erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

SÉTA AZ ANDRÁSSY ÚT KÖRÜL 2012

2022. július 18. - gond/ol/a

apukám az öccsével, ifjúkorukban, sokat sétáltak-beszélgettek az Andrássy úton. Nem hiszem, hogy ezért, de én is mindig szívesen járok arrafelé, akörül...

 

 

valamelyik estefelé is ott köröztem... én  igaz, egyedül... , a Paulay utcából kijőve, hosszan tűnődve (volt min) -megállva Radnóti (szobra ) előtt...

aztán Kálmán Imre (szobra) mellé leülve egy képzelt csevelyre, a Nagymező utcán, az Operett színház előtt:





 

míg feltűnt, hogy mögöttünk, a kivilágított Thália színházból özönlik a tömeg, majd a színház előtt egy STÁB polójelzésű csoporttumultus kamerákkal, előtte  egy rövid hajú, magas, nem mondom, igazán mutatós, lány teszi-veszi magát előttük, ezüstszinű overállban, huzigálva magán az öltözékét... mi lehet? mentem közelebb, aztán láttam egy menő tehetségkutató tévéműsor jelzéseit.... a színházi bejáraton is, és gondoltam, nem egy kezdő "kiscsaj" illegeti-billegeti magát egy tévéstáb előtt, hanem maga Ö. N. - a műsorvezető, de miért is telik vagy egy fél órába, hogy egy mondatot elrebegjen és felvegyék?...

 

aztán visszavonultak a színházterembe... a médiasztár és hosszú sleppje... az emberek...

 a szobrok meg maradtak...

 

voltak....

 az előbb kaptam messingeren ezt a mindjárt 40 éves fotót, a sógornőm küldte, az ő eljegyzésekor készült, férjemmel a nővére kislányát, Ágikát tartjuk...

nekem meg se volt ez a kép!

nézve egész idillinek tűnik

egyből eszembe jutott: "voltak szép napjaink"

 

 

pedig a dalra rosszul emlékeztem, ott lesznek...

 

 

 

 

viszont lett nekünk is hamarosan gyerekünk... szép napokkal...valóban  ...

 

sőt már a gyerekünknek is egy 9 éves...

Ágikának meg  egy 17 hónapos...

 

ami meg nem volt szép, felejtsük el....

 

***

vagy inkább a (Cseh-Bereményi) Krakkoi vonat e sora visszhangzott bennem: (s Krakkó még régebbi szép emlékekkel :

https://csehtamasarchivum.hu/dal/classic/krakkoi-vonat

 

 

"LÁM CSAK, HÁT VOLTAK NEKÜNK SZÉP EMLÉKEINK"!!!!

"LÁM CSAK UGYE VOLTAK NEKÜNK ÉLMÉNYEINK

 LÁM C SAK AZÉRT VOLTAK NEKÜNK ÉLMÉNYEINK"

 

ismételve a végtelenségig megerősitésül... (mert az kell)

 

 

MASZK NÉLKÜL 2010

 

most voltunk a 20. Thealter  ) MASZK(egyesület)) megnyitón, a szegedi régi zsinagóga udvarán,...és lehet, hogy ez az utolsó - hallottuk...:








(s majd olvashatjuk a készülő tudósitásokban...)

lehet, hogy "maszk nélkül"leszünk ezentúl...?



 

sajnálnám,  ha nem lenne ezentúl MASZK (a mindennapi életben nem szeretem a maszkot de alternativ szinházban igen!)

 

azért a mostani hangulat még hamisítatlan, és igazi

LATIN ZENE A MAKÓI ZENEPAVILONBAN 2013

a zenepavilonunk olyan, hogy zene nélkül is élmény

a környező park még nem alakul ki teljesen, de így is

élmény a látványa, de

minden vasárnap este van itt valami (könnyed) hangversenyféle… 

 




 

én már délelőtt körbejártam a terepet

 

este latin zene töltötte be

 

(a Coco Bongo együttestől)

 

jó, ritmusos

de azért csak egy szöszke kislány táncolgatott bele , kipenderülve, néha-néha a platzra -

 

 



 

mi ültünk a széksorokban és hallgattuk

(persze nekem a lábam a szék alatt mindig jár , ütve a taktust)

 

igazi, maradandó zenei élmény viszont az a Sting szám volt,

amit ráadásnak kaptunk



ezt elhoztam a fülemben magammal



mikor hivott este lányom, a mobilba beledúdoltam a számot, tényleg Sting?  persze, neki is kedvence, meg is találom a dolgai közt, egy kazettán, a szövegét is..... mondta - s már kezdte is:

 

"On and on the rain will full, like tears from a star, like tears from a star. On and on the rain will say: how fragile we are, how fragile we are"

aztán megtaláltam a youtubeon :

https://www.youtube.com/watch?v=EmDQFWNjHpA

azóta is dúdolom...

és nem felejtem, hogy törekények vagyunk...

