Makón jó újságirónak lenni, mondta Eötvös Pál újságíró, a MUOSZ ny. elnöke, a Pulitzer emlékünnepségen, korábban azt , hogy jó Makón újságirónak lenni, de mindezzel visszautalt Horváth Gábor kedves megjegyzésére, amivel előadását kezdte, hogy jó itt (mármint Makón) ... ahol Pulitzer Józsefre emlékeztünk, halála 100. évfordulója alkalmából, éltetve,... de rendszeresen , évente, is megtesszük ezt, médiakonferenciával egybekötve az 5 éve, ifjú újságiró(jelölte)knek alapitott dij átadásákor..:

Csillag András Pulitzer-kutató képeket mutatott be, és kommentálta azokat, Pulitzer (szinterekben és tevékenységben) változatos, gazdag életéből merítve, köztük - s az elején - korabeli makóiakat is - hiszen 8 éves koráig itt élt.

Az előadása elején még leszögezte, hogy a sajtócézár" megfogalmazás mennyire nem fair szerinte, Pulitzer meghatározásaként, hiszen ő elsősorban a modern hirlapirás megalapozója, aki a függetlenséget és a közszolgálatiságot tartotta elsődlegesnek

 

Horváth Gábor főszerkesztő-helyettes, miután taglalta, hogy milyen hálás a meghivásnak is, hiszen erről jutott eszébe, és ennek köszönhető, (vallotta be), hogy lapjában, a Népszabadságban is megjelent irás a neves évfordulóról - a sajtószabadságot, a független újságírás fontos kérdését járta körbe Pulitzer munkássága egyik lényeges tanulságaként is...

Wisinger István azt képzelte és képzeltette el, hogy mit szólna a mai ujságiráshoz Pulitzer, József Attila Thomas Mann üdvözléséhez fűzött alapigényét is beleszőve: "AZ IGAZAT MONDD, NE CSAK A VALÓDIT", aminek csak félig felelne meg a sajtó, azaz a valódiságnak, de az igaznak nem. ( Néha a valódiságnak se... jegyzem meg halkan) Wisinger szerint tetszenének Pulitzernek a blogok (!...a sajátsajtó - biztos? -kérdem ugyancsak csendben)

De hiányolná a közszolgálatiságot , (főleg a bulvárból).(Pedig a meghivónkon is , helyesen, ez a Pulitzer idézet figyelmeztet rá: "A sajtó legfőbb küldetése nem csupán a hirközlés, hanem a közszolgálat")

Molnár László a makói Pulitzer-kultusz legfőbb támasza, mentora, (lassanként már el is kezdett hasonlítani rá, talán nem is egészen véletlenül), az eredetileg "kispulitzer"dijnak tervezett, majd Pulitzer szülővárosának dijaként elfogadott dij kitalálója.... taglalta mi minden jelzi Makón (emléktáblák, szobrok, a kollégium neve, domborműve...helyi lapok...)Pulitzer emlékének ápolását, s a díj, ami országos mozgósitást eredményez, idén pl. 40 pályázóval. Meg is jelent egy stilszerűen sárgulót imitáló lapon újság az idei diákújságirópályázat dijnyertes irásaival, amiket meg is kaptunk szünetben...

2-től megnézhettük (volna) a Pulitzerről szóló (angol nyelvű) dokumentumfilmet) , (én meg is néztem - de csak úgy érezve magam mint egy családi, házi filmvetitésen, olyan kevesen voltunk már ezen, sőt, most a korábbi eseményeken se tolongtunk)

Közben elsétáltam a délelőtt már megkoszorúzott, virágos Pulitzer mellszoborhoz,és elgondokodtam

"jó itt Makón újságirónak lenni", "jó , itt, ma" ? Azaz jó volt...?!

Mindenesetre mintha túl hamar vége lett volna e napnak, s mintha az itteni ünnepből csak ezek a hervadni kezdő virágok maradtak volna máris, a lefelé menő de még aranyló Nap visszfényében

Mégis túlnő e mai napon, időn és e szűk helyen:...a rengeteg név, (köztük kedvenc iróimé: Updike, Saul Below, Arthur Miller, Abee) akik ("nagy") Pulitzer dijasok, ahogy lefuttatták a film végén, a Szabadságszobor, aminek felállitása is neki köszönhető, az első újságirói egyetemi kar, amit ő alapitott... a modern újságirás, aminek csak szeretnének a nyomába érni ma is... de legalább tudható, hogy mi lehet a mérce... Makón és New York-ban a világon, ahogy újságja neve is (World) - fenntartják, éltetik

Makón csak kisfiú volt, el kellett innen mennie, Pestről is, ki a tengerentúlra, aztán, megvakulva, összeomlott idegekkel , de tovább dolgozva a titkárai segitségével, az utolsó ideit egy hajón töltve, folyton úton, bolyongva. Talán a szülőváros emléke őrzésével egy szerény, bár biztos pont ebben a gazdag s változatos életútban. Nekem jó érzés, hogy innen indult... és mi minduntalan mintegy vissza-visszahozzuk közénk.

Már 100 éve halt meg? Él. Éljen is!