Olyan hőség van egész nap (én 41 fokot is láttam napközben a hagymaház melletti hőmérőn! nem hiszem, hogy Baja a 39 és valahány tized fokával elorozhatta volna a melegrekordelsőségünket), egyelőre a hagymaház jegypénztáránál csak arra gondolok, hogy haza mielőbb (ott "csak" 31 fok van, de fél 9 után kimerészkedek vissza, és mintha a szellő enyhületet adna, a 33 fok mellé, elindulok a szabadtéri felé, 9-től STAR WARS azaz Csillagok háborúja, viszek kardigánt , de ugyan minek.... tolong a nép, fényképészkednek a puskás fehérműanyagpáncélba merevitett jeti lovagokkal ... gyerekek, felnőttek azaz mintha most mindenki gyerekké válna, én nem láttam
a filmet, a szinpadon a zuglói szimfonikus zenekar mögötti vetitővászonon láthatok belőle néma összefoglalásokat tételek szerint, mintha most forditva lenne: nem a film kisérője a zene, hanem a film kiséri a zenét.... ami az elején elég harsány, még én is ismerem a nyitány harsonáit... de a filmkockák nekem inkább ismeretlenek, és harciasságuk ellenére is elég kezdetlegesek és gyermetegek, szerencsére... mert jobb szeretem a békességet, felnézek az égre, alig vannak fent csillagok, a szemem megtévesztőn látja azokat is, mintha megkettőződnének, hosszúkásan, és mintha valami légi járművek lennének, mintha mozognának is, vagy a felhők előttük? azért ott nagyobb békesség van, mint lent..... akárhogy is...
Szünetben gondolkodom is, hazamenjek-e, a szinpadról elég sokkolóan világitottak a szemembe a reflektorok... napszemüveget meg persze hogy otthonhagytam... talán vissza is érnék, de már jártam úgy, hogy hazamentem valamiért szünetben, aztán otthon ragadtam, most is úgy lenne...
viszont a hagymaház aulájában kiállitás van: Makovecz templomai, ott is az ég...( a csilagok?)...de nem csak a templomait ábrázoló képeken, hanem maga az alula is, mintha templom...
Volt kollégákkal találkozom, egyikőjük ének szakos, véleményeztetem vele a koncertet, ő odavan tőle, meg is győz, persze hogy visszaülök, a csillagok alá, elé, és jól teszem; a második rész már sokkal szelidebb , a reflektorok is alábbhagyták, a mellettem ülő széken anyja ölében elaludt a korábban még olyan eleven kislány... a mozgó csillagom is mintha ugyanott állna... vagy csak annyit mozdult, amennyit a földünk egy óra alatt... valahonnan mi is csillagnak látszunk... parányi, hunyorgás, - békesség kéne, nem háborúskodás... fent is lent is, égen és földön...ne csillagok háborúja, hanem csillagok békéje...
---komolyan nem is értem, miért szeretik az emberek a háborúskodást jobban!? …
