megint felolvasó szinház a zenepavilonban, mint pár napja, csak most nem élő zenével, hanem gépies discjokéval. Oroszlán Szonja helyett Borbély Alexandrával - és elboruló felhőkkel, szélviharral, borzongató hideggel...

mintha megharagudott volna az idő is, oldalra húzódtunk, majd én el is hagytam a terepet a naposabb padra kiülve, bosszantott is a repertoár...

Szerelem cimszó alatt különböző (Lackfi. VarróDani) parafrázsokat hallhattunk (nem kedvelem!),,

közben - ismerősöm nagy örömére - elhangzott az ő saját Himnusz(!) parafrázisa is, valami vicces focitéma végén, miután legutóbb , felfedezve a rendezőt, bekérte magát a músorba... nagy boldogság ez neki, 

mikor azt találtam mondani, más - okossága ellenére sikertelenségéről beszélve - hogy ha neki igy jó, minden rendben, van aki a szürke fotelt jobb szereti... pár napra rá irt nekem valamit , (...sajnálom, amit egy-két szóval "üzentél", amikor beszélgettünk az utóbbi napokban. ....s csak utólag jöttem rá . min (rajtam) sajnálkozhat?!... nem kéne! Fárasztó lehet a sikert hajszolni, ami olyan talmi!!!! (ámbár azért ellustulni se kéne ennyire abban a szürke fotelban :)