Király Leventével beszélgetnek...
Király Leventével beszélgetnek...
nézegetem az interneten a megnyilt ünnepi könyvhét fotóit
és egyszerre csak ismerős arc bukkan elém, a lányomé
több képen is
ott a szinpadon, valami dijjal, ő adja, vagy nem!
ő kapja... szép könyv, Grecső sorozatért ez kollektív dij... de akkor is jó látni! meg értesülni róla, lám more jó a net....(amit lányom elhallgat, ő megmutatja:)
ig.ja mellett örülhetnek a dijnak:...
Gyere ide Juli, nézd meg milyen szép voltál...
hiv magához 60valahány év távolából egy fényképpel régi osztálytársam... az érettségi találkozónkra belépésem után
nocsak:
én ezt az osztályképet még életemben nem láttam,!
de miért nem akkor mondták hogy "szép voltam"(?) (ha egyáltalán...)
(persze az is lehet, hogy mai szemmel nézve...)

Ha 2020 tavaszán megtanultuk, mennyi minden pótolható, akkor mára megtanultuk, mennyi minden pótolhatatlan személyes jelenlét nélkül. Hogy van egy ország, ami szabad, független és önálló: (ugyancsak Esterházy szavaival) az olvasó országa. – A könyvheti naplót keddről Turi Tímea írta a Magvető Könyvkiadó képviseletében.
Amikor ezt írom, tiszta az ég.
Vörösmarty Előszavát idézte így Esterházy Péter, és amikor ezeket a sorokat írom, tényleg tiszta az ég a Dankó utca fölött. Az egyik utolsó hétköznap a könyvhét előtt, a könyvek ünnepe előtt, egy olyan időszak után, amikor azt is megtanultuk, a hétköznap önmagában is lehet ünnep. Kevés dolgot tanultunk meg jobban értékelni, mint a hétköznapi működést, a munkát magát. A fél szerkesztőség most épp bent dolgozik, a másik fele épp otthon, de így is együtt vagyunk. A könyvhét után most nem a pihenés, a leállás vár, hanem a folyamatos munka: fejben már az őszi, téli könyvekkel vagyunk, azokat készítjük elő a megjelenésre.

Minden ugyanolyan, és mégis minden más. Most nem a nyarat indítja, hanem a nyarat zárja a könyvhét. A Magvető könyvheti kínálata javarészt már meg is jelent júniusban, a szokásos időben: Csabai László, Keresztury Tibor, Spiró György, Szvoren Edina és Tóth Krisztina könyvei, mégis most, szeptember 3-án lesz a hagyományos könyvheti estünk a Radnóti Színházban. A forgatókönyv készen van, a műsorvezető most is Szegő János és Bálint András lesz. Mondatok a csodálkozásról: Szvoren Edina könyvének címét kölcsönöztük az este címének, hiszen mi sem csinálunk mostanában mást, mint hogy újra és újra rácsodálkozzunk arra, amit már ismerünk. Ezeket a felismeréseket keressük a könyvekben is, olvasóként.

