erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

SZEGEDI KÉPEK-EMLÉKEK 2008

2022. március 04. - gond/ol/a

tegnap a könyvtárban - míg a fénymásolóra vártam - találtam egy pár olvasnivalót, így végiglapoztam a szegedi Polner Zoltán "Időtlen szegedi képeit" is - egy kis papírkönyvecskét, ami egy-egy barnás árnyalatú régi szegedi fotó mellett, egy-egy négysoros odaillő verset tartalmaz... (ki tudja, mi volt meg előbb)... az ismerősöket jobban megnéztem, olvastam  ... némelyiket csak átlapoztam.

de a számomra is fontosakat ki is másoltam a noteszomba

írt nagy színészrokonunkról, Bartos Gyuláról, akit én nem is ismertem, csak hallomásból, (csak pályakezdésem elsős  gimis -még keményfödeles - tankönyvében láttam a fényképét, Harpagon jelmezében, meg az emléktábláját szoktam nézegetni  szemben a (rokon)dédszülők házával,  e könyvecske szerzője viszont láthatta, színházban Könnyek címmel írt róla, ekképp: "A csoda Bartos Learje volt. Azóta / nekem a színész: kozmikus világ. / Ma is látom, amint zokogva hozza / karjában a halott Cordéliát."

írt A karmesterről: Vaszy Viktorról. Számomra is ő volt A karmester, ő is már csak dombormű a színház falán, meg talán operabérlet. A maga idejében ő volt A színház is, mert a szegedi színház  akkoriban elsősorban operaház volt, felejthetetlen - általam is látott-hallott - nagyszerű előadásokkal. "Midőn Prosperopálcáját eltörte / gyászolta Vaszyt néma sokaság / A halhatatlan búcsúzott örökre./ a halhatatlan és az operák."

aztán kedves-mosolygós-szelíd, legendává lett folklór tanárom: Bálint Sanyi bácsi: "A jegenye csak bejött a tanyáról, / most rángatja temérdek levele. / Nakonxypánból nézi Bálint Sándor, / ki hajnalonként még beszélt vele."

és  egyetemünk ismerős épülete, ami csak kívülről nem változott, valóban....Az egyetem egészen más világ volt, / mert zsenik voltak a professzorok. / Halász bejött, beszélt a polgárságról, / s a teremből Thomas Mann távozott."-  (Én Goethét hallgattam nála egy párszor, fakultatíve, de sokat késett mindig, várakoztunk rá a 2-es terem előtt, néha hiába, de ha nem, akkor volt is mire!)

a legfájdalmasabb vers címében Auschwiztot idézi - szimbolikusan is, - s a képen a zsinagóga; A zsinagóga arany idők csöndje, / hol vén tekercs nagy időkre tanít / De nem tudok úgy gyönyörködni benne, / hogy ne lássam a gettó falait. - a háborús-gettós fekete-fehér fényképek hátul, a falakon is láthatók. De én azért , ha a zsinagógában vagyok, szeretek előre nézni a fehér-kék színek, az oltár felé, vagy följebb a frigyszerkrényre, fölötte az örökmécsesre, még följebb az orgonasípokra, a kiskupolára, oldalt a díszes oszlopokra, a virágos-ragyogó üvegablakokra, fejem fölött a csillagos nagykupolára, fölötte az égre, meg - legfőképp - a boltíven húzódó feliratra:  "SZERESD FELEBARÁTODAT, MINT TENMAGADAT!" - mely héberül is ott van - több mint száz éve. (a Bibliában meg többezer éve) (szó szerinti fordítása: "Szeresd felebarátodat, mert az is olyan, mint te!) 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr8617771796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása