szeretek az Irók Boltjában... hm, most nem is úgy akarom folytatni az igazságnak megfelelően, hogy "vásárolni", hanem: "lenni", pontosabban ücsörögni, a kényelmes kávéházi széken, asztal mellett, arra rátéve a vásárolható könyvet vagy folyóiratot, és olvasgatni, otthonosan...( Aztán persze venni is valamit, de azt csak mellékesen) - kevés könyvesboltban van egyáltalán szék, ahova le lehet ülni, s ahol elnézik, hogy belelapoz , netán bele is merül a könyvekbe az ember, itt nem bánják, sőt... nem zavarja őket, nem zavarnak ők se engem..., nem is "bolti" a légkör! dehát -érezni is- , hogy itt valóban valaha kávéház, méghozzá a hires-neves Japán Kávéház volt - jut eszembe..., és egyszerre benépesitem a majdnem üres bolthelyiséget, és elképzelem, igen, ugyanitt a nagybátyámat, a "táncost"-t, ahogy Rónai Mihály András megírta (a Tükör 1967. évi karácsonyi számában) Nyári emlékként, melegedni, azt a portorozi, tengerparti különös találkozásukat, amikor megszólította: "Gonda művészúr?" és amikor ő bemutatkozott, nagybátyám úgy válaszolt vissza neki, az arcát jobban ismeri, mint a nevét a "szerkesztő úr"-nak: "A Japánból ismerem" - s ezt úgy mondta (...), mint római augur, aki mindenféle laikus népség, profán világiak közt váratlanul másik augurral találkozott, az augurok titkos, láthatatlan jelét ismerte rajta fel." ..."A bal kettesben ott ült a költő, József Attila -szólal meg Gonda ünnepélyesen - Emlékszik, mindjárt a bejáratnál. Ahogy beléptem, már mondta is: "Itt jön a táncos." És megidézték, benépesítették ott az Adriai tenger partján a régi Japán Kávéházat..., máris ott ül, József Attila, tényleg a bal kettesben sakkozik, Hunyadi Sándor beljebb, a Liszt Ferenc téri rész egyik pamlagán kártyázik, Maklári szinész billiárdozik. Ott ültek már ők is.- És ettől kezdve a nagybátyám a barátja lett, tiszta szivből. Csak mert a Japánból -talán csak látásból - ismerte. "...Igy találtunk meg mi (...) Gondával ott nyáron egy külön meghitt kis hazát. Közös idő-hazát és tér-hazát..." És viszonzásul most lerajzolta - ott van a folyóiratban nagybátyám fényképe mellett- "közös hazájuk", a Japán kávéház rajza, a törzsvendégek neveivel... Csak találomra kibetűzök pár ismert nevet: Gelléri Andor Endre, Zelk Zoltán, Csók Istán, Fényes Adolf, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Rejtő Jenő, Nagy Lajos; Kellér Dezső, Keleti László, Ráday Imre, Somló István... és látom a rajz alapján, én épp ott ültem az Irók boltjában tegnap, mint ahol Rónai Mihály Andrásnak volt a törzshelye, a folyóiratokat pedig onnan vettem el, ahol valaha József Attila ülhetett, és bár a nagybátyám fix helyét nem tudta bejelölni, mert mint írta, ő többfelé ült, nyugtalan volt, ficánkolt- de valószínűsítem, hogy a színészek közt volt leginkább (maga is szinházi ember) -hiszen ők jóismerősei, barátai voltak, tudom..., emlékszem, most hirtelen sokmindenre, sokmindenkire... (emlékiratot kéne írnom már, nem blogbejegyzéseket!..) - hiszen '67 után már még több idő telt el, mint a cikkben emlegetett japánkávéházi régi találkozástól számítva '67-ig... és már minden csak emlék... De már a '67-es portorozi nyár is az, ott voltam a hátterében én is, (nem csak a tenger), meg is vagyok emlitve mellesleg a cikkben is, mint "Gonda bátyjának árvája, a kedves kis tanárnő, akit Makóról hivtak ide -a Bécsben élő hires táncospár-, hogy megnyaraltassák kicsit."... "Emlék. Nyári emlék. Krónikások, emlékek tudós ápolói valamikor még hasznát is vehetik. Nekem csak: az ifjúság a fényes levegőben, amint fölöttem elhúzott..." Emlék. Nyári emlék. Nekem is! Már több is annál..., de nekem is az elmúlt ifjúságom, mint nekik az a régi japánkávéházi... és az ő ifjúságukra meg már most, itt az én ifjúkori emlékem emlékezik... Meg az a sárguló folyóiratlap , amiből most kimásoltam részleteket, a 27.oldalról....
aliz2. :: 2009. márc. 7. 21:05 :: 8 komment :: Címkék: emlekezes, irodalom, kapcsolatok, múlt, rokonok