Csodálkozunk is, el se hisszük, de újra megjelent a többször elhalasztani kényszerült Körkép és Szép versek is: végül két év folyóiratterméséből válogatva. A nagy múltú antológiák viszont valóban a könyvhét idején lesznek először kaphatók. Vörösmarty téri Magvető-pavilon nincs is enélkül. Visszazökkent az idő.
A legjobban talán épp ezt várjuk: a megszokást. A találkozásokat, amiket a dedikálások jelenthetnek. Hogy egy bő év után ne csak online találkozhassanak az olvasók és az írók: erre, érezzük, már mindenki vár. Mert ha 2020 tavaszán megtanultuk, mennyi minden pótolható, akkor mára megtanultuk, mennyi minden pótolhatatlan személyes jelenlét nélkül. Hogy van egy ország, ami szabad, független és önálló: (ugyancsak Esterházy szavaival) az olvasó országa. Mert nagyszerű dolog a könyvhét, de a legjobbak mégis a könyvhét utáni napok lesznek, amikor a bezsebelt zsákmányokkal el lehet vonulni olvasni, kettesben lehet maradni a könyvvel.
Turi Tímea
Magvető Könyvkiadó
Most a Radnótiban "Házigazda" a Magvető új könyvek bemutatóján...
vannak helyek, ahol egyből otthonosságérzet fog el, lehet ez zárt is, meg nyitott is. pl az egyetem "háta": a(z új) TIK és a régi egyetem, az "alma materünk" közötti térség pont ilyen... hát még hogy padok is vannak ott, meg zöld, sőt , ha hátranézek, az egyetem hátsó falai előtt még rózsák is díszelegnek
lányom kisértem be Szegedre, ő konzultációra jött, az egyetemi doktori zárószigorlata előtt aztán délután visszautazott Pestre, engem meg otthon levél várt; meghívó, egyetemi csoporttársaktól " baráti találkozóra" ... az 1966-ban végzettek... hm , már 45 éve... (5 éve találkoztunk először, újra! az volt a 40 éves és egyben első találkozónk) be kell hozni a lemaradást.... addig is: rózsát az alma maternek...
.......
és immár az 50.-re készülünk... aranydiploma osztás utánra időzitve
ülök a Gozsdu udvarban két -már várt - Makkabi kiadós könyv bemutatóján. Az egyik egy új kabbala könyv: E. Hoffmann: A ragyogó fény útja - könyv a zsidó misztikáról és a modern pszichológiáról (mindkettő érdekel külön is, együtt meg különösképpen, a másik meg, szintén egy régi-új könyv ; a Zsoltárok könyve, de Raj Tamás új fordításában.
a színpadon, Raj Tamás előtt, a 2 énekes (dalnok) a Sabbathsongból, a 137. zsoltárt dalolja, zengi, sírja, és egyszer csak már én is úgy érzem, hogy "Bábel folyóinál" ülök én is... mint a megidézett zsoltárszerző, dalnokok... vagy tán még inkább a régebbi forditás szavaival: ülök "Babilon folyói mellett" olyan ősi érzésekkel, mint mikor József Attila , a Dunánál, én is azt érzem, hogy "ők én vagyok már"...
mi is ez? atavizmus, gének, sejtemlékezet, vagy "csak" a szavak és a zene megidéző ereje?
mindenesetre jó, otthonosságérzetet ad, mégha épp a számüzetésről szól is - otthonosságérzést egyfajta örök száműzetésben, valami örök honvágy ez, valami után, ahol sose voltam... vagy mégis, mert az ősök igen... és "ők én vagyok már"....
"Bábel folyóinál ültünk, ott sírtunk összeborulva, mikor Cionra emlékeztünk. A szomorúfüzekre aggattuk hárfáinkat, rabtartóink dalokat kértek ott tőlünk, kínzóink vidámságra vágytak: énekeljetek nekünk Cion dalaiból! De hogy is énekelhetnénk az Örökkévaló dalait idegen földön? Ha elfelednélek Jeruzsálem...."
...akár Szondy két apródja, vagy a walesi bárdok Aranynál...
mert, igen, ők is... a (magyar történelem és irodalom és nyelv is) az én "én hazám", és a zsoltárt is - bár éneklik héberül is, és a könyvben is ott a héber szöveg, amit elolvasni ugyan tudok,(megtanultam, vén fejjel, újra!) de csak a magyar forditással -az anyanyelvemen!- értem meg igazán!
miközben ülök "Babilonnak folyóvize mellett" a Gozsdu udvarban, - Jeruzsálemtől (sőt most még Makótól is) távol- de nem feledve! (kicsit úgy is, mint Mikes Kelemen Rodostót úgy szeretve, hogy nem feledheti Zágont) ; ülök a Gozsdu udvarban és Babilon folyóvize mellett, egyszerre itt és ott, magyar "hazám"ban és Babilonban és Jeruzsalemből kiűzetve, illetve ott vagyok ahol nincs se tér se idő, mert az éppenhogy eltörlődik, nincs - csak az érzés, a dallam, - valami nagy fájdalom.... és a gyógyír is rá..
"Babilonnak folyóvize mellett" , a Gozsdu udvarban....
aliz2. :: 2009. aug. 31. 9:21 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmeny, konyv, zene
telefont kaptam osztálytársamtól, aki minden találkozónkat is szervezi, hogy nem tudja, tudom-e... nem tudtam, de teljesen váratlanul nem ért a nagyon szomorú hír, hogy meghalt Gruber Gyurka, hogy már nem 10, hanem 11 osztálytársunk nincs köztünk. pár hónapja, az 50 éves találkozónkon