fekete-fehér magyar film, ("Zöldár"), régi, 65-beli, de még régebben játszódik, 50-es évek elején, svájci sapka, Sztálin kép, elvtársozás, egymás figyelése, kioktatása, mindenki szerepet játszik, vagy ha nem , annál rosszabb, nyomasztó, sivár, és mégis... a miénk... volt.
(s most mi van helyette? a másik véglet.)
ez a "beszélni szeretnék veled" - ismétlődő formulája, és az elmaradt őszinte beszélgetések, a megnemhallgatások
rácsos emeletes ágyak a kollégiumban
egyetemi előadások az auditórium maximumban, egymás fegyelmezésével
falu-város ellentét,
kiszakadás otthonról
osztálykülönbségek, ebből fakadó feszültségek
és elaludtam közben
megy(jön ) a vonat..
fütyül
és csöng a telefon, lányom hiv
ébresztő
de mire
-----
az egész múltunk olyan mint egy fekete-fehér film - mondtam is már rég lányomnak, aki elképzelni se tudja, milyen volt ez a kor, a mi korunk valójában... hát pont olyan... fekete-fehér...
(mint ezen a képen is, bár ez Collégium Artium... és fakultativ, kedd esténként... de ez is fekete-fehér - bár a horgolt mohair sapkám -emlékszem- sárga volt...)
(a jelenünk meg túl harsány szines és zajos, és gyors és kaotikus -
s túl sok benne a vágás)
