nehezen tudtam eldönteni, hova menjek, ha (majdnem) egyszerre két irói program is érdekel a könyvfesztivál különböző helyszinein: két Péter: Nádas  ill. Müller . Bár Müller inkább tanitóként, spirituális mesterként mint iróként, aki beszédben, lényével is "tanit"...élni, és önmagunkra) de mivel fél órával előbb kezdődött a nádasi program, gondoltam, bekukkantok oda,  és legföljebb kijövök onnan előbb, át a Müller helyszinére. Csakhogy annyian voltak a Nádason (akárcsak pár éve a Bárka felolvasóján) hogy szabályosan bennragadtam. És csalódtam. A (Forgách Andrással lefolytatott) beszélgetés tulajdonképpen egy Nádas könyv ill. a külföldi Nádas reputáció kapcsán készült, Nádasnak megjelent egy új könyve - a könyveiről. "Párhuzamos olvasókönyv". Afféle munkakönyv, arról, hogy ir könyvet az iró. A beszélgetés is csak róla szólt szinte. Hogy milyen iró is ő. Mennyire várhatná el, hogy mindenhol (a németek is) odalegyenek tőle. Kicsit önironikusan ugyan, de mégis csak kiderült hgy pl. nem szereti a berlinieket, mert nem eléggé kiváncsiak rá , egy bizonyos fellépésen, 40-50-en ha... Hát itt jóval többen!

Müllernél nem tudom, mennyien voltak, az előadásán, (beszégetésén? ő a közönségével szokott) mindenesetre csak kis csellel és szabálytalansággal tudtam megúszni a hosszú  sorállást legalább a dedikációjáért.

Kicsit reszket a keze, de gyönyörűen kalligrafálta a nevem a Sorsról és életről c.  új könyvébe.(a sajátját elnagyolva, s közben felfüggesztette kicsit a felesége mobilhivására adott választ is.)

Egész úton hazafelé bölcsültem a könyvéből.(kipótolva a hiányt) (a Nádas könyvet azt hiszem, kihagyom) Bár a Nobel dijra ő az esélyes.

De talán nem minden az irodalmi erény.

aliz2. :: 2012. ápr. 24. 20:11 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: irodalom, spiritualitás