erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

OSZTÁLYTÁRSUNK EMLÉKÉRE 2011

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2021. szeptember 05. - gond/ol/a

 telefont kaptam osztálytársamtól, aki minden találkozónkat is szervezi, hogy nem tudja, tudom-e... nem tudtam, de teljesen váratlanul nem ért a nagyon szomorú hír, hogy meghalt Gruber Gyurka, hogy már nem 10, hanem 11 osztálytársunk nincs köztünk. pár hónapja, az 50 éves találkozónkon


, a délutáni beszélgetésen még velünk volt, hófehérre őszült hajával, lefogyva, szinte átszellemülten, és mondta is, hogy 2006-ban nyugdíjba ment, 2009-ben beteg lett illetve rosszul ismerték fel a betegségét, és aszerint kezelték, s csak később, későn derült ki, hogy rák... "nem tudom mi lesz a vége" - mondta... És ezt is...:"Eltelt ötven év , és mintha tegnap lett volna"... Igy múlik el egy élet... Így múlunk el.(?) Olyan szorgalmas és dolgos volt, mindig is: diáknak is felnőttnek is. Nehéz sorsot kapott kiskorában. És mindig helytállt. Nagyon jó tanult, (pedig nem csak a tanulás lehetett a dolga) -(olaj)mérnők lett -ez is nehéz pálya)... - Nagyon rendes osztálytárs volt. Komoly, becsületes, jószándékú. És csupa jóindulat és figyelem. Most is, a találkozón, -ahogy nézem a csoportos osztályképeket, látom - amiken ő is rajta van; mindig arra fordult, figyelt, aki épp beszélt.. Jeles napnak tartotta a találkozónkat... nem hittem, hogy utolsó, és sajnálom, hogy este már nem maradhatott velünk, és hogy nem is tudtam vele beszélni...de mit is mondhattam volna...? ......... olyan nehéz... a temetésre sem tudtam elmenni, olyan fejfájásra ébredtem, a nyakamtól a fejem búbjáig, ami csak dél körül enyhült meg... addigra már eltemették... gondolatban én is ott... - felesége, (aki az osztályfőnökünk lánya, s nekem tanárkollégám),3 gyereke (orvos, pap, jogász), az iker unokái... nekik se tudtam volna mit mondani...csak hogy nekünk is hiányzik... az osztálytársunk... és szeretettel emlékezünk rá... őrizzük emlékét, amíg... a gyászjelentésen az újságban ez állt ... ez a Popper Péter idézet: "A hernyó jajgat; itt a vég. A mester azt mondja: Pillangó születik" Hát ne jajgassunk. Szállj, pillangó! Fölöttünk is, szabadon...

 



Bejegyezte: dátum:  Nincsenek megjegyzések:  

a MarosBAN!

 Bementem a Marosba. Becsalogatott. Alig ért bokáig, kis szigetei voltak, homokos, tele pici kagylókkal. Tornagyakorlat gyanánt fel is szedtem jónéhányat, egyben igazolandó is, hogy tényleg benne voltam a Marosban!!! :)


 

 

aug 24

 

Szólj hozzá!
élet egészség nekrológ osztálytársak

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr9416680570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása