erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

A MAROS VARÁZSA 2013

2022. április 27. - gond/ol/a

 

 kibicikliztem a Maros-partra. Csak úgy. Gyönyörű idő volt. a bicikli is alattam, hova mennék, ha nem  oda... Haza.

Amikor meglátom a buszból a Maros táblát a hid előtt, mindig akkor érzem, hogy igazán hazaértem  Mindig megdobban olyankor a szivem.

A MAROS A RÉGI. CSAK A KÖRNYEZETE MÁS. A KALANDPARK, A LOMBSÉTÁNY, A DRÓTKÖTÉLPÁLYA A FOLYÓ FÖLÖTT, A BEÉPITETT MÓLÓ, HIÁBA NÉPSZERŰ - MÁSOKNAK - SZÁMOMRA MEGTÖRI A TERMÉSZET TERMÉSZETES , HÁBORITATLAN HARMÓNIÁJÁT, BÉKÉJÉT....

elfordulok tőlük, és csak a vizet nézem, ahogy játszik rajtuk a vibráló, szivárványos fény - ellenfényben, s ahogy ráborul szomorúan - a strand végében egy fa, visszatükröződve a vízben...

 

50 éve is itt kuporogtam.... többet változtam (a testem legalább is), mint a folyó...

 

de itt mindig a réginek érzem magam is...




igy frissnek és üdének... sőt: fiatalnak... újra

 

aliz2. :: 2013. ápr. 26. 9:44 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: emlékezésMAKÓMarostermészet





a Roccóban

 

 

 

ha kifutok az ebédidőből és arra járok (éhes is vagyok) akkor,ritkán itt eszem...

amúgy ebéd- meg vacsoraidőben foglaltak az asztalok, de én a kettő közt megyek, s félre söpörhetem a foglalt - RESERVIERT táblát

 

 

mindig úgyanazt kérem..(kis adag, rántott csirkemell, vegyes köret)

néha colával, vagy kávé utána:

 

 

mindig jól lakok, jó időt töltök ott...

elmenőben...itt még kellett sapka...

 

 

a tánc is mindenkié

 

 véletlen(?) délután hazafelé menet, a Hagymaház előtt egy kis csoportra lettem figyelmes, fényképezkedtek (mezitláb!) kikerültem őket, és a kávéház felé mentem , kicsordulásig telt az épület belülről, jól sejtettem, táncosokkal...  táncfesztivál volt...

vettem 1000ftért egy jegyet, és ottragadtam késő estig...


 

 csoportról, korosztályról korosztályra, (felnőttekig!) leszögezett a látvány (csak az első sorban jutott hely, mint kiderült, az esemény profi fotózója mellé, de én se szégyenkezhetem a képeim miatt,azt mondhatom.. most nem is tudom, mit válasszak ki...

 


 

mindet nem tehetem ide, pedig van pár s videom is...


 


 

 

hiszen a tánc mozgás, de milyen kifejező...

legyen mindenkié (akár a zene)....(hangzott el...)


egyszer leült mellém épp üres székre egy táncos lány, lábait felrakta...megkérdeztem mi ez rajta, azt mondta: forgótalp:


sokat nyűhette, mig elszakadt....

 

*****


 

 

 

a Makóról induló Pulitzer

 

a Levéltárban 3 szervezet képviselói emlékeznek világhires "földinkre" Pulitzerre.

 

(A Dr Kecskeméti Ármin Baráti Társaság, (Urbancsok Zsolt)a Honismereti Kör (Pálné SZabó Zsuzsa) és a Szirbik MIklós Egyesület (Forgó Géza) a tartalmas összekötőt Marrosvári Attila mondja (egykori tanitvány, diákszinpadosom... viccesen a végén meg is jegyzem, hogy ha még mindig  szinpadosom lenne , azt mondanám "szépen szerepeltél"..mire ő:azok voltak szép idők...)


 

utána volt kis gitárhang...


 

majd sorban az érdekes előadások:


 


 

Urbancsok Zsolt mint a Levétár vezetője is meg a makói zsiudóság törtánetének kutatóhja, beszélt és smutatta lelkesen azt a pár becsben örzött dokumentumot Pulitzer felmenőiről (kik gazdag kereskedők, zsidóbirók is voltak), létre is hoztak egy ltári u.n. fondot ezeknek az iratoknak (hiszen a makói zsidóság történetének lenyomatait a vészkorszakban nagyrészt megsemmisitették) 

 

 


 

az se rég hivatalosan is elfogadott és köztudott, hogy Makón született, igaz már 7-8 éves korában elköltöztek innen, Pestre.

 


 

Szabó Zs. részben kalandos külföldi életútjáról számolt be, részben a közéleti újságírásért tett úttörő szerepét méltatta, megszivlelheténk a mai újságirók!


