija

----

a Capa kiállitás épein látszik a vaku nyoma

  de nem tudom nem feltenni - nekem így is sokatmondók):

kb.ilyen idős voltam én is 1949-ben..., mint ez(ek) a kisgyerek(ek) itt...vagy tán még fiatalabb!

***

A Dohány utcai zsinagógába jóval a 7 órai koncertkezdés előtt bementünk, beültünk...

de legalább külön is tudtam gyönyörködni a zsinagóga szépségében és ezúttal fotózni is ; először oda néztem, a karzatra, ahol valaha - '45-ben! nagymamámmal, voltam.... ez személyes emléktöredékem a legkorábbi visszaidézhető időmből - és nem elmesélés alapján tudom; évekkel ezelőtt kislányomat is oda vittem fel, ugyanarra a helyre ültünk, ahol én a  nagyanyámmal:

jó felnézni a mennyezetre is:

előttünk, lent meg már folynak az előkészületek

 a közeledő koncertre:

ami remek volt. Palya Bea szefárd (zsidó) dalokat énekelt, meg törököket, bolgárokat, magyarokat - és mind szinte ugyanazt az ősi elementáris erőt és élniakarást - és -tudást sugározta... Minden dala az életszentségről szól...

aliz2. :: 2009. aug. 30. 9:29 :: 3 komment :: Címkék: Budapest, fotok, kiallitas, kultura, muzeum, zene, zsinagoga

 Bementem a Marosba. Becsalogatott. Alig ért bokáig, kis szigetei voltak, homokos, tele pici kagylókkal. Tornagyakorlat gyanánt fel is szedtem jónéhányat, egyben igazolandó is, hogy tényleg benne voltam a Marosban!!! :)

aug 24

 a péntek este tán legbensőségesebb, legszebb szertartása (volt): az apa megáldja a gyermekeit, az ősi papi áldás szavaival: „Áldjon meg az Ur és őrizzen meg! Ragyogtassa feléd szeretetét és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd jóságát és áldjon meg békességgel! " -

anyukám gyakran számolt be ezekről a hetente ismétlődő ünnepi alkalmakról, amikor apukájuk -  megáldotta, 5 testvérével együtt. Szinte a boldog gyerekkor szimbóluma lett az én szememben is ez a gesztus. Ő is sajnálkozva mondta, hogy én nem részesülhettem ebben (sem), nem ismervén se apámat, se nagyapámat... és olyan korban nőttem fel, ahol a vallás szerepe háttérbe szorult.

Ma viszont lányom részesült a rabbi révén az ősi áldásban. Miután "hivatalosan" is megkapta a zsidó nevét. "Tikva." (Reménység) Könnyes szemekkel néztem végig és hallgattam: "Áldjon meg az Úr és őrizzen meg! Ragyogtassa feléd szeretetét és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd jóságát és áldjon meg békességgel!" 

És éreztem az ősök áldását is, valahogy - jelen voltak...

aliz2. :: 2008. aug. 30. 19:53 :: 8 komment 
Kategóriák: ünnep :: Címkék: epizod, kapcsolatok, lanyom

ma találkoztunk Kanadából jött unokanővéremmel..., Dórával, aki miatt, -mert egy kisgyerekkori szabadsághegyi táborban, ahol én is táborozhattam- nagy meglepetesémre ifjúsági felügyelő volt, (ő volt vagy 16 éves, és meg 6); rokonságunk kitudódása után a többi gyerek  elnevezett dórarokonnak...ebből a korai időszakból egyébként két dologra emlékszem vissza: az egyikre kissé rosszallóan, a másikra hálásan; az emeletről lejőve visszaküldött a fürdőszobába a küszöbről, mondván piszkos a fülem, viszont nem engedte, hogy emeletes ágyba feküdjek, amivel lehet hogy épp az életem mentette meg, hiszen elég forgolódva aludtam (volt)

nos, ezóta eltelt vagy 60 év.... a korkülönbségünk elenyésződött... (sőt!)

lányommal mentünk el hozzá, majd ővele vissza hozzájuk - és igazán kellemes és igazi szombat estét töltöttünk együtt.

ime, a fotók bizonysága erről:

                                                              örömteli találkozás

                                                                           beszélgetés

                                                             ez meg "szédertál"!

                                                   "Literatura" (1926. '28-ból)

                                                                    bőröndnyi régikönyv

                                                             micsoda könyvek! :) ...

