sose tudom pontosan, hanyadika van

különösen amióta össze-vissza pótolom a netről "elveszett" régebbi keltezésű blogbejegyzéseket

de ma túl hamar tudatositottak a névnapi üdvözletekkel arról, hogy 22, azaz Julia névnap van

milyen figyelmesek

parafrázisok

 

 

megint felolvasó szinház a zenepavilonban, mint pár napja, csak most nem élő zenével, hanem gépies discjokéval. Oroszlán Szonja helyett Borbély Alexandrával - és elboruló felhőkkel, szélviharral, borzongató hideggel...

 

mintha megharagudott volna az idő is, oldalra húzódtunk, majd én el is hagytam a terepet a naposabb padra kiülve, bosszantott is a repertoár...

Szerelem cimszó alatt különböző (Lackfi. VarróDani) parafrázsokat hallhattunk (nem kedvelem!),,

 

közben - ismerősöm nagy örömére - elhangzott az ő saját Himnusz(!) parafrázisa is, valami vicces focitéma végén, miután legutóbb , felfedezve a rendezőt, bekérte magát a músorba... nagy boldogság ez neki, 

 

mikor azt találtam mondani, más - okossága ellenére sikertelenségéről beszélve - hogy ha neki igy jó, minden rendben, van aki a szürke fotelt jobb szereti... pár napra rá irt nekem valamit , (...sajnálom, amit egy-két szóval "üzentél", amikor beszélgettünk az utóbbi napokban. ....s csak utólag jöttem rá . min (rajtam) sajnálkozhat?!... nem kéne! Fárasztó lehet a sikert hajszolni, ami olyan talmi!!!! (ámbár azért ellustulni se kéne ennyire abban a szürke fotelban :)

 

 

 

 

hagyjuk az ebéd részleteit, inkább... kezdjük a desszerttel

miután már fel is álltam a két fogás után, és egyszer csak megszólalt...

az étterem sarkából...

és  mielőtt útra keltem volna az újabb májusi hőségbe, visszaültem meghallgatni...

jól esett, akár a legfinomabb desszert...

ez a nagy utazás...

Presser rekedtes-fojtott hangján,

https://www.youtube.com/watch?v=zCXMwoVBGGc&feature=player_embedded

bár túlságosan jó kedvem nem lett tőle...

amúgy is újabban egyre gyakoribb tapasztalatom, hogy csak úgy eltűnnek emberek, anélkül hogy észrevenném, akkor, amikor,...

és hogy nem is mindig olyan nagy az az utazás,

s hogy csak úgy váratlanul, bármikor végeszakadhat, abbamaradhat...

mégha mondjuk is, és olykor úgy is élünk (mert másképp még nehezebb lenne!), hogy "sose halunk meg"...

...de azért zenében, zenével még ezt az élethazugságot is szépnek tartjuk, elzsongít, egyszerre szomorú és szép…

aztán a cuki ban az igazi desszert már nem is ízlik...

jobban tetszenek az útszéli virágok, megint csak...

úgy látszik a szellemi élvezetek fontosabbak is már...

kis, futó beszélgetés, kis olvasás... napsütés...

bánom is én már hogy az u.n. tejszínes tárkonyos pulykaragú leves olyan volt mintha "tejleves" lenne...

ki emlékszik rá, annyi utólagos "desszert" után...

bevallom, a téma nem nagyon érdekelt, de aktivitási lázamban elmentem a múzeumba, a (félig kész) kocsiszin avatására, ahol meglepóen sokan voltak, azaz mutattak igazi érdeklődést - később már én is..bár a második sorban se sokat láttam

illusztris előadót, (L Simon) aki most a Nemzeti Múzeum igazgatója (de volt államtitkár stb is, sőt vőm ideiglenes ivó (pálinka) cimborája -ő tartotta a z előadást s nekem függetlenül irritáló  személyétől tetszett!

forgatósok táncoltak

egy kocsi:a színben

na és az avatáskor a szalagot nem elvágták, hanem ÖSSZEKÖTÖTTÉK!

(együttműködés jeleként)

éljen a magyar-magyar barátság :)

...isten végez.

Rég hallottam, régiektől a fatális mondást. Mindig utólag, beletörődő vigasztalásként valami várt elmaradása miatt. Most eszembe jutott.

Pedig -talán épp e mondás lappangó birtokában - már nem is igen szoktam tervezni, inkább - tán túlságosan is - spontánul cselekszem (VAGY MÉG INKÁBB NEM CSELEKSZEM)

De most, az előjegyzési naptáromba is jóelőre beleirtam ezekre a napokra a szegedi zsinagóga jubileumi megemlékezéseit, sőt még egy jelentkezési lapot is kitöltöttem, visszaküldtem, határidőre, jóelőre... És mégse tudtam bemenni. A lábam miatt. Vis major... avagy "isten végzett"? Vagy... nézzük csak meg közelebbről? miért is vertem be a lábam valamibe? miért idéztem elő egy balesetet? miért gyógyulok ilyen nehezen belőle (ha egyáltalán), mi rekedt meg bennem (lelkileg) és most testileg is, az erekben?... Akármi bajunk van, ilyenkor - ha kényszerűen is - de el kell gondolkoznunk, mert a testi baj lelkünk figyelmeztetése, ha úgy tetszik: Isten - i figyelmeztetés! Igen. Legutóbb a szédülési rohamaim akadályoztak, most a lábam, azelőtt egy múlni nem akaró megfázás... Szegény lelkem nem győz figyelmeztetni, és én csak a testem érzem...Meg "sebem a világ"...?...

