tegnap a kollektív blogunkra megírtam a "Játékaink"-ról szóló kitűzött feladatot, s ahogy fel akartam tenni egy archív képet rá - egykori babamagamról), bekékült a szöveg, és utána egy klikkelésre -természetesen -eltűnt az egész...) megrázó élmény volt. majdnem olyan mint mikor bemegyek egy üzletbe , és mikor kijövök, nem találom a biciklim, amit a bolt előtt hagytam. Megloptak. (hogy óvatlan voltam mindkét esetben, az más - bár fontos - kérdés).... node mi van , ha egyszer így tűnik el minden a szemed elől, mint most ez a bejegyzés, vagy akkor az a bicikli... (apropo, épp azt álmodtam, hogy ellopták a vonaton a pici kis bőröndömet, amiben a szükségleti dolgaim voltak, a napi fehérneműim is 7 napra, mert annyira mentem valahova .. nem tudom, hogy oldottam (volna) meg - felébredtem. pontosabban felriadtam.) nem szeretem a kifosztottság-, megfosztottságérzést... pedig nem kéne annyira ragaszkodni semmihez, se a tárgyainkhoz, se az írásainkhoz, se az emlékeinkhez...no, ebben azért nem vagyok teljesen biztos....s aminek épp ezt a tárgyiasult emlék(kép)ét) akartam feltenni a blogra, ezt a kettétört régi fotót rólam... amikor eltűnt a blogbejegyzés szövegestül-fotóstul. Mondhatnám ő tüntette el... de hol van már ő, hol van ez a kislány... belőlem...? Hova lett? Ő is eltűnt, nyomtalanul(?) És ez sokkal megrázóbb... mint bármi tárgyszerű veszteség.. (tegnap az aktuális könyv olvasásakor, amiről már itt is be-beszámoltam, szinte folyamatosan) eljutottam egy mondathoz, amitől teljesen elérzékenyültem, bevallom. És meg is állított egy időre, elgondolkodni: ...az elveszített otthon...mi magunk vagyunk. A könyv egész okfejtése viszont reményt ad rá, hogy ezt, -igazi magunkat,"otthonunkat"- megtalálhatjuk újra... De - hiába - ezt a szelíd, bizalommal teli kislányt már csak itt, ezen a fotón lehet....

aliz2. :: 2011. okt. 14. 10:36 :: 21 komment

mi ez már megint? hogy szinte kimarad az ősz , (tán 1 napig tartott?) , és máris télikabátban is fázom, a viharos szél meg lefújja a fejemről a kapucnit. egész nap esik, még örüljek, hogy nem havazik (a hegyekben , Mátrában már igen!), meg hogy a fákat a viharos szél nem dönti az útra (mint pl. Nyíregyházán) már reggel fázósan ébredtem, kitapogattam a radiátort még félig alva - és kellemesen-kellemetlenül meglepődve tapasztaltam, hogy melegek... milyen hideg lenne, ha nem is fűthetnének! (a távhő amúgy duplán de legalább is kétszer melegit...mert a borsos árával is... és épp hallom, (tévéhiradóban) hogy leszavazták a parlamentben a tervezett áfa csökkentést) felvettem délután a nyugdíjat a postán,- tulajdonképpen csak emiatt mozdultam ki "a mindenütt jó, de legjobb otthon"omból -, zömét majd a távhőnek adom... de hát fázni nem tudok... (bár már lehet kicsit spórolni, lecsavarva a szabályozót) - állítólag viszont az infláció mértéke kevesebb volt a vártnál (mikor nem kell már "várni" az inflációt? egyáltalán, ki "várja"??!!!) és ez az élelmiszerek alacsonyabb árának köszönhető - hajrá , hát akkor együnk többet! (de mit?) - tegnap alig vettem valamit a Sparban, s 1700 körül fizettem érte... az "alig" -ért... enni és melegben lenni - elemi szükséglet szomorú, hogy már ez se adatik meg mindenkinek én meg itt azon nyavalygok, hogy télből nyár . a meleg szobában ..., jóllakottan (sonkás omlettet csináltam az előbb) sőt:"ily gyorsan betelik nyaram"- jut eszembe a metaforikus József Attila sor-a magunkravonatkoztatás önsajnálatával...("Ily gyorsan betelik nyaram./Ördögszekéren hord a szél /csattan a menny és megvillan /kék, tünde fénnyel fönn a tél.") de rég mondta D., a festő (akinek pedig neve is a telet idézte- idézi...): "neked nagy lelked van, de nem nyavalyogsz"... csak nehogy fordítva kelljen mondani! (neki ez volt a legtöbbet emlegetett József Attila verse. ez is ideillik:

A fán a levelek...