                                       "havdala"  (a szombat kimenetelének szertartása)

                                                        szombatbúcsúztató dalolás

... szokás  "énekeket dalolni, hogy tiszteletadással kísérjék a sabboszt távoztakor, miként a királyt szokták, ha távozik, kikísérni a városból"

és a szombat elbúcsúztatása után kikisértük Dórát is,  aki a szombat távoztával hazament...

(de mi még másnap találkoztunk..., a Dohány utcai zsinagógába mentünk, ugyancsak dalok miatt,

 Palya Bea (szefárd-)koncertjére... (l. köv. post)

aliz2. :: 2009. aug. 29. 8:19 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: fotok, koncert, konyv, rokonok, unnep, zene

 mindjárt becsöngetnek...

de a pedagógusoknak már most elkezdődik a tanév (mindenkori irigyeiknek mondom! nem olyan hosszú az a vakáció, mint gondolják  - és nem csak abból áll a pedagógusok munkája, hogy bemennek az órájukra és leadják) ... Ilyenkor, augusztus utolsó hetében már folynak a tanév eleji előkészületek. Értekezletek , egyebek. Ennek jegyében egy ideje u.  n. "pedagógiai konferencia" is van Makón (afféle továbbképzésféle is?  már a XI. - de hát már az első is akkor volt, amikor én már nyugdijban... kicsit irigyeltem is a zsibongó pedagógustömeget eleinte a Hagymaház körül, ilyenkor, olyan ünnepélyesnek és fontos(kodók)nak tűntek - én meg, mint akit már kizártak a "paradicsomból". Aztán pár éve (mintha ezt megneszelték volna?) - elkezdtek küldeni rá (a polgármesteri hivatalból) meghivót - (sőt még ebédjegyet is mellé...) De mégse mentem! Az idén viszont elhatároztam, hogy mégis! Főleg, mert az előadók közt ott láttam egy rég ismerős nevet. Gabnai Kat(al)i(n)ét, a drámapedagógusét ill drámapedagógusok pedagógusáét , aki  már volt itt, Makón, jópár éve, amikor a diákszinpadosaimmal bemutattuk egy országos tanfolyam részmozzanataként az akkori "tanuló" diákszinpadvezetőknek (én magam is az voltam) - a József Attila műsorunkat, a "jaj, szeressetek, szilajon" ciműt  és kaptam tőle egy mondatot, amit büszkén megjegyeztem: "Ez a mi József Attilánk"... (jelzem nem a szokványos volt...  ez a "mi" feltételezett valami közös (akkori) platformot. Gondoltam, feltétlenül meghallgatom most... (amúgy is szeretem szembesiteni a múlt(ak)at a jelennel) -  nos el is mentem , másra nem is, csak az ő előadására ültem be (pedig Jókai Anna (akit évekkel ezelőtt - még gyakorló tanárként - a giminkben egy u.n. "rendhagyó irodalomórán" hallhattunk...), az előadása  cime -legalábbis első szava- szerint, egykori J. A. műsorunkkal  együttrezonáló gondolatokat járhatott körbe(?): a szeretet pedagógiájáról beszélvén... amire Gabnai K. is visszautalt az előadásban, bár ő riasztóbb címet adott a sajátjának: "nevelőket nevelünk" - s maga is "horrornak" nevezte műfajilag - persze nem lett az, csak jelezte, hogy mennyire nem pedagógusok manapság a pedagógusok, mennyire csökkenőben van a pedagógusi elhivatottság, minél magasabb iskolákba megyünk, annál inkább (ezek szerint az óvodapedagógusokkal nincs olyan nagy baj, mint az egyetemi tanárokkal - pedagógiai szempontból - dehát ez mindig is igy volt..., de milyen jó lenne, ha nem igy lenne...)

Gabnai az ebéd után kissé elhúzódó szünet után a petrezselymes krumpli korai emléke megidézésével kezdte (hallom éhesen, a 3/4 2-es, csúsztatott kezdéskor, mert én bizony sehol se ettem - még - ilyenkorra már elfogy a menű mindenhol, és a konferenciás ebédjegyem nyilván nem használtam fel, ha már nem voltam korábban bent a konferencián) - Nos a jóllakottak álmosságára megértően hivatkozva Szép Ernőt kezdi felolvasni: aludni volna jó (ami persze az alvással rokon  meghalás vigaszszerű emlitésébe fordul, (akkor az se lehet annyira rossz...)de még időben abbamarad a "túlírt" vers idézete...) Még élünk. Az előadó nagyon is! vehemensebben van jelen és magyaráz, mint valaha, csak a haja lett teljesen ősz, de amúgy nagyon fiatalos, a magávalragadó héve feltételenül, hiába is beszél unokákról, és emliti is azt az évet, amikor már járt itt Makón, 1974-ben , mondja a hallgatóságnak, hogy közülük sokan meg se születhettek akkor még (hát én már 32 voltam..), úgy emliti az akkori eseményt, mint mikor a kezdet kezdetén egymást tanitották a "drámapedagógusok" (akkor még nem is igy hivtuk - magunkat... legfeljebb diákszinpadvezetőknek) És hogy Makó nem múlt el benne...

