A VÁROS ŐSZI SZINEI
..2009. nov. 1.
az ősz festi a legszebb, leggazdagabb, legharmonikusabb színpompájú képeket (majdnem azt írtam, legízlésesebbeket, de hát a természet sose tud ízléstelen lenni!) de ez a harmóniába omló levél-színkavalkád, ami szinte az egész színskálát gyors egymásutániságban vagy akár egyidőben egyszerre felvonultatja - tényleg egyedülálló és ámulatra késztető, no meg rögzítésre... nem megyek fel a városba fényképezőgép nélkül, aztán ha megállít egy-egy fa, vagy városképrészlet pompás látványa, akkor megállok, féllábbal legalábbis, mert a bicikliülésen maradva, s már rögzítem is a látványt a kis csodadobozba (persze ott már nem ugyanaz, de felidézésre jó...): s hogy ne csak az ablakból látható aranyfám jelentse az ősz látványát: utólag vettem észre, hogy unokabátyámék utcáját fotóztam le, még az ablakuk is látszik a képen (abban a házban született egyébként PulitzerJózsef is, sőt valaki, aki szokta is olvasni -néha kommentelni is - a blogomat, hátha észre is veszi... a tájképet; ők ezt láthatnák az ablakukból, ha még mindig ott laknának...:
nem tudom, örömöt okozok e vele, vagy esetleg fájdalmat(?)a Makótól messzire eső Kanadában, Floridában... (ezt nem szeretném!)... esetleg nosztalgiát, vagy csak közönyt...?) az őszi levelek pompás színváltozása a nagy lehullás előtt.... mindenhol, ahol van ősz, ugyanolyan lehet... nézem a fákat , a szobából is, folyton ki-kinézek az íróasztalom mellől is, az ablakon, nézem az őszülő még színpompás fákat, de minden nap egyre kevesebb a levél rajtuk... nemsoká le is kopaszodnak, aztán meg rá telepszik a lecsupaszodott ágakra jótékony takaróként a fehér hó... de addig tombolnak a színek.... mintha most, gyorsan, mindent be akarnának pótolni, amit elmulasztottak eddig..., vagy megismételni még egyszer... utoljára... nagy hajrában, (lét)összegző fináléban...(?)
