erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

MEMENTO DÉDANYÁM KÉPEI ÜRÜGYÉN 2009

2021. október 02. - gond/ol/a

unokanővérem átküldte kanadából dédanyánk - náluk levő- olajfestményének fotóját.

 Ime:

 



 

nézegetem az öreg arc ismerős vonásait, nem is tudom, honnan ismerősek, mert van ugyan egy régi családi tablónk aminek a közepén "trónol"  férjével Löwinger Salamonnal népes családja: felnőtt gyerekei, azok házastársai, és unokáik körében, sőt van egy fiatalabbkorban készült olajfestménye is a mi birtokunkban - de ezek az öregkori megért, beért vonások a leszármazottai arcáról köszönnek nekem vissza - , akiket volt/van szerencsém ismerni...

nem csak képről...

Dédanyám, Rosenfeld Josefa!

 de szivesen elbeszélgetnék most veled! Úgy látom az arckifejezésedből, hogy volna mit mondanod, többet mint a fiatalabbkori képekből kikövetkeztetehető...

 

 

 

 

 

Heine: Memento

(1827) Babits Mihály ford.


A hajad oly fekete,
a ruhád oly fehér:
az ifjuság igérete
az élettel felér.

Ó, csal az ember élete!
ki tudja, mi nem ér?
Ruhád is lesz még fekete,
hajad is lesz fehér...

Es liegt der heisse Sommer
Auf deinen Wängelein;
Es liegt der Winter, der kalte,
In deinen Herzen klein.

Das wird sich bei dir ändern,
Du Vielgeliebte mein!
Der Winter wird auf den Wangen,
Der Sommer im Herzen sein.

 

 

 

 

 

itt a nagycsaládi, korabeli fotó (több mint száz éves...) (dédszülők középen, itt még anyukám se született meg...) 

 

 

 

 

 és itt "költözés" közben ; lányom, az ükonuka, a régi képpel, és már ez a fotó is 7 éve készült!

 

 

 

 

 

aliz2. :: 2009. szept. 30. 11:13 :: 4 komment :: Címkék: elmelkedesfotolanyomoregedesrokonok





 

SÓFÁRFÚJÁS NAPJA 2008

 

"sófárfújás napja"... volt ma. így is nevezik az újévi ünnepet, (vagy a "kürtharsogás napjának") mert ilyenkor (mindkét nap) megfújják a sófárt (kosszarvból készült kürt).  ez a fénypontja tulajdonképpen az ünnepnek.

és mindenképp meg kellene oldani, hogy hallhassuk. mivel ma sem tudtunk templomba menni, most is) elmaradt. mint már annyiszor. persze, ha lenne itt, a városban, (még) Makón is, működő zsinagóga, nem lenne ez a helyzet... emlékszem is még gyerekkoromból kántorunk sófárfúvásaira, hogy milyen misztikusan megrázó és egyben felemelő, ünnepi érzés volt hallani a különös, zenei hangot..., aminek több jelentése is van, de mindenképp valami különleges... és transzcendens, felfelé mutató (és egyben befelé)

aztán eszembejutott, hogy az ATV-n a napokban, a reggeli műsorban, megszólaltattak a közelgő zsidó újévről egy rabbit (Köves Slomót), aki bevitt egy sófárt is a stúdióba, amit a beszélgetés végén -a végig kedvesen érdeklődő műsorvezető kérésére - készségesen és szépen meg is szólaltatott...

így aztán, - a technika csodája révén - mégis csak hallgathattam ma is sófárfújást...







aliz2.
 :: 2008. szept. 30. 23:57 :: 1 komment 
Kategóriák: , ünnep :: Címkék: , ünnep

SZEPTEMBER VÉGÉN - EGY ŐSZI FA LÁTTÁN

 

SZEPTEMBER VÉGÉN – EGY ŐSZI FA LÁTTÁN

 A távolsági busz egy országút menti megállóhoz közelìt. Jól meg tudom ìgy nèzni az árnyékban is szépségével szembetűnő, aranyosan sárguló lombozatú fát. Ösztönösen venném elő a fényképezőgèpem, megörökíteni, de mar robogunk is tovább. Nem baj! Látok a szemem szubjektív lencséjével, és iszom magamba a természet - elmúlásában is szépséges pompáját.

"Milyen szèp a vilàg!" jut eszembe a dal. (What a wonderfool world) És az is, hogy ez is egy jó szàm lenne majd a temetésemre.




A multkoriban Leonard Cohen Hallelujànak szántam ugyanezt a funkciót.




 És elgondolkodom. Mindkét dal az èletet, ha úgy tetszik Istent dicsőíti. S egyáltalàn nem szomorù gyászdal.

Talán az se véletlen, hogy a Kaddis (az elhúnytakért mondott ima) is voltaképpen Isten dicsőítése és  hálamondás.

Hogy is van ez?

A halálban is őt (a Teremtőt) és/vagy az életet (tulajdonképpen a kettő: ugyanaz) dicsérjük.

Mint Kosztolányi a Szeptemberi áhitatában ("csak az élet örök kincsébe hinni
s a semmiség előtt még újra lenni."...

"Mit akar tőlem ez a titkos élet?
Ki nyújtja itt e tiszta kegyeket?
Ki fényesít eget és hegyeket?...

Az Orion süvegje mért parázsló?
Miért hogy mindent lanyha pára mos?
Ki tette ezt? Ki volt ez a varázsló?
Miért csodálkozol, csodálatos?"

Vagy Petőfi a Szeptember végén c. versében - "Elhull a virág, eliramlik az élet...”

(amit épp Kosztolányi tartott a legszebb magyar költői verssornak)...

Milyen furcsa, most is szeptember vége van...

Ez a szeptemberi (múló) világ ilyen: még... és már...

elmúlás közeli és életet erősítő..

Mert van halál, attól, azért is becsesebb az élet...

és tulajdonképpen hálásak lehetünk. (egyébként a legtöbb zsidó ima is halél, (azaz hálaadás) Hálásak lehetünk, hogy élhet(t)ünk. Akárhogy is, akármeddig...

De amíg élünk, éjünk igazán!

Aztán köszönjük meg,  hogy élhettünk, egyáltalán... (Hiszen előfordulhatott volna, hogy meg se születünk, hogy kimaradunk a teremtésből, az élet csodájából. Pedig Milyen szép a világ! Halleluja.…



"...Istenem, istenem, istenem,
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm. (Ady)



igen, még azt is...!



 

 

külön(leg)ös képek

 

 hát, nem is tudom, miket gondoljak ezekről a képekről...nem tudom művészet-e, mindenesetre alkotójuk annak tarthatja, hiszen művész neve van: Mygan

(amúgy civilben (azaz nem) rendőrkapitány volt, méghozzá nagyon rendes, tisztességes, humanus...erről egyszer személyesen meggyőződhettem. "Művészként" már mintha fennhéjázóbb lenne? - sajnos

a megnyitóra el se mertem menni,, pedig látom nagy felhajtás volt, beférni se nagyon fértem volna...

tegnap (ugyancsak elszalasztva egy eseményt , könyvbemutatót, a végére azért felrohantam megvenni a könyvet Apakulcs - vőmnek azaz közvetve unokámnak... pedig igazén jó apa, de lehet még jobb a könyvvel? Légy kulcs- irta bele Süveges Gergő, kicsit sértően...) nos ha már ott, megnéztem még a falakon csüggő képeket, nem tudom a technikáját(azt hiszem fekete lapon fehér ceruza?( volt egy kettő, ami megragadott, de inkább zavartak a fényképszerű részletességek és a témák sekélyes hatásvadász jellege...

itt néhány megragadó:

Chopin

 

a panel  börtönében

 

magányos öreg

 

a mozgalmas megnyitó:

 

 

FEKETE-FEHÉR (2012)

 fekete-fehér magyar film, ("Zöldár"), régi, 65-beli, de még régebben játszódik, 50-es évek elején, svájci sapka, Sztálin kép, elvtársozás, egymás figyelése, kioktatása, mindenki szerepet játszik, vagy ha nem , annál rosszabb, nyomasztó, sivár, és mégis... a miénk... volt.

(s most mi van helyette? a másik véglet.)
ez a "beszélni szeretnék veled" - ismétlődő formulája, és az elmaradt őszinte beszélgetések, a megnemhallgatások
rácsos emeletes ágyak a kollégiumban
egyetemi előadások az auditórium maximumban, egymás fegyelmezésével
falu-város ellentét,
kiszakadás otthonról
osztálykülönbségek, ebből fakadó feszültségek
és elaludtam közben
megy(jön ) a vonat..
fütyül
és csöng a telefon, lányom hiv
ébresztő
de mire
-----
az egész múltunk olyan mint egy fekete-fehér film - mondtam is már rég lányomnak, aki elképzelni se tudja, milyen volt ez a kor, a mi korunk valójában... hát pont olyan... fekete-fehér...
(mint ezen a képen is, bár ez Collégium Artium... és fakultativ, kedd esténként... de ez is fekete-fehér - bár a horgolt mohair sapkám -emlékszem- sárga volt...)
(a jelenünk meg túl harsány szines és zajos, és gyors és kaotikus -
s túl sok benne a vágás)

az a profil

 

 nézem a zoomon a szukkotot (smini aceret)

igazán ..ez a tóra és a gyermekek ünnepe

örömünnep, az élet ünnepe,,,

körbe is sétálják a tórát vagy hétszer, mögötte, felsorakozva, a gyerekek kezében zászló,s ott van közöttük legelől az unokám...

a zoomon nézem őket (ott van anyja-lányom is, meg a másik nagyanya, meg persze apja, hiszen ő a rabbi - imasálban(végre)...)

kicsi a kép és homályosan is látom,fényképezek, villámgyorsan,de az exponálás lassúbb, azért jól látható, hogy unokám finom profilja kirajzolódik

bármi furcsa ezt a profilt már az eső ultrahang képén is láttam

és még furcsább, az , hogy az enyém...ez az én profilom (is)

legalább is arcomlásom előtt még az volt...


 

jól mondja vőm, a zsidó vallás lényege az élet, a generációkban továbbélő élet....

 

(sajnos az unokámra továbbra is vonatkozik anyai képtilalma, igy nem tudom igazolni a profilhasonlóságunkat:)

VISSZADÁTUMOZÁSOK (2013)

 



1966 (s nem »65, 2013-ból)

Naplótöredékek 1966-ból:, amit kétszer is visszadátumoztam 65-re:


1965.6. január 6.

Tudtam, hogy el kellett téveszteni a dátumot .

Nem akartam ezt az új évet, de jött, hivatlanul is. Félek tőle, mint bármelyik évtől, eddig. Igaz is, eddig minden évet vártam, Tele voltam vágyakkal, amiket teljesithetőknek véltem a "következő" évben. Most már túl sok a restancia, úgyse férne be a keretbe nagyon rossz a számize. - Késő van mindenre, úgy érzem. ...(Aggodalom - ez az életérzésem. Aggaszt ami bennem, ami körülöttem, s ami az egész világban folyik. Zűrzavar, káosz, kilátástalanság mindenütt. csupa ok a pesszimizmusra. De azért nem vagyok az. Humorral igyekszem feloldani, ha nem is mindig sikerül.



junius 27.

Ma tettem le az utolsó államvizsgámat. Valamennyi jelesre sikerült. Furcsa. Pedig az egész vizsgaidőszakot valósággal átlebegtem. - Semmi felszabadultságot nem érzek. Talán a fáradtságtól? Nem érzem, hogy na végre, elértem, amit akartam. Nyomott a hangulatom.- Egész délután kódorogtam a városban - egyedül - s igazán egy csöppet se boldogon. -

 

Anyuhoz holnap hazamegyek. Nagyon és állandóan aggódom miatta! Különben Makón, a gimiben fogok tanitani. A szinháztudományi tanulmányt is  mégis megirtam, "kitűnő" lett, de státuszt nem kapott az Intézet (A szakdolgozatom is jeles.. és "alkalmas arra, hogy doktori disszertáció legyen belőle")

10-én megyek a SzU-ba, hogy pontosan hova, nem tudjuk. - Pedig mehettem volna Jugóba is, a Dalmát tengerpartra a nagybátyámékhoz - de jobb ez igy.  Remélem, látni fogom Leningrádot...


ez évben még egyetemista is ,s már tanár is, közben a diploma osztás, igy néztem ki a diplomaosztó délutánján.. mintha nem repesnék?.

