...a Rumbach Sebestyén utcai kiállitáson bujdokolt....

kortárs műalkotásreflexiókban  is (de  képei a Nemzeti  Galériában Chagall-lal közös kiállitáson is megtekinthetők...!januárig...)

mivel előbb (október 31-én)zárt a Rumbach utcai, oda mentem...

sajnos a 4 órai zárás előtt nem sokkal értem oda,

és olyan sötét volt már a zsinagóga belseje, hogy a pénztárnál le is akartak beszélni, mondván,

úgyse fogok látni semmit

(korán sötétedik, és nincs világitás),

azért bementem, ha már eljöttem, bár valóban alig láttam valamit, nagyon elhanyagolt állapotban van a zsinagóga, belül, csak az üvegablakai világitottak,

meg a fontos feliratok...

a műveket úgy kellett kisillabizálnom, (Ámos képei ismerősek)

a kortársművészekével ismerkedem

de utólag jutott eszembe, hogy talán ez a lepusztult, de  pusztulásában is értékeket felmutató környezet, önmagában is "illett" a témához... a holokauszthoz... aláhúzta, atmoszférikusan be is keretezte a műveket...

megerőltettem a szemem, sajnos a lapokon felfüggesztett irói kézirásokat nem tudtam elolvasni... de lett egy album, ott majd biztos megtalálom ... és legközelebb a Nemzeti Galérában megnézem az ámosokat... is, világosban...

de én (se) tudok elvonatkoztatni (nem is kell) a sorsától, meg apám sorsától, hasonló korúak voltak, és mindkettőjüktől (és még hány sorstársuktól!) elvették az életet, hasonló, szörnyű körülmények között.... életük, sorsuk töredék maradt.

hol vannak?

s kitől kérdezzük, harsogjuk, hogy hol a testvéred...?

(egyébként ez a kiállitás cime is - közös felelősségre figyelmeztet, és szolidaritásra) köszönet érte.)

meghallják-e (káinok, vagy fiaik)...  hányan... s talál-e ...merül fel a kérdés

ez egy vándorkiállitás, valóban sokan látták, és az Evangélikus Egyház szervezésében... "

"Felvállalva azt a bűnös mulasztását, hogy a Holokauszt idején - bár sokan voltak, akik kiálltak üldözött embertársaikért - mégsem viselkedtünk testvérek gyanánt." (Galambos Ádám kurátor)

..jut eszembe, ma egy másik templom előtt Horthy mellszobrot avattak! (igaz voltak ellentüntetők is, kétszer annyian.)

EICHMMANN, HANNA ARENDT ÉS... ÉN

Úgy tologatom ennek a posztnak a megírását, mint ahogy Hanna Arendt is késlekedett önként vállalt tudósítását leadni a New Yorkernek a jerusalemi Eichmann pörről... (és utána se szabadult tőle...)...

nekem 1961-ben, az egyetemi felvételin ez az épp akkor elhúzódóan -folyó Eichmann pör volt az akkoriban kötelező politikai ill, sajtótájékozottságot ellenőrző kérdésem... (az irodalmi, Ady után...) nemigen olvastam én újságot, politikai híreket, nem igen foglalkoztam politikával (főleg a művészetek érdekeltek) -felvételi előtti nap elmentem "korrepetálásra" nagyon politikus és agilis évfolyamtársamhoz, Sz Sárihoz (ő jogász lett) átnéztük vele a közelmúlt sajtóját. Persze az elhúzódó Eichmann pör annyira az érdeklődés fókuszában volt már jóideje, hogy arról a korrepetálása nélkül is tudtam, persze "némi" személyes érintettség ürügyén is, fokozottan... hiszen a mi vagonirozásunkhoz (deportálásunkhoz) valószinű sőt biztos köze lehetett Eichmannak ... akit az üvegfülkéjében a tárgyalási közvetitéseken lehet, hogy még hiradóban is láthattam (vagy tévén? bár akkor még nem volt..de ujságképen biztos)... nos , most a Hanna Arendt filmben láthattam egész közelről, egész élesen, gyakran félrehúzott szájjal, méltatlankodó arckifejezésével igen, meg a háritó, nyegle válaszaival...

mert hogy ez a Hanna Arendt film dokumentumfilm, eredeti bevágott felvétekekkel a tárgyalásról, amiről saját kérésre- tudósitást irt a New Yorkernek a már neves filozófus asszony. Akit a filmben (sajnos, de ez nem lehet másképp) - egy szinésznő játszik, nem tudom elég hitelesen-e, vannak hiányérzeteim)

 de a gondolatok, a vivódások a töprengések, amit  ő is átélt és amit kivált - hitelesek. Szabadulni nem hagyók. Hogy aztán nagy ellenérzést is váltson ki vele, de legalább remélhetően elgondolkodtasson - ma is...  Felkavar... És megijeszt.

