ma búcsúzott a meteorológiai nyár
én meg tőle...
körbebiciklizve "e kis vidéki várost"...
közben épp Attillát emlegette valaki a járdán, hogy "Attila se lett öngyilkos"... a bakter ismerőse mondta, aki látta, hogy beakadt a kabátja... hát ilyen betyár a történelem is"... mondta - csak így: "attila", ortopéd cipőjével bicegve tolva biciklijét ... (hát igy él József Attila e kis vidéki városa utjain még mindig, mintha élne "a jó makóiak" szivében - hiába is irta ezt a búcsúversét "elköszönő szelid szavait" 18 évesen..., mert itt maradt! - el is haladok a szobra előtt, meg a (róla elnevezett) gimi, meg a házak előtt, melyek emléktáblákkal őrzik egykori nyomát... sőt a Maros parton is - leheveredve egy nyugágyra "a jó makaiaiknak" ajánlott versének: a "Megfáradt ember"-ének sorait morzsolgatom (egymás mellett fekszünk: a folyó meg én,...a folyó csöndes, nagy nyugalmat görget, harmattá vált bennem a gond és teher;) - az eget nézve,
amire azért még nem ültek ki a csillagok (homlokomra se, s a nyugodt Marosra se) - mert még csak a déli órákban járunk, ebéd után, és egy gyors ötlettel vezérelve karikáztam csak ki, kitágitva a városi kirándulásom kereteit, egy igazivá, akárcsak hajdanán...
még jó idő van, nagyon is... kellemesen süt a Nap, de holnapra erős lehülést jósolnak, romlást; a térdem is jelzi ezt, ami olyan sokáig egyáltalán nem fájt , hogy azt hihettem végleg búcsút mondott nekem a fájása), de mégse, előre jelzi a hűvös időt, még mikor itt sincs (pár napja a derekam is megijesztett, az még finomabb szeizmográf lehet...)
de érzem én is, a lelkem is, már egy ideje, hogy vége a nyárnak... már akkor is ezt érzem, amikor még tart...
reggel a postaládámban saját fotómat találtam; ami még augusztus 3-án készült, Balatonról jövet, az Intercityn, s nem csak az IC hűtése miatt burkolóztam kiskabátba...,
de ma? már ("nemzeti") tanévnyitók is vannak... a tanévkezdésből döbbentem rá mindig, hogy végérvényesen vége a nyárnak, és mindig rohantam le tanitás után, délután, a Maros partra, hogy pótoljam még (ősszel) amit (nyáron) elmulasztottam...
Hát most is ezt tettem.
Ezért is bicikliztem e hirtelen ötlettől vezérelve (de nagyon is bennem levő régi indittatásból, szinte reflexszerűen) a Maros partra, az én Marosomhoz...
lányom - a HÉVen utazva, Aquincum felé tartva felhivott,- miközben én is "utaztam" a biciklimen a város körül (ahogy tettük mi is óvodáskorában , ő a csomagtartón, és "kirándultunk" - jobb hiján - a város szélső-környező utcáiba), mondom búcsúzom a biciklimen a nyártól, a várostól, holnap itt az ősz - azt mondja ő úgy hallja, hogy még vissza fog térni a nyár... hát akkor jó, az lesz a vénasszonyok nyara (duplán az enyém) nem is kell akkor még búcsúzni...
legalábbis nem kell véglegesen, lesz még egy kis prolongálás, remélhetően...
aliz2. :: 2010. aug. 30. 0:52 :: 5 komment :: Címkék: elmelkedes, emlekezes, epizod, idojaras, JÓZSEF, MAKÓ, mult, vers
