nem szeretem a címlapokat újabban (azaz jóideje)... csicsásak, hivalkodók, vicceskedők, szenzácóhajhászok ... tele van u.n. "celebek" fotójával (sokukról nem is tudom, kik, mert nem nézem azokat a (tévé?)műsorokat, amikben látni lehetne őket egyébként is...), amúgy meg, úgy érzem, hogy a celebnek az a "foglalkozása", hogy "celeb" - és nem attól lesz az, hogy csinál valamit, (hasznosat, értékeset, fontosat), ami miatt tényleg ünnepelni lehetne... igazi portrét is olyan ritkán látok... bulvárfotót, bulvárlapokon... , és ha mégis Valaki van rajta, aki felmutatott már szinpadon pl valami figyelemreméltót, cimlapra nem amiatt került, hanem valami magánéleti gubanc vagy "érdekesség", netán botrány.. miatt, vagy amit annak tekintenek... vagy épp a lapok csinálnak, de feltétlenül továbbgerjesztenek...
néha-néha, kikapcsolódásul belenézek ezekbe is... a napilapok és (csütörtök van: a 168 óra közt, ma beszédesen került össze a Story cimlapja és a 80 éves Keleti Éva fotografussal készitett interjú, az ő régi szinházi fotóival -kontrasztos együttállásban a könyvtár udvari asztalán...
és szól is erről a jelenségről is Keleti Éva (a fotósok iránti teljes megértéssel pedig): "ma a fotósoknak arra sincs idejük, hogy a fotográfia mélységeit bejárják. Nem hibáztathatók ezért. Most a hamis "celebvilág" az érték, és ezt az igényt kell kiszolgálniuk. - VV-fiúkat és -lányokat, percsztárokat, botrányhősöket fényképezniük -, hogy életben tudjanak maradni.(Tisztelet a kevés kivétel lapnak, ahol még számít az igazi szellemi érték, s eszerint tekintenek a képekre is.)"
de: kiknek az "igényét" kell kiszolgálniuk?! nekem igenis lenne igényem tartalmas arcok látására, nagy szinházi alakitások megörökitésére (is), vagy nem lennének már nagy (szinészi) egyéniségek se?... a fotografia csupán tükrözi a megváltozott világunkat?..
az életben is mit látok, mi a "menő"? amitől legszivesebben elfordulnék, ugyancsak) : szines tetoválások, a legkülönbözőbb testrészeken, már sok testen több a tetovált -, mint a szabad terület, a lényeg, hogy minél szembetűnőbb legyen, akárcsak a hajszinek ("az én apukám egy olyan hires bohóc volt, mint amilyen még nem volt sohasem; piros haja volt... " szólt a sláger az én időmben, egy piros hajú bohócról, nos manapság a piros hajhoz nem kell bohócnak lenni, mert az a "divatos", igazi körmöt már nem igen látok csak festett, ragasztott, hatalmas, műkarmokat, (mindig elcsodálkozom, hogy tudnak velük dolgozni, s ha épp pénzt kapok vissza tulajdonosától megkérem, hogy ne a markomba marja..., hanem tegye le a pultra - biztos-ami-biztos,...) sokmindenről azt hittem hogy múló hóbort lehet, majd elmúlik, de nem - a mi szolid izlésünk múlik el, mi leszünk korszerűtlenek... A természetes , az emberi lesz az... és a sok művi a "természetes", a megszokott, a nyilvánvaló, az általános...
Pécsi Sándort már nem ismerik a mai szinészhallgatók, mondja Keleti Éva (Avar Istvántól megtudva)... és vajon
Tímár Józsefet? ...
jól sejtette Bessenyei is, amikor kifakadt egyszer náluk, hogy csak egy szinházbérlet marad majd majd belőle?
Úgy irigylem ezt a Keleti Évát, hogy közelről fotózhatta ezeket az emberi(színészi) arcokat... És úgy sajnálom, hogy/ha ma nincs erre "igény". De tényleg nincs?!
Nem hiszem...
Most hallgattam a Társalgóban (Bartók Rádión is egy riportot vele...) itt mondta "Mindenki ember ezeken a képeken" és ez volt a kiemelt rész (a lead) az interjúból, a kiállításról, ahol Pécsi Sándor is, a végén, mementóul, látható:
" Ne tessék elfelejteni őket, tessék emlékezni rájuk, ők voltak a magyar kultúra legjobbjai, és a mai nemzedék nőjön fel hozzájuk."
---------------
http://www.nol.hu/kult/20110329-fekete-feherben_almodo
http://hangtar.radio.hu/bartok#!#2011-08-25
19óra- társalgó (még 3 hétig hallgatható...)
(A Jak táborban Szigligeten készitett interjú a következő "szám", amit épp lányom csinált. Bevallom, azért is hallgattam meg a Társalgót feltétlenül, de... )
...nem lehet véletlen, hogy mindig rábukkanok Keleti Évára (a könyvtárban is, és a napokban a Mareggel-ben Bethlen János beszélgetett vele, aki kint felejtette az albumot, és meg akarta úszni, de riportalanya természetesen nem tudott eltekinteni ettől, hát persze, hogy nem, hiszen az album, a fotói a lényeg, most is , mindig azokról beszél, és azokról akik a képeken vannak - s hogy észrevétlen szeretett maradni a fotózásai alatt is, igy lett annál észrevehetőbb és lett az, amit tett... a fotói és rajtuk az emberi arcok...
kiállításán (a Budapest Galériában, szeptember 25-ig) és albumban (Keleti Éva: Visszapillantás) is megnézhetők ezek az emberi arcokat felmutató képek...
aliz2. :: 2011. aug. 26. 0:40 :: 8 komment :: Címkék: emlekezes, fotok, kiallitas, konyvtar, kultura, radiomusor, szineszek, ujsag