 Rég volt...  a hely is megváltozott, ugyanitt voltunk, de a székesegyházjellegű hagymaház helyén akkor még az eredeti egyszerűbb hagymaház/kulturház épülete álllt... s annak a lépcsőjén hangzott el, lefelé menet az a számomra megjegyzett fontos mondat. Amivel kapcsolatban az előadás folyamán kiderült, hogy nem is biztos, hogy  az a "mi" megmaradt - minden szemponból. (a régi hivatalossal való szembefordulás - mint annyi más területen - itt is differenciálódhatott) - de az érzelmek fontossága a nevelésben (mindenben!) - megmaradt - mint közös (bár kihalóban levő) követelmény...hogy a tanitásban a megértetésen túl legalább olyan fontos a megéreztetés.... s egyáltalán: az érzelmek... (és nem is csak a tanításban, persze!)...

jaj, szeressetek...

kifelémenet, a lépcsőkről leérve, a folyosón, nem birtam ki, hogy oda ne menjek hozzá, elmenőben, "én itt voltam már 1974-ben is"!- már messziről, messziről (a folyosó másik végéből és 35 év távolából) mosolygott rám, barátságosan, kedvesen, és egymás nyakába borultunk -

van még közös platform...

aliz2. :: 2010. aug. 27. 3:55 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: kultúra :: Címkék: elmelkedes, emlekek, irodalom, JÓZSEF, kapcsolatok, MAKÓ, mult, tanitas

nekem ma ott kellene lennem, a Balatonnál, Balatonlellén...

mint sok sok éven át, előbb anyukámmal, aztán a kislányommal...

a rokonaim meghivására

előbb anyukám huga, Magdi néni invitálására,

most a lányáéra: unokanővéremére, aki éppen Magyarországon van , Kanadából, rövid időre

jót beszélgethetnénk, gyönyörködhetnék a gyönyörú Balatonban, és még úszhattam is volna benne, ha...

...nem sértem föl a talpam  (a -rosszul- összecsukott, féligkiszuperált,(jaj, mér' nem már teljesen...!) ruhaszáritónak a kiálló vasába, beleakadva...)

hát akkor most (miután bekötöztem a lábam)  nézegetem, a régi emlékfotókat - jobb hiján - , és közben hallgatom az Ó, a Balatont... nosztalgiázva a  "régi nyarakon"

 bár a képek már a 70-es, 80-as, 90-es éveket idézik

anyukám és nagynéném és a társas üdülőbeliek -akkoriban még az üdülő kertjében volt a Balatonpart!

itt meg én volnék...

 és ime, pár év múlva: 1989-ben, megjelenik a parton új nemzedék - lyányom - de a kedvenc nagy-nagynéni kalapjában:

 és megjelennek a ragyogó szinek is, és "van már vitorláshajó " is! :

A Balaton kísértése 

Éjszakára puha ágy 

                puha ágy

                puha ágy.

Reggelire friss kalács,

                 friss kalács,

                 friss kalács.

Délutánra meleg víz,

                 hideg víz,

                 hullámzó.

Néha egy kis jégkrém, 

                      jégkrém,

                      málnaszörp.

De valami

mindig kísért;

akárhova mész,

friss vízszagot érzel.

És én mindig

arra ébredek,

hogy friss

vízszag kisért.

A Balaton már ilyen,

 már ilyen,

                 csak ilyen.

Legalábbis 1993. julius 22-én, (akkor 8 éves) lányom (verseménye) szerint.

és itt már 14 évesen, az 1999-es  Balaton partján, lángosevősen,  a rokonainkkal. Még Magdi néni is...

 ( lányom épp  most is a Balaton közelében van, Szigligeten JAKtáborban..., 10 napja meg Balatonfüreden... de a balatonlellei "régi nyarakra" biztos ő is különlegesen gondol  ... )

aliz2. :: 2009. aug. 27. 10:21 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: emlekezes, fotok, kapcsolatok, lanyom, rokonok, zene