...hogy hol iszik kávét az ember. pontosan erre gondoltam az Andrássy úti Alexandra könyvesház felső szinti kávézójában a művészi Lotz teremben... újabban alig lehet helyet kapni itt, mások is felfedezhették ezt a kivételes helyet, aminek vendégkönyvében pont ezt a mondatot találtam elmenőben: nem mindegy,. hogy hol iszik kávét az ember

 

fényképezőgépek kattognak folyton, körülöttem is, előttem a zongorista a szivárványon túli Dorothy dalt játssza az Ozból, csodavilág ez is a maga módján, mögöttem egy kötött sapka a padlóra repült majd a sál is, mondom is a gazdájának (empátiával, hiszen én szoktam így szétszórni a dolgaimat), hogy hátra esett a sapkája és mivel franciául köszöni meg: merci, úgy örülök, hogy eszembe jut a la chapo szó... (egyébként mostanában általában könnyebben értek és beszélek más, idegen nyelveken, lehet, hogy lazább, alfa szintűbb egyúttal tompább vagyok? vagy egyszerűen gyakrabban hallok úton-útfélen idegen szót...)

útravalót olvasok, Müller Péter kiskönyv sorozatának legújabb darabját, szívderítőnek, bölcs bohócával együtt írták...örömről, játékról, önfeledtségről... "Ha Isten bohócai akartok lenni, tanuljátok meg, hogy mi a lelkiállapotoknak nem tehetetlen elszenvedői, hanem előidézői vagyunk. Mi akkor vagyunk vidámak, vagy szomorúak, amikor akarunk. Viszont "Isten sohasem szorongó és kétségbeesett - hanem derűs. A derű és az öröm magasabban van, mint a szenvedés!. A szenvedésben rab vagy, lekötött - de ha derűs a lelked, szabad vagy és repülsz." Úgy döntöttem, hogy derűs leszek. Egy ilyen szép környezetben nem volt nehéz erre a döntésre jutni…

aliz2. :: 2012. okt. 31. 22:14 :: 1 komment :: Címkék: könyv