Biztos azért múlik lassan, minden, mert rossz tanuló vagyok,(életből), ismételni is kell.

És fáj a lelkem (is) , hogy két csodás hangversenyről maradok le... (tegnap Mendelsohn, (nagymamám kedvence) a szegedi szimfonikusokkal ..

.ma meg Varnus Xaver (az orgonával, amit még alapitó őseim is hallhattak)... és hallom az invitáló,lelkes hireket ...

lehet, hogy be kéne mennem (rossz lábbal is) mégis...(?) de már nem tervezek. semmit.

Úgyse lehet. Végső soron tényleg nem. " Isten végez." Végül is. Egész biztos. Akármilyen -rejtett -utakon.

Talán csak az egzisztencialisták (és/vagy az öngyilkosok) gondolják másképp. Persze lehet öngyilkosként élni, apránként is. Valójában azt is tesszük. Bevallatlanul, bevallva. (Élünk, és belehalunk, ebbe.. Ha "... kész a leltár.")

aliz2. :: 2013. máj. 19. 17:40 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: betegség, élet, elmélkedés, halál, Szeged, zene

felrakta lányom a szkennert, hálás vagyok érte, így tudok régebbi képeket is felrakni, u t óirataimhoz - mint ahogy előző bejegyzésemhez  már meg is történt;  egy 72-es és 84-es képen, amik 2 szülinapon készültek, az első irodalmi szinpadom, a második lányom születésnapján!) ... Ami bánt, hogy a régi  nagy családi (-rokoni) fotóalbumot nem találom; úgy elpakoltam,  elhúzódó költözésünk közepette... s miközben kerestem, -mint lenni szokott- találtam sok más "archív" darabot -  leveleket, magnokazettákat, videokat, noteszeket, rajzokat, naplókat, kéziratokat, különböző feljegyzéseket... és sok-sok fotót... épp miközben a tévében a Kultúrház Hollandiából közvetítette Forgács Péter Erasmus kitüntetésének ünnepségét, a nagy elismerés különös dokumentumfilmjeiért érte, a Privát Magyarországért, amiben épp archív fotókat illetve filmeket használ fel, a mának - nagy kincsnek tekintve azokat. Valóban azok, a régi dokumentumok, hát még  családon belül. Azt hiszem lesz programom az elkövetkezendő időben; átnézni, rendszerezni, "feldolgozni" - s remélem előkerül végre ez az eddig még rejtőzködő családi album is, amit épp féltésemben rakhattam el; még magam elől is...

olyan beszédesek ezek a régi, fekete-fehér fotók! nagyon is "színesek", sokatmondók... némelyikük már sárgul, de azzal együtt is... lenyomatok a múltból, az életünkből, megidéző, felidéző erejük van - különösen az amatőr pillanatfelvételeknek... Idevarázsolják ami elmúlt, s azokat is akik - ...

a mai nap szkenner-ajándéka egy eredetileg pici csoportkép, ismerkedem rajta apám immár kinagyított vonásaival, balról a szélén, bársonykabátban, mélyen lehúzott kalap mögül elég gondterhelten kitekintve a kusza és kegyetlen, - munkaszolgálatos - jővőbe, a bíróság falánál, a kollégáival, 1942 telén, 35 évesen, amikor még nem is volt az apukám, sőt, anyukám férje is csak pár hónappal később lett, hogy a következő év telén, 43-ban én megszülethessek,...s az azután következő telet már nem érhette meg... 

aliz2. :: 2008. máj. 18. 21:41 :: 3 komment :: Címkék: apa, fotók, mult

 tudom, hogy mindig hasonló dolgokat veszek, nade ennyire.....

előbb még vacilláltam a pirossal (kék farmeremhez) node évtizedek óta száműztem ezt a szint a ruhatáramból

maradt a drapp 

már hazaértem, mikor eszembe villant, majdnem ugyanilyen cipőm van még dobozában, tavalyról s használatlanul

kivettem, s egymás mellé raktam, 

a gyártó ugyanaz

a szin  is

csak egy icipicit nyitottabb (lyukacsosabb) a mostani . hátul is van egy kis nyilás rajta

ebbe kapaszkodom

de nagyon dühös vagyok - magamra!

hogy nem jutott legalább fél órával előbb eszembe...?!

nem is kellett volna akkor cipőt vennem, egyáltalán!!!!

***

ja, hogy ne feledjem , még egy különbség, az ára

a tavalyi? 4500 Ft

az idei 5600 Ft (pedig lyukacsos!:)