Mert hogy nem arról van szó - mit pedig H. A.  támadói hittek -, hogy felmentette volna E-t (helyeselte is a pörbeli elitélését.), illetve mintha túl elnézően irt volna róla. Hanem -nem igazán érthették meg! -a"gonosz banalitásáról" irt... ami létezik, van, (ma is lehet!), és akkor nagy bajban vagyunk... mindig. Mert bármikor bármi szörnyűség előfordulhat. Mert H. A. láttatásában E. nem a szörny náci, hanem egy kisszerú hivatalnok, aki - erre is hivatkozott, már a nürnbergi pörökben is erre hivatkoztak a háborús bűnösök, felmentésüket kérve, hogy parancsra teljesitettek - E is  csak azt hajtogatja, itt a moziban hallom, hogy ő csak a kötelességét teljesitette - legjobb tudása szerint, a hivatalnoki esküjét... Annál rosszabb! nem kellene megnézni, hogy kinek és mit teljesitünk?! s minél inkább legjobb tudásunkkal, annál rosszabb, ha rosszat, jól.. (Tolsztoj Ivan Iljics halála c. novellájában a halálakor döbben rá, hogy rosszul élt, nem úgy, ahogy kellett volna, pedig birói hivatását s kötelességeit mindig teljesitette , csak a szeretet hiányzott belőle, s nem nézte meg mi van a zárójel előtt : -(+) az bizony negativvá teszi a zárójelben levő pozitivat... - (akkor inkább kellene semmit se tenni, mint jól a rosszat.) Annak idején igy magyaráztam el a tanitványaimnak (akiket mindig is önálló gondolkodásra igyekeztem nevelni), a novella (és életünk) mondandójának lényegét. Persze E. esete - aminek végén a tömeggyilkosság áll - sokkal súlyosabb... ő gonosz lett, ha banálisan is. De az alapképlet ugyanaz. És annál veszélyesebb a jelenség. Mindenkit figyelmeztethet. És itt a közös pont a (jelképesen is)középső fiú (a középszerű)Ivan Iljicsekkel és bárkivel. A filozófus H. A. arra tanit, hogy gondolkodni kell! mit teszünk, mit teljesitünk. E. gondolattalansága következménye lett Eichmann óriási bűne is.

És itt kapcsolódik be a legkényesebb kérdés . És nem háritható át a saját felelősség! A zsidótanácsok felelőssége is. Mert ők is hozzájárulhattak, akaratlanul is, a beláthatatlan következményű szállitásokhoz, deportálásokhoz  a - valószinű, hogy  jószándékú (de kellően és  következményeiben át nem látható) néminemű együttműködésükkel! .Eichmann egymaga -akármilyen "kiváló hivatalnok" is volt, nem lett volna képes lebonyolitani feladatát, amit viszont túl is teljesitett fékevesztett "kötelességtudatában".....De talán mégse kellett volna Hanna Arendtnek ebben a szituációban (pörben) épp a zsidó(vezető)k felelősségét kiélezni... ez aránytalanságokhoz is vezetett (hiszen E-ról meg elég ironikus könnyedséggel nyilatkozott - persze épp a kisszerűségét kiemelendő), de mindez meg még jobban összekavarhatja az amúgy is nem áttekinthető (mert abszurdnak tűnő és felfoghatatlan)szörnyűségekkel való szembesülést... a közös felelősséget, aránytalanul egybemoshat nem egynemű dolgokat...

nem is tudott szabadulni az egésztől haláláig, a támadások nyomán se, de vivódott maga is... mint érintett is (hiszen az egész feladatot ezért vállalta magára)