...

 

 

nyáron épitőtábor a Szovjetúnióban ("készülés a pályámra" orosz tanitásra (magyar irodalomra nem kaptam lehetőséget egyelőre) - ezt az ukázt kaptam, mikor


nem kaptam engedélyt  az egyetemről a rokonlátogátásra a Dalmát tengerpartra.)




Oka partján 

 



 Néva partján 

 



 



Moszkva,1966.  augusztus 8:

Moszkva monumentalitása lenyűgöző. Szeretném minél teljesebben és alaposabban megismerni a várost, de kevés az idő és jelenleg is holtfáradt vagyok.- még gondolkodni és irni és, a lábam pedig tele hólyagokkal.

Holnap Leningrádba megyünk. L iránt szinte érthetetlen és misztikus  nosztalgiám van, mintha valaha már lettem volna ott, úgy vágyom oda - szinte - vissza.. Kiváncsi vagyok, ez az előérzetem hogy válik be. Rám férne egy kis jó.)

 

Útban haza, 1966 augusztus 18.

...Felbolygatva és vegyes érzelmekkel jövök haza, de a domináns az  "otricatyelnij ottyenok"...Ebben nem kell a politikumot keresni feltétlenül, benne van nem csak a szovjet részről tapasztaltak, hanem a mi csoportunkon belöli észrevételeim, sőt sajátmagam sokszempontú elitélése is egyes helyzetekben, és általában, Szóval egyáltalán nem volt kellemes a nyaram...... de az Ermitázs... és a Néva-part megérte!... Moszkvát egy csöppet se tudtam megszeretni, embereit se... Megyünk haza és ennek örülök.

 

1966. szeptember 23.

Vallomásaim áttettem készülő "irodalmi alkotásomba"  Ott igyekszem a lehetőségekhez képest  mindent elmondani: tehát a visszaemlékezésből a jelen sem hiányzik, a legmaibb jelen, persze csak mint újabb kiúttalanságot jelentő "perspektiva". Túlságosan őszinte vagyok a "művemben", ez az irodalmiságának nem árt, a gyávaságomat viszont alaposan kikezdte....

KÉT LEVÉL 1961-BŐL 2010

 

egész mást kerestem, és a véletlen(?) úgy hozta, hogy két régi levél került a kezembe, egész más doboz illetve fiók mélyéről, de ugyanabból az évből (1961) pár hó eltéréssel, és mindkettő a nagymamámmal kapcsolatos - aki abban az évben "ment el"; a márciusit még ő diktálta, Amsterdamban, a fia egyik kedves barátjának (neki nagyon rossz lett a szeme, alig látott már, így egyszerűbb lehetett az irás, de a végére odairta a nevét:(sok csók és várva kedves soraitokat maradok hű nagymamád: franciska... ("nagy öröm nekem, ha Laciéktól vagy tőletek levelet kapok....Laci tegnap telefonált is nagy örömömre. Én nagyon-nagyon érdeklődöm minden iránt, ami veled van kapcsolatban és adja Isten, hogy jól levizsgázz, és jövőre a szegedi egyetemre kerülj"....)

a másik levél gyászkeretes boritékban jött, Stockholmból, "Laci" bácsitól, a nagybátyámtól- május 29-i keltezéssel, ki akarta várni , hogy leérettségizzek..., hogy közölje a  megrázó tényt, hogy nagymamám 19-én este 10 körül elköltözött... az édesanyjához és apjához, és Karcsihoz (apukámhoz), akiket olyan forrón és hűen szeretett mint ahogy csakis ő tudott szeretni. Hűen, odaadóan és becsülettel...

"ő jó volt nemes volt becsületes és szintiszta. Ő jobb volt mindannyiunknál, akik jók igyekezünk lenni. Ő egy olyan világból maradt meg, melyből csak a szépet és jót hordta magában."... hordd az emlékét , mint valami szépet és nemeset a lelkedben ...

A lélek nem hal meg ha a test folytatódásaiban tovább él, és nekünk kettőnknek kik folytatódásai vagyunk még ezen a világon tovább kell hordjuk magunkban az ő szép nemes lelkét..."

 

 

Azóta  Laci bácsi is "elköltözött".

 

 De megint ketten vagyunk most is "folytatódások", bár lányom nem ismerhette a dédanyját, (sajnos én se úgy mint ahogy  az unokáknak nagyanyjukat ismerni kell és illik... ő 46-tól Hollandiában élt, és nem tudtunk találkozni attól kezdve)és nagybátyám is csak levelezésből , telefonon keresztül "ismerte" a lányom(én is már 21 éves voltam, mikor személyesen megismerhettem, és az utolsó években csak a távoli Ausztráliában-, ból leveleztünk).

Azt hiszem gyakrabban kellett volna levelet irni  a nagymamának, nagybátyámnak, 

és többet kellene beszélnem róluk a lányomnak...                                           


 


 

aliz2. :: 2010. szept. 29. 23:11 :: 2 komment :: Címkék: emlekezeskapcsolatokrokonok






A ZSINAGÓGA ELŐTT 2009

 

haladok el a bezárt zsinagóga előtt, a díszteremből jövet engesztelőnapi istentiszteletről,-most szünet van - miközben megüti a fülem ez a szövegtöredék: "olyanok ezek a kinaiak, mint a zsidók, idepottyantak, és máris építettek egy zsinagógát...." egy jól megtermett lány mondja egy fiúnak, az csak hallgatja, miközben a súlyos lány kényelmesen elhelyezkedik a zsinagóga előtti pad támláján, lábait otthonosan a pad ülőkéjére pakolva...

megállok háttal nekik, a zsinagóga bejárata előtt,  gyönyörködöm mindig a zsinagógában, mindenféle nézetből, most is azért jöttem erre, hogy legalább kivülről lássam - ma a turisták előtt is zárva, az ünnepek miatt, ki is van irva a kerités mögötti hirdetőtáblára...  (úgy hallottam, este a Kol Nidré a zsinagógában volt megtartva, akkor kellett volna jönnöm!..)

további beszédet nem hallok a hátam mögött, témát váltottak, vagy halkabbra vehették, nem tudom, mondanék nekik valamit, de ugyan mit...

az biztos, hogy most ugyanaz a bajuk a kínaiakkal, mint a zsidókkal - bizonyára "idegenek"nek tartják őket, az össze előitélettel együtt... (bár azt nem tudom, vajon mit épitenek a kinaiak...)

de azért azt meg lehetne tőlük kérdezni, hogy mi bajuk ezzel a gyönyörű épülettel, itt, előttük, talán nem tetszik nekik? talán nem szebb ettől is Szeged? - (zsidókkal már nem sok bajuk lehet, mert alig vannak, lám még ünnepkor sem elegen a tágas zsinagógához - bár azt mondják, az antiszemitizmushoz nincs is szükség zsidóra, vagy egy is -bőven- elég hozzá(?))


 

aliz2. :: 2009. szept. 29. 10:15 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: zsinagoga



humor és illem

 


 

igen, pár éve is ott voltam Görög Ibolya  előadásán, bár az inkább a protokollról szólt  (meg is vettem könyvét - lányomnak - Summa summarum)...csak tudnám hova raktam!

most viszont Mindennapi maceráinkat a lányom egész családjának, mert mindenkire ráfér , lassan az unokámra is...

remek a humora, olvasni tán még jobb is, mert borzasztóan hadar, a megértést is veszélyeztetve

de különösen élveztem az aktuális helyzetünkre vonatozó megjegyzéseit, minden meglátása ésszerű és gyakorlatias! 


 

könnyed és követendő!!!

 

 


 

 

 

süti beállítások módosítása
Mobil