A fán a levelek
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
s konnyadt, puha.

Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár,
mintha kalitkája
volna a fa.

Igy csinál lelkem is.
Jár-kel bennem is,
ágról-ágra lépked
egy némaság.

Szállhatnék - nem merek.
Meghajlik, remeg
a galy, vár és lépked
a némaság.

idézgette, és rajzolgatta is, a saját "madarait"... aztán, elég hamar ,idő előtt, "elszállt"... "betelt a nyara"...)

aliz2. :: 2009. okt. 13. 21:16 ::

4 komment :: Címkék: elmelkedes, festok, idojaras, JOZSEF, oregedes

https://aliz-napok.blogspot.com/2020/09/egy-szabadkai-konyv.html

fent a beszámolóm az alig egy éve zajlott első könyv bemutatóról

s máris itt a második...mintha egyenes folytatása lenne az elsőnek, legalábbis cimében

újra felkel a nap... mielőtt lemegy a nap

óhatatlanul jött a kérdésem, mit be is irtam a rögtön kezembe nyomott irói emlékkönyvbe: vajon mi lesz a harmadik , cime ..hát menet közben megjött a válasz is: Újrakezdés

az irónő igazán élvezetes stílusban tud beszélni könyveiről, ez a mostani főleg Sarajevóban játszódik és legalább 20 évet ölel fel, egy újratalálkozást...

a vajdasági férje s családjának története lobbantotta fel most is a képzeletét...

(aki ott ült mellettem , bár inkognitóban, vette fel élőben az eseményt...)

s amikor kedvenc idézet után faggatózott a kérdező újságiró

nem egy mondatot emelt ki, hanem valóban egy megható jelenetet, amikor utazik "férje" haza hogy utoljára találkozhassék , beszélhessen haldokló apjával...

(és rögtön felidézi személyes emlékét hogy ő az egy évig halálra itélten, betegen fekvő, sorvadó apja betegágya mellett ülve nem tudott mit, mondani neki, az ablakon nézett ki.... de megirta az ellenpéldát !)

(egy éve még nem is tudtam mennyi és milyen ősi szálak fűznek engem is a Vajdasághoz...egyre többre bukkanok!) (főleg Löwinger részről) Mennyire, s hányan összetartozunk titokzatos szálakkal!

szegedi nap"-om van megint, lyányommal ott találkozunk, a pályaudvaron az IC előtt..., de ma haza is jön este

de addig: referátumot tart a PHD óráján (Ortegáról!), van egy másik előadása is, és aztán rohanás a Darvasi irodalmi estre a Grand Caféba, ahol interjút is készit a "Szegedi Egyetem"-nek, megjelent az eheti szám is épp, benne a (szokásos)  tárcája ILIA tanár urat köszönti, aki nekünk is tanárunk volt... azaz sajnos nekem éppenhogy nem , mivel a névsor elején voltam, és így a másik csoportba kerültem , eme mechanikus (igazságos?) elosztással... (de már tanárként hallottam tőle egy emlékezetes előadást, továbbképzésen, a határontúli irodalomról..., (akkor jegyeztem meg igazán ezt a szólást: "teher alatt nő a pálma..."), sőt névsor ide, névsor oda, belopóztam annak idején a másik csoport szemináriumára is...) Most nagyon örülök, hogy lányom is ismerheti (sőt), és konzultációkra járhat hozza, beszélhet vele... s nem kevésbé, hogy írhat  róla, a 75. születésnapja illetve kitüntetése alkalmából: el is olvasom a lapban,( míg várok rá a "szerzőre" egyetem(ünk) előterében  http://www.u-szeged.hu/hirek/fokusz/ilia

