vannak helyek, ahol egyből otthonosságérzet fog el, lehet ez zárt is, meg nyitott is. pl az egyetem "háta": a(z új) TIK és a régi egyetem, az "alma materünk" közötti térség pont ilyen... hát még hogy padok is vannak ott, meg zöld, sőt , ha hátranézek, az egyetem hátsó falai előtt még rózsák is díszelegnek

lányom kisértem be Szegedre, ő konzultációra jött, az egyetemi doktori zárószigorlata előtt aztán délután visszautazott Pestre, engem meg otthon levél várt; meghívó, egyetemi csoporttársaktól " baráti találkozóra" ... az 1966-ban végzettek... hm , már 45 éve... (5 éve találkoztunk először, újra! az volt a 40 éves és egyben első találkozónk) be kell hozni a lemaradást.... addig is: rózsát az alma maternek...

.......

és immár az 50.-re készülünk... aranydiploma osztás utánra időzitve

milói voltam

ma már inkább 

willendorfi

  pedig azt hittem

  el lett rajzolva

  torzan

  de nem

  csak az élet

  ir át mindent

 bármi hihetetlen

 már a fotókon is látszik

hogy sápadt fehér vagyok

nem csak a hajam

meg levert

küzdök a fennmaradásért

szó szerint, igen

minden lépéssel

pedig nehezen 

de azok is már csak

lefelé visznek egy lejtőn

minek végpontja

megnevezhetetlen

...igen, ma ott jártam....

bár nem kellett hozzá kilométereket zarándokolnom

elég volt Budapesten lennem, és ott elmenni a Szépművészeti Múzeum jeruzsálemi kiállítására, majd a Zsidó Múzeumba, Capa izraeli fotókiállítására, este meg a Dohány utcai zsinagógába, a Zsidófesztiválra, Palya Bea szefárd koncertjére

de beszéljenek a képek:

a Szépművészeti Múzeum látványa önmagában is élmény, kilépve a földalattiból, s egyre közelebbről látni

innen már jól látható "A SZENTFÖLD ÖRÖKSÉGE - KINCSEK A JERUZSALEMI IZRAEL MÚZEUMBÓL"  kiállítás palkátja is , ahova igyekszem:

bent már tilos a fotózás , időszaki kiállításokon, de kijövet tudok venni képeslapokat, amik segítenek felidézni a hermetikusan elzárt termekben látható "kincseket"

                                                                Templom-tekercs, Qumran

                                                             A ruzsini rabbi imakönyve

                                                                      A torinoi lepel

Chagall imádkozó rabbija

----

a Capa kiállitás épein látszik a vaku nyoma

  de nem tudom nem feltenni - nekem így is sokatmondók):

kb.ilyen idős voltam én is 1949-ben..., mint ez(ek) a kisgyerek(ek) itt...vagy tán még fiatalabb!

***

A Dohány utcai zsinagógába jóval a 7 órai koncertkezdés előtt bementünk, beültünk...

de legalább külön is tudtam gyönyörködni a zsinagóga szépségében és ezúttal fotózni is ; először oda néztem, a karzatra, ahol valaha - '45-ben! nagymamámmal, voltam.... ez személyes emléktöredékem a legkorábbi visszaidézhető időmből - és nem elmesélés alapján tudom; évekkel ezelőtt kislányomat is oda vittem fel, ugyanarra a helyre ültünk, ahol én a  nagyanyámmal:

jó felnézni a mennyezetre is:

előttünk, lent meg már folynak az előkészületek

 a közeledő koncertre:

ami remek volt. Palya Bea szefárd (zsidó) dalokat énekelt, meg törököket, bolgárokat, magyarokat - és mind szinte ugyanazt az ősi elementáris erőt és élniakarást - és -tudást sugározta... Minden dala az életszentségről szól...

aliz2. :: 2009. aug. 30. 9:29 :: 3 komment :: Címkék: Budapest, fotok, kiallitas, kultura, muzeum, zene, zsinagoga

 Bementem a Marosba. Becsalogatott. Alig ért bokáig, kis szigetei voltak, homokos, tele pici kagylókkal. Tornagyakorlat gyanánt fel is szedtem jónéhányat, egyben igazolandó is, hogy tényleg benne voltam a Marosban!!! :)

aug 24

 a péntek este tán legbensőségesebb, legszebb szertartása (volt): az apa megáldja a gyermekeit, az ősi papi áldás szavaival: „Áldjon meg az Ur és őrizzen meg! Ragyogtassa feléd szeretetét és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd jóságát és áldjon meg békességgel! " -

anyukám gyakran számolt be ezekről a hetente ismétlődő ünnepi alkalmakról, amikor apukájuk -  megáldotta, 5 testvérével együtt. Szinte a boldog gyerekkor szimbóluma lett az én szememben is ez a gesztus. Ő is sajnálkozva mondta, hogy én nem részesülhettem ebben (sem), nem ismervén se apámat, se nagyapámat... és olyan korban nőttem fel, ahol a vallás szerepe háttérbe szorult.

Ma viszont lányom részesült a rabbi révén az ősi áldásban. Miután "hivatalosan" is megkapta a zsidó nevét. "Tikva." (Reménység) Könnyes szemekkel néztem végig és hallgattam: "Áldjon meg az Úr és őrizzen meg! Ragyogtassa feléd szeretetét és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd jóságát és áldjon meg békességgel!" 

És éreztem az ősök áldását is, valahogy - jelen voltak...

aliz2. :: 2008. aug. 30. 19:53 :: 8 komment 
Kategóriák: ünnep :: Címkék: epizod, kapcsolatok, lanyom

ma találkoztunk Kanadából jött unokanővéremmel..., Dórával, aki miatt, -mert egy kisgyerekkori szabadsághegyi táborban, ahol én is táborozhattam- nagy meglepetesémre ifjúsági felügyelő volt, (ő volt vagy 16 éves, és meg 6); rokonságunk kitudódása után a többi gyerek  elnevezett dórarokonnak...ebből a korai időszakból egyébként két dologra emlékszem vissza: az egyikre kissé rosszallóan, a másikra hálásan; az emeletről lejőve visszaküldött a fürdőszobába a küszöbről, mondván piszkos a fülem, viszont nem engedte, hogy emeletes ágyba feküdjek, amivel lehet hogy épp az életem mentette meg, hiszen elég forgolódva aludtam (volt)

nos, ezóta eltelt vagy 60 év.... a korkülönbségünk elenyésződött... (sőt!)

lányommal mentünk el hozzá, majd ővele vissza hozzájuk - és igazán kellemes és igazi szombat estét töltöttünk együtt.

ime, a fotók bizonysága erről:

                                                              örömteli találkozás

                                                                           beszélgetés

                                                             ez meg "szédertál"!

                                                   "Literatura" (1926. '28-ból)

                                                                    bőröndnyi régikönyv

                                                             micsoda könyvek! :) ...

                                       "havdala"  (a szombat kimenetelének szertartása)

                                                        szombatbúcsúztató dalolás

... szokás  "énekeket dalolni, hogy tiszteletadással kísérjék a sabboszt távoztakor, miként a királyt szokták, ha távozik, kikísérni a városból"

és a szombat elbúcsúztatása után kikisértük Dórát is,  aki a szombat távoztával hazament...

(de mi még másnap találkoztunk..., a Dohány utcai zsinagógába mentünk, ugyancsak dalok miatt,

 Palya Bea (szefárd-)koncertjére... (l. köv. post)

aliz2. :: 2009. aug. 29. 8:19 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: fotok, koncert, konyv, rokonok, unnep, zene