hagyjuk az ebéd részleteit, inkább... kezdjük a desszerttel

miután már fel is álltam a két fogás után, és egyszer csak megszólalt...

az étterem sarkából...

és  mielőtt útra keltem volna az újabb májusi hőségbe, visszaültem meghallgatni...

jól esett, akár a legfinomabb desszert...

ez a nagy utazás...

Presser rekedtes-fojtott hangján,

https://www.youtube.com/watch?v=zCXMwoVBGGc&feature=player_embedded

bár túlságosan jó kedvem nem lett tőle...

amúgy is újabban egyre gyakoribb tapasztalatom, hogy csak úgy eltűnnek emberek, anélkül hogy észrevenném, akkor, amikor,...

és hogy nem is mindig olyan nagy az az utazás,

s hogy csak úgy váratlanul, bármikor végeszakadhat, abbamaradhat...

mégha mondjuk is, és olykor úgy is élünk (mert másképp még nehezebb lenne!), hogy "sose halunk meg"...

...de azért zenében, zenével még ezt az élethazugságot is szépnek tartjuk, elzsongít, egyszerre szomorú és szép…

aztán a cuki ban az igazi desszert már nem is ízlik...

jobban tetszenek az útszéli virágok, megint csak...

úgy látszik a szellemi élvezetek fontosabbak is már...

kis, futó beszélgetés, kis olvasás... napsütés...

bánom is én már hogy az u.n. tejszínes tárkonyos pulykaragú leves olyan volt mintha "tejleves" lenne...

ki emlékszik rá, annyi utólagos "desszert" után...