(Hull csak hull , esik az eső, akár egy csillag könnyei... milyen törékenyek vagyunk)



 

 

 

 

ELSŐ TANÁRÉVEM 2011

az "évek és emlékek" c. közös blogunkban 1967 bukkant elő...

ez volt az első teljes tanári évem. (amúgy a 66/67-es tanév, de annak még az eleje a '66 -ból,  egyetemista idő volt.)

mostanság az 50 éves érettségi találkozónkról kellene megírnom végre a beszámolót a Marosvidéknek, de előbb  felelevenítettem ezt az évet, az elsőt, amibe a gimnáziumba nem diákként mentem , hanem már tanárként... de most újra külön jussként - vénen is diákként ... 54.b osztályosnak kell lennem... 

csak még egy röpke visszatekintés 67-re... itt is, az évből, ami  a pályakezdésre vonatkozik

 

 

 

ez az első (polgári) év amelyet teljes egészében tanárként éltem meg. (Aztán még 30 ilyet.)(és ezalatt tanévekben mértem az éveket) 66-ban diplomáztam, és persze már szeptembertől elkezdtem a tanári pályát, ott, abban a a gimnáziumban, ahol 61-ben érettségiztem, tehát nemrég még diák voltam, most meg a régi tanáraim kollégája. Nem volt könnyű... a dolognak ez a része. Nehezen szoktam meg, és nem is mindig könnyítették meg a helyzetem. Viszont - bár már rögtön osztályfőnökként - a gyerekek nagyon helyesen viseltettek irányomban...) sőt a szüleik is. Némi kompromisszumnak éreztem a középiskolai tanítást, a vidéki életet is, de azért nem éreztem magam rosszul emiatt. Én választottam , mert adott helyzetben ezt tűnt biztonságosnak és optimálisnak, sőt -körülményeink miatt- humánusnak is. Igaz, hogy csak oroszt taníthattam, úgy kaptam meg az állást. (még a tanév előtt ez a párbeszéd hangzott el köztem és oroszirodalomtanárom közt a Dugonics téren: Ő: Hova került? Én: Haza. Ő: De hova? Én: Makóra Ő: Azt tudom, hogy ott lakik. Én: Ja, a gimibe.-Ő:S mit fog tanítani? Én: Valószínűleg oroszt. Csak oroszt. Ő: Marhaság! magának irodalmat kéne tanítani!-Én:?(vállfelhúzás, fintor) Ő: Ilyen irodalmi érzékkel! (Persze, nem értettem, hogy erre az elismerésre miért kellett 4 évet várom.) (később persze taníthattam már irodalmat is)

Szóval tanítottam. Volt egy új kolleganő, pár évvel idősebb nálam, közel lakott hozzánk, ő albérletben, sokat beszélgettünk, finoman próbálgatott terelgetni , a névnapomra pl. ezt a szöveget irta le nekem gyönygybetűivel:


előző évben még Angliában volt, angolt tanított, egyszer egy angol verset adott oda "receptnek", (advice-nak):"Spread a little happiness")nem is tudom ki irta, de ilyenek voltak benne, amit alá is húztam: Keep out the gloom, send unhappiness away. Let in the sun... ) - Lehet, hogy nem látszhattam túl boldognak(?) Viszont ezek a tanácsok nem bizonyultak nekem megfelelőknek. Én bizony mindig a dolgok lényegét kerestem (ebben nem ismerve kompromisszumot)("nincs alku, én hadd legyek boldog" - csak igy... , s ezzel inkább vállalva az u.n. boldogtalanságot is."

......

a többiről már úgyis írtam itt is...(ott isamott is:) bár már mindenhonnan kapom a lökéseket, és hovatovább belülről is, hogy írjam már meg összefüggően az emlékiratamat. Szerintem is. Már éppen éppen eljött az ideje.......

(itt olvasható a teljes* felidézése 1967- nek, mint  20. század emlékének emléke)

*tel-jes??! Ugyan már! Mi az , hogy "teljes"....

 

HOVÁ LETTEK A BÁRÁNYOK? 2010

hova lettek a Bárányok?

pl. páran találkozhattunk a Szép Ilonka étteremben, Budán - Kanadából, Bécsből, Budáról, illetve Makóról jövet..., mármint Bárány (nevű) leszármazottak , többek közt...

eszembe jutott, az a még nagymamám nővérétől, Erzsi nénitől, (özv. Grósz Jenőné, Bárány Erzsébettől) gyerekkoromban - vagy fél évszázada hallott régi, családi történet, a név eredetéről..., amit egyszer a telefonba, a messzi Kanadából, elmondott nekem az unokanővérem, aki meg  közös nagynénénktől (Lili nénitől - anyáink nővérétől hallotta...)

most ebbe a szép és jó magyaros étterembe hívott bennünket, rokoni találkozóra...

mi - lázasan - a nagy melegben már előbb odaérkeztünk,

 

lányommal, (akivel mindig "odavagyunk" - a ritka - de jelentős rokoni találkozásokért)a légkondis étterembe beülve várva a többieket:

aztán megjöttek (unokatestvérem Dóra ,  Kanadából -akit azért nyaranta, szerencsénkre, többnyire, láthatunk

 



 

és a fia András, akit ritkábban (legutóbb vagy 10 éve, Szegeden, és azelőtt talán akkor, amikor még 12 éves lehetett, (most Bécsből jött, de már hajnalban repül tovább Barcelonába...)

 



 

 

 és a többiek:

 

 

szóval... eszembe jutott az a régi történet, s hogy jó lenne tovább adni, lehetőleg pontosan, a következő generációknak, (gyerekeink épp itt, az asztalnál) én nem vagyok jó történetek (után)mesélésében (pláne), úgy hogy felvetettem Dórának, mesélje el: ez meg is történt a vacsora végefelé (lehet, hogy nem volt jó ötlet, mert némi -főleg diplomata és szkeptikus Andrásunk révén ) megkérdőjelezett hitelességet tekintve vitába torkollt

A történetre találás pedig nagyon is hivatalos eredetű, amikor 41 körül bizonyitani kellett, hogy zsidók mióta élnek Magyarországon, találtak meg bizonyos papirokat

eredetileg zsidók nem lakhattak városokban(nem kaptak rá engedélyt), egy  bizonyos házaló zsidó Baja környékén élt, 3 fia