Forgó Géza pedia adott egy kis makói sajtótörténetet (volt mit!) Megemlitette a fiatalok lapját is , lányommal élükön (A Maflát ami mozaikszónak is ő volt "anyja"), meg szó volt a bekötött vastag albumformájú Makói hétról is (Bodzsár Erzsi lapja, amibe én is rendszeresen (s nem kis elismerő visszhanggal)  lrtam!(Bár ez nem hangzott el) (sic tranzit glorai mundi)


 

aztán volt kis eszem-iszom (a honismereti kör asszomyai jóvoltából), meg egy kis tere-fere...


 

pezsditően jó volt!

 

 


 

 


 

 

 


 

 

(az örökös örökítő)

 

(2022.ápr. 8.)

 


NÁDAS VS MÜLLER 2012

nehezen tudtam eldönteni, hova menjek, ha (majdnem) egyszerre két irói program is érdekel a könyvfesztivál különböző helyszinein: két Péter: Nádas  ill. Müller . Bár Müller inkább tanitóként, spirituális mesterként mint iróként, aki beszédben, lényével is "tanit"...élni, és önmagunkra) de mivel fél órával előbb kezdődött a nádasi program, gondoltam, bekukkantok oda,  és legföljebb kijövök onnan előbb, át a Müller helyszinére. Csakhogy annyian voltak a Nádason (akárcsak pár éve a Bárka felolvasóján) hogy szabályosan bennragadtam. És csalódtam. A (Forgách Andrással lefolytatott) beszélgetés tulajdonképpen egy Nádas könyv ill. a külföldi Nádas reputáció kapcsán készült, Nádasnak megjelent egy új könyve - a könyveiről. "Párhuzamos olvasókönyv". Afféle munkakönyv, arról, hogy ir könyvet az iró. A beszélgetés is csak róla szólt szinte. Hogy milyen iró is ő. Mennyire várhatná el, hogy mindenhol (a németek is) odalegyenek tőle. Kicsit önironikusan ugyan, de mégis csak kiderült hgy pl. nem szereti a berlinieket, mert nem eléggé kiváncsiak rá , egy bizonyos fellépésen, 40-50-en ha... Hát itt jóval többen!





Müllernél nem tudom, mennyien voltak, az előadásán, (beszégetésén? ő a közönségével szokott) mindenesetre csak kis csellel és szabálytalansággal tudtam megúszni a hosszú  sorállást legalább a dedikációjáért.

 



Kicsit reszket a keze, de gyönyörűen kalligrafálta a nevem a Sorsról és életről c.  új könyvébe.(a sajátját elnagyolva, s közben felfüggesztette kicsit a felesége mobilhivására adott választ is.)

Egész úton hazafelé bölcsültem a könyvéből.(kipótolva a hiányt) (a Nádas könyvet azt hiszem, kihagyom) Bár a Nobel dijra ő az esélyes.

De talán nem minden az irodalmi erény.



 




aliz2. :: 2012. ápr. 24. 20:11 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: irodalomspiritualitás

 

antré és abgang között

 

 

 

 

kicsit korábban mehettem a könyvtárba, szinte üres terembe , s egyenesen az egyetlen előbukkanó Galko Balázs elé, igy nincs időm visszalépni:

Tudja, mikor láttam magát először? - kérdem

?

A Katona József SZinházban, a Luzitán szörnyben...Emlékszik!?

hú, de rég volt

igen, akkor még főiskolás volt, Major rendezte, Törőcsik ült elől a szinpadon

mosolyog, s máris táncolni , énekelni kezd, még erre a betétre is emlékezett... s csak nekem előadta

odavagyok

 

 

 

 

a versműsora is érdekes, tele vibrálással, mozgással, eredetiséggel...

(de már nem az a hamvas kisfú mint a luzitán szörnyben) de igy van jól!

,

 

 

 

Aztán utolsó darabként szgépról halljuk Bartók előadásában a Szarvassá vált fiút....

ő meg eltűnik

és aztán se tér vissza

micsoda abgang (antrénk után)

mint az egyík szarvassá vált fiú, aki már nem fér be vissza (közénk se.) pedig a  boltives könyvtár mennyezete elég magas

 

(Megnyugtatásul: később előkerült (de én addig egy másik eseményre loholtam, a Levéltárba)

***

 

 

SÓS KÁVÉ NÉMETÜL 2010

 

zmegjelent németül is a Sós kávé! ma volt a bemutató, a Millenárison, a Nemzetközi Könyvfesztiválon.... már előtte kimentünk, elsőre megkerestem a Novella kiadó sátrát, muszáj volt látnom a könyvet, megnézni, hogy tényleg "benne vagyok"...?! A Sós kávé után a Salziger Kaffeban is..., az én deportálási történetemmel? német nyelven, én aki évekig, évtizedekig averziót éreztem a német nyelv iránt (Goethe és Thomas Mann ellenére is - mindkettőjükről apám még gimnazistaként irt a Nyugatban, apám, aki a bori munkaszolgálatból sose tért haza, akiről a kezdetek önéletrajzaiban mindig azt írtam, hogy a "német fasiszták ölték meg...De azóta már mit lehet tudni, hogy németek vagy magyarok... mióta kiderült, hogy Radnótit is magyarok...Ilyen alapon akár az anyanyelvemet is el kezdhettem volna nemszeretni (dehát Radnóti is azon írt, míg csont maradt belőle és néhány hajcsomó, tudva, hogy "bűnösök vagyunk, akár a többi nép"... magyar, német... egyremegy..., csak ennyi idő után nézzünk már (vagy még?) szembe azzal, hogy mi is történt..., hogy soha többé ne történhessen meg..