én se tudom , ma se, több mint fél évszázada az egyetemi felvételim kérdése után :

mit tudok,  az Eichmann pörről, mi a véleményem róla... ,

s azt se, hogy provokáció és tapintatlanság volt-e, hogy épp ezt a kérdést kaptam , vagy - ahogy a legutóbbi időkig bizton hittem -, jószándékú és jóindulatú segiteni akarás (mert gondolhatták, hogy erre a választ biztos tudom, hiszen az életrajzomból kiolvasható volt: hogy 'édesanyámmal 1944-ben, másfél evesen gettóba kényszeritettek 

majd deportáltak Strasshoffba, Zlabingsba, Theresienstadtba, ahonnan egy év múlva szabadultunk, apám viszont a Bori munkaszolgálatból nem térhetett vissza... a német fasiszták  megölték... (hittem még akkor, súlyos volt később, fokozatosan rájönni, megtudni, hogy mint pl Radnóti esetében is... nem is olyan biztos , hogy NÉMETEK (hanem netán MAGYAR keretlegények)voltak a gyilkosai... mint az egyik legnagyobb magyar költőnek is) Ez az  a magyar felelősség, és a közös felelősség, amiról még mindig nem igen beszélünk, vagy nem úgy, ahogy kellene. És ehhez még a Hanna Arendt film se járul olyan nagyon hozzá.. Kellene, lehetne már egy  szemlélet tisztitó magyar film is a témáról (ASorstalanságon meg a Napfény izén túl) - ami mindezzel szembe akar, mer  és tud nézni!

----http://nol.hu/archivum/archiv-17155?ref=sso-

"Amikor úgy állítják be Eichmannt, mintha szörnyeteg lett volna, ezzel kevésbé veszedelmessé teszik, mint amilyen volt. Ha megölted a szörnyeteget, nyugodtan lefeküdhetsz és alhatsz, hisz szörnyetegből nincs olyan sok. De ha Eichmann normális volt, akkor a helyzet sokkal veszélyesebb."

el is felejtettem múlt kedden, majdnem, a rajz foglalkozást, igy egy órát késtem, és el is jöttem egy órával előbb, igy a 3-ból csak egyet voltam, de elkészültem a rajzommal , a magam módján, csak vázlatosan, de egészben

mondta is egy társam, hogy egy két vonallal én megrajzolom a lényeget, mig ők órákig pepecselnek

hát meg is látszik a különbség...az ő művük teljes, kidolgozott, tökéletes

én meg tán nem is mindig a lényeget ragadom meg, néha félrebillen az egész, mint most is

de mesze is ültem, rosszul is látok, meg a kezem is reszket

ha nem tökéletesek az eszközeim, hogy legyen az a rajz?

sehogy

most kedden el se mentem, borús, szeles, esős idő volt...lebeszéltem magam (mindenről) nem volt nehéz....csak a patikáig mentem!

 ...hogy hol iszik kávét az ember. pontosan erre gondoltam az Andrássy úti Alexandra könyvesház felső szinti kávézójában a művészi Lotz teremben... újabban alig lehet helyet kapni itt, mások is felfedezhették ezt a kivételes helyet, aminek vendégkönyvében pont ezt a mondatot találtam elmenőben: nem mindegy,. hogy hol iszik kávét az ember

 

fényképezőgépek kattognak folyton, körülöttem is, előttem a zongorista a szivárványon túli Dorothy dalt játssza az Ozból, csodavilág ez is a maga módján, mögöttem egy kötött sapka a padlóra repült majd a sál is, mondom is a gazdájának (empátiával, hiszen én szoktam így szétszórni a dolgaimat), hogy hátra esett a sapkája és mivel franciául köszöni meg: merci, úgy örülök, hogy eszembe jut a la chapo szó... (egyébként mostanában általában könnyebben értek és beszélek más, idegen nyelveken, lehet, hogy lazább, alfa szintűbb egyúttal tompább vagyok? vagy egyszerűen gyakrabban hallok úton-útfélen idegen szót...)

útravalót olvasok, Müller Péter kiskönyv sorozatának legújabb darabját, szívderítőnek, bölcs bohócával együtt írták...örömről, játékról, önfeledtségről... "Ha Isten bohócai akartok lenni, tanuljátok meg, hogy mi a lelkiállapotoknak nem tehetetlen elszenvedői, hanem előidézői vagyunk. Mi akkor vagyunk vidámak, vagy szomorúak, amikor akarunk. Viszont "Isten sohasem szorongó és kétségbeesett - hanem derűs. A derű és az öröm magasabban van, mint a szenvedés!. A szenvedésben rab vagy, lekötött - de ha derűs a lelked, szabad vagy és repülsz." Úgy döntöttem, hogy derűs leszek. Egy ilyen szép környezetben nem volt nehéz erre a döntésre jutni…

aliz2. :: 2012. okt. 31. 22:14 :: 1 komment :: Címkék: könyv

Makón jó újságirónak lenni, mondta Eötvös Pál újságíró, a MUOSZ ny. elnöke, a Pulitzer emlékünnepségen, korábban azt , hogy jó Makón újságirónak lenni, de mindezzel visszautalt Horváth Gábor kedves megjegyzésére, amivel előadását kezdte, hogy jó itt (mármint Makón) ... ahol Pulitzer Józsefre emlékeztünk, halála 100. évfordulója alkalmából, éltetve,... de rendszeresen , évente, is megtesszük ezt, médiakonferenciával egybekötve az 5 éve, ifjú újságiró(jelölte)knek alapitott dij átadásákor..:

Csillag András Pulitzer-kutató képeket mutatott be, és kommentálta azokat, Pulitzer (szinterekben és tevékenységben) változatos, gazdag életéből merítve, köztük - s az elején - korabeli makóiakat is - hiszen 8 éves koráig itt élt.

Az előadása elején még leszögezte, hogy a sajtócézár" megfogalmazás mennyire nem fair szerinte, Pulitzer meghatározásaként, hiszen ő elsősorban a modern hirlapirás megalapozója, aki a függetlenséget és a közszolgálatiságot tartotta elsődlegesnek

 

Horváth Gábor főszerkesztő-helyettes, miután taglalta, hogy milyen hálás a meghivásnak is, hiszen erről jutott eszébe, és ennek köszönhető, (vallotta be), hogy lapjában, a Népszabadságban is megjelent irás a neves évfordulóról - a sajtószabadságot, a független újságírás fontos kérdését járta körbe Pulitzer munkássága egyik lényeges tanulságaként is...

Wisinger István azt képzelte és képzeltette el, hogy mit szólna a mai ujságiráshoz Pulitzer, József Attila Thomas Mann üdvözléséhez fűzött alapigényét is beleszőve: "AZ IGAZAT MONDD, NE CSAK A VALÓDIT", aminek csak félig felelne meg a sajtó, azaz a valódiságnak, de az igaznak nem. ( Néha a valódiságnak se... jegyzem meg halkan) Wisinger szerint tetszenének Pulitzernek a blogok (!...a sajátsajtó - biztos? -kérdem ugyancsak csendben)

De hiányolná a közszolgálatiságot , (főleg a bulvárból).(Pedig a meghivónkon is , helyesen, ez a Pulitzer idézet figyelmeztet rá: "A sajtó legfőbb küldetése nem csupán a hirközlés, hanem a közszolgálat")

Molnár László a makói Pulitzer-kultusz legfőbb támasza, mentora, (lassanként már el is kezdett hasonlítani rá, talán nem is egészen véletlenül), az eredetileg "kispulitzer"dijnak tervezett, majd Pulitzer szülővárosának dijaként elfogadott dij kitalálója.... taglalta mi minden jelzi Makón (emléktáblák, szobrok, a kollégium neve, domborműve...helyi lapok...)Pulitzer emlékének ápolását, s a díj, ami országos mozgósitást eredményez, idén pl. 40 pályázóval. Meg is jelent egy stilszerűen sárgulót imitáló lapon újság az idei diákújságirópályázat dijnyertes irásaival, amiket meg is kaptunk szünetben...

2-től megnézhettük (volna) a Pulitzerről szóló (angol nyelvű) dokumentumfilmet) , (én meg is néztem - de csak úgy érezve magam mint egy családi, házi filmvetitésen, olyan kevesen voltunk már ezen, sőt, most a korábbi eseményeken se tolongtunk)

Közben elsétáltam a délelőtt már megkoszorúzott, virágos Pulitzer mellszoborhoz,és elgondokodtam

"jó itt Makón újságirónak lenni", "jó , itt, ma" ? Azaz jó volt...?!