A Darvasi estre épp hogy odaérünk, megint teltház a Grand Caféban, gondolhattuk volna, alig férünk be, de aztán közben sikerül leülni is, nagynehezen

aztán az irodalmi előadás után - mielőtt lányom - a Szegedi Egyetemnek (től) interjúzik Darvasival, én is kapok egy spontán miniinterjút (bár persze nem rögzitem  magnón:), nyilván, csak próbálom most felidézni (azt a kedvességet, is , amivel megköszöni a Nagy Író, nekem a  kis  bloggernek , hogy írtam róla, a Virágzabálókról (nekem volt öröm, hogy írhattam, elnézést is kérek a sok félreütésért, de olyan lázas gyorsaságban akartam minden lekopogni, hogy a tartalom mellett  arra, hogy villámgyors ujjaim hova csapnak épp - nem tudtam figyelni, azt mondja, ő arra nem figyelt , észre sem veszi, különben is őmaga is így ír... én meg felidézem az imént felolvasott, hatásos regényrészletét, Shütz úrról, aki sebeket ejt a feleségén, s végül maga lesz a seb (felesége meg áldozat, mert végül is belehal, de szemrehányás nélkül, sőt...? és én is úgy érzem, hogy sebet ejtett bennem (is) a szöveg... és nem is tudom elmondani, mit reagált erre az író(ja), inkább az arckifejezése változásait  kellene leírnom, azt az empátiát és figyelmet, ami nélkül nem is lehetne olyan ragyogó iró, mint amilyen, s ahogy mondja, nehezen, mert nehéz ilyesmiről beszélni, hogy nem tudott mást tenni, elkezdte a történetet, de az egy idő után a maga útját járja , és így meg kellett halni az asszonynak, de talán neki igy volt "jó", nem is tudja... valami nála magasabb tudhatja ezt (az diktálhatja így?), ami mégis, benne van, amit meghall irás közben) - én misztikusnak érzem ezt az egészet. (a legjobb írók tulajdonképpen "Médiumok" is?) ő  kérdőjellel ugyan , de azt mondja , ez maga az IHLET - valószinű. És csak "ihletett irókat" érdemes olvasni- gondolom én, azokat viszont nagyon érdemes...

 Darvasiról lányom is előad...

még egy érdekes mozzanat:

 a műsorfüzetben csupa "ismerős", lányom az előadók közt, PHD hallgatóként ad elő, a Virágzabáló(k)ról, "A nemlétező bírálat" címen és tanulmánya ("A vonal alatt" c. tárcakötetről ) a bibliográfiában

a cimlapon meg de ismerős a fotó! - hát persze, ugyanaz, mint ami a virágzabálós blogomban szerepelt :) (én csináltam a könyvbemutatón)

lásd:

http://lineas.freeblog.hu/archives/2009/06/04/viragzabalokat_zabalok/

aliz2. :: 2009. okt. 15. 23:55 :: 6 komment :: Címkék: irodalom, lanyom, SZEGED

 egy nap három program is:

5-től hagymaház "csend" - natura művésztelep tárlata

6-tól múzeum - órák (adj egy órát Makónak)

7-től karének gör kat templom

igazán egyiken se voltam jelen, a festményeket, már előző nap megnéztem...

most elrohantam a múzeumba az órákat megszemlélni, de annyian voltak, hogy futó áttekintés után, elszöktem

s a templomba már eszembe se jutott meghallgatni  a kórust.. 

pedig szép lehetett, a múzeumi kiállitásnyitó is, gazdag stb...

de valahogy nem is voltam rájuk hangolódva (csak nem azért mert rossz volt a rögzitő?)

másnap aztán  pótoltam...

 hagymaház - natura - csend

múzeum -órák

 az ősz lett  (egyik) főszereplője lányom záró netnaplóbejegyzésének..., még ezen a szép, festői fotón is, amit a ködös tejfehér Dobogókőről Budára megérkezve 

készített a mobilján, tegnap dél körül...

a napló még tegnap este fel is került a litera oldalára:

http://www.litera.hu/netnaplo/csaloka-nyom

egyfajta lirai, elégikus, nosztalgikus finálé is, vagy búcsú(szimfónia)....?

mi tagadás nagyon tetszett ez is..., és sajnáltam , hogy lejárt a  (hét)7:

itt mind a 7 (sőt pár korábbi literás írása is):

http://www.litera.hu/szabad-cimkezes/turi-timea

 holnap már más írja a netnaplót, bevett szokás szerint,  de annál jobban örültem, 

(be-befutó elismeréseknek) s  most,  mikor unokanővérem írta Kanadából: 

"Most itt éjjel 1 óra van, most fejeztem be olvasni Timi naplóját,

 mind a hetet és mondhatom el vagyok ragadtatva.

Nem tudtam abbahagyni az olvasást, akármennyire fáradt is vagyok.
s olvasnám tovább is ha folytatódna."

 s hát még amikor láttam a napló alatt megjelenő kommenteket, 

akik írói hasonlóképp gondolják mint mi, 

tehát akkor úgy látszik, nem csak a rokoni és anyai (jiddisheivel tetézett) 

elfogultságnak tetszhet, amit ír...) :

 hanem...:

márta77 2009.10.12 08:38

Kedves Tímea, köszönöm

Kedves Tímea, köszönöm az elmúlt napok szép bejegyzéseit. Kár, hogy vége.

 Daniella 2009.10.12 19:47

Igen, köszönjük nagyon!

 Igen, köszönjük nagyon! Csak egy kérdésem van, kedves Tímea: 

Hol lehet kérni, hogy folytasd???

.............................................

...Kedves Márta és Daniella, én meg nektek... hogy meg is írtátok... 

(pedig regisztrálni meg egyebeket kell tenni érte...)

Daniella remek, szellemes blogját , a 3 gyerekéről, 

(Bakka és Pepe és ZK kalandjairól) 

én is szoktam olvasni: http://bakkaespepe.blogspot.com/

"Mártáét" meg most "nyomoztam ki"... (Weimárból!): http://prodanmarta.blogspot.com/2009/10/vasarnap.html

a blogkommentekben is további örömöt okozott ("Lobelin" is:

said...

Tényleg nagyon szépen ír! Kicsit utána kerestem... verseket is írt/ír: http://mek.niif.hu/02900/02983/02983.htm
és még itt is lehet tőle/róla böngészni: http://hu.wikipedia.org/wiki/Turi_T%C3%ADmea#.C3.96n.C3.A1ll.C3.B3_k.C3.B6tetek

October 12, 2009 9:41 AM   said...

A verseit már régóta ismerem, és én is szoktam keresgélni az írásait. :)

 Hm. Még nagyon fiatal és jó megjegyezni a nevét.

October 12, 2009 9:44 AM  

.............................................

...hátha sikerül elérnünk, hogy mégis "folytassa..." lányom a (net)naplóírást 

blogformában?Naaa?!:) (lesznek "csalóka (emlék)nyomok" , bejegyzések  

október 12-től is...?

Netnapló

2009. okt. 15..........

jut eszembe, valamikor  volt (voltak?) is blogja (blogjai?) lyányomnak:

 http://juliamorgen.freeblog.hu/   és  http://juliamorgen.blogter.hu

"Júlia ébredése" 2007 januártól:  

http://juliamorgen.freeblog.hu/archives/2007/01/ 

 költözés utáni folytatás itt: ("Julia Morgen hétköz- és ünnepnapjai")  

 http://juliamorgen.blogter.hu/172144/elet_az_elet_utan

 - csak egyéb (írnivalók, publikációk) miatt 2008 februárjában 

-már több mint másfél éve! - abbamaradt (ahogy írta, ritkuló bejegyzései

 egyikében: 

Nem volt időm írni, mert túl sokat írtam mostanában.

"(de hátha belefér a blogírás is továbbra is... sőt egyre több irnivalóiba...(?) 

jó lenne.....

 (legalább közkivánatra:)

aliz2. :: 2009. okt. 12. 23:55 :: 5 komment :: Címkék: blog, idojaras, kapcsolatok, lanyom, rokonok

Címkék

blog , idojaras , kapcsolatok , lanyom , rokonok