 

most épp női szemszögből, ezekkel a zsidó női történetekkel (érdekes, hogy alcimként a magyarnyelvű kiadásban csak az szerepel, hogy "elmeséletlen női történetek", a németben pedig ott a jüdischer jelző is (ez jobban hangozhat, mint a magyarból kihagyott (-felejtett?) "zsidó" -?...) A németek eleve bátrabban néznek szembe saját, esetleg még terhesebb múltjukkal is? a történelmi tényekkel?! A holokauszttal... Nem "tagadják"...?!

Igazi, eredeti zsidó ének, zene után, (Skayah Band - skayah!)kezdődik a bemutató:







ilyenkor  szoktam igazán érezni , hogy mennyire zsidó (is) vagyok, mint gondolom, sokan, itt az előadóteremben ..., ami teljesen meg van töltve, pedig hatalmas, s előttünk, a hosszú asztal mögött is sok ember...




Harsányi Zsolt, a Holokauszt Múzeum igazgatója, az asztal végében arról beszél, hogy milyen igazi jóvátétel ez a könyv, és az unokáinak fog olvasni belőle... ("meséld el fiadnak" zsidó parancsának is eleget téve?




a német díszvendég (nagykövet) arról, hogy ezek a személyesen átélt, vagy anyáktól, nagymamáktól hallott történetek, kortársi tanuként hidat vernek a távoli események közé, s hogy sose felejtsük el az áldozatokat.... és tisztázni kell a történelmi felelősséget a megtörténtekért, amiknek soha nem szabad megtörténnie..., s fel kell lépni a rasszizmus, antiszemitizmus és minden ellen, ami az emberi jogok ellen irányulna!.... köszönetet mond a könyvért a szerzőknek, hogy bátrak voltak , hogy felidézték és elmondták a történeteiket, amikkel most  ők is "dolgozhatnak"...





az osztrák kulturális fórum igazgatónője is történelmi felelősségről beszél. Ausztriáéról is. Hiánypótlónak tartva a könyvet - kiemelve nőiségét is - örül, hogy osztrák olvasók is megismerkedhetnek vele...

a könyv(ek) és egyben  felolvasói mozgalom tulajdonképpeni "ötletgazdája" létrehozója és szerkesztője: Pécsi Kata  beszél a keletkezéstörténetről; hogy fokozatosan milyen zsilipek  nyíltak ki, és hogy kezdtek áradni ezek az addig elmeséletlen történetek.... szinte egymás hallgatásait szabadítva fel, a hosszú (el)hallgatás után, mert nehéz szembenézni valóban, az átélt, megszenvedett traumákkal is! Nehéz felidézni, de ugyanakkor valami belső parancs is. (ezt tanusíthatom, magam is - az én példámmal!) S az, hogy (mi) nők szólaltunk meg, külön, sajátos hangot ,látásmódot ad ezeknek a történetfelidézéseknek... (a nők máshogy emlékeznek; az áldozatiság, a kiszolgáltatottság, az összetartás, az ellenállás sajátos fajtáira is mutatva példákat...)

 

 

(külön hozadékként is az emberi kapcsolatokról is szól, amik a felolvasások, a könyvek szerkesztése folytán születhettek...

2 történetet hallunk a kötetből, immár német nyelven. És meglep, hogy többszöri, sokadik olvasásra is mennyire megráznak, és meghatnak ezek....



 

remélem, a német és osztrák olvasóikat is...most már

 

azért valóban, nagy "jóvátétel" is ez, ráadásul  a normális, népek közötti kapcsolat jegyében, ahogy már a szemközti Makadám klubban, a fogadáson, pohárköszöntőben el is hangzik, a német vendég szájából... a magyar-német  békés együttműködésre (csak felmerül bennem, hogy ihatnánk már és reménykedhetnénk egyszer magyar-magyar együttműködésben is?!)





a fogadás is zsidó zenébe torkollt:

 





 

 aztán szendvicsevésbe, limonádéivásba és beszélgetésbe...

 

a fordítónak (Kovács Krisztina) felfedtem magam, és megköszöntem, hogy dolgozott a "hasznavehetetlen lágerbeli kisgyerek" történetén... sajnálom, hogy igazán nem tudom németül elolvasni..., de próbálkozom:



 

LÁNYOM IS ÖRÜL (?)

süti beállítások módosítása
Mobil