Mindenesetre mintha túl hamar vége lett volna e napnak, s mintha az itteni ünnepből csak ezek a hervadni kezdő virágok maradtak volna máris, a lefelé menő de még aranyló Nap visszfényében

Mégis túlnő e mai napon, időn és e szűk helyen:...a rengeteg név, (köztük kedvenc iróimé: Updike, Saul Below, Arthur Miller, Abee) akik ("nagy") Pulitzer dijasok, ahogy lefuttatták a film végén, a Szabadságszobor, aminek felállitása is neki köszönhető, az első újságirói egyetemi kar, amit ő alapitott... a modern újságirás, aminek csak szeretnének a nyomába érni ma is... de legalább tudható, hogy mi lehet a mérce... Makón és New York-ban a világon, ahogy újságja neve is (World) - fenntartják, éltetik

Makón csak kisfiú volt, el kellett innen mennie, Pestről is, ki a tengerentúlra, aztán, megvakulva, összeomlott idegekkel , de tovább dolgozva a titkárai segitségével, az utolsó ideit egy hajón töltve, folyton úton, bolyongva. Talán a szülőváros emléke őrzésével egy szerény, bár biztos pont ebben a gazdag s változatos életútban. Nekem jó érzés, hogy innen indult... és mi minduntalan mintegy vissza-visszahozzuk közénk.

Már 100 éve halt meg? Él. Éljen is!

elolvastam Leipniker(Lantos) Péter könyvét , amit eredetileg angolul irt Paralell line (Párhuzamos vonalak), és pár évre rá, most magyarra fordítva is kiadták: Sínek és sorsok címen.

"...felfedeztünk egy közeli patakot, és ahogy tudtunk, megmosakodtunk a jéghideg vizben. Sok évvel később jöttem rá, amikor felszabadulásunk napjának eseményeit felidéztük, hogy ez a mosakodás több volt, mint a mocsok eltüntetésének sikertelen kisérlete: jelképes cselekedet volt, hogy megtisztuljunk az elmúlt hónapok gonoszságától. Kisérlet arra, hogy lemossuk magunkról Bergen-Belsent, Bécsújhelyt, Strasshofot, a szegedi és makói gettót. Hogy megtisztitsuk magunkat mások bűneitől."

...elakadt a lélegzetem; nagyon ismerősnek tűntek ezek a szavak, s amit felidéztek, mert hogy a saját emlékeimet, és a saját szavaimat... (... megjelent  az Esztertáskában , majd 2007-ben, Sós kávé c. antológiában :

"Útban hazafelé, egy tóban megfürödtünk. Erre a képre tisztán emlékszem. Szinte idilli volt. Még a táj is. Vagy főleg az? S a fürdés – mint valami megtisztulás… Lemosni azt a sok mocskot… Persze kívülről.  De ha az embert fogva s bűnösnek tartják, egy idő után ártatlanul is azt élheti meg, mintha tényleg bűnös lenne! Gondolom. Anyu tiszta mosolyára határozottan emlékszem. S egyfajta önfeledtségre. Meg egy igazi csokoládédarabra, amit egy ugyancsak mosolygó fiatal orosz katonától kaptam."

... később is találtam párhuzamokat  (még a csokoládéval kapcsolatban is, csak amott egy amerikai katona volt az ajándékozó, és fontosabb, nagyobb dolgokban is...), hiszen ugyanaz a történelem hatalma
sodott mögöttünk, vagy mondhatnám telepedett ránk...

...a legnagyobb különbség viszont a sorsunkban az, hogy Péter később elhagyta az országot, London lett az otthona

én meg itt maradtam...

aliz2. :: 2009. okt. 31. 21:21 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: emlekek, kapcsolatok, konyv, MAKO, mult, tortenelem, zsidóság

 Szakonyi 90 éves (nem látszik rajta se kivül se belül)

ma van premierje az Adáshibájának, ami persze nem ősbemutató, 40 éves, a napokban láttam is a Dunán, a Tolnay Klári féle szereposztásban...jól játszottak, de néhol idegesitettek...

...el fog menni a bemutatóra , persze, mert érdekli a mai hatás (vagy nem hatás?)

rengeteget változott a világ, vagy lényegét tekintve mégse...

ma nem a tévébe esünk bele, hanem okostelefonjainkba

egymásra ugyanúgy nem figyelve....

de ez már Csehovnál is igy volt - tévé és mobil nélkül - beszéltek el egymás mellett....

emberi hiba, nem gépi!

2021 okt 31

 Levitan: Zalataja ószeny (aranyló ősz)

őszi fák (kilátás az ablakomból)

aliz2. :: 2009. okt. 30. 14:12 :: 1 komment :: Címkék: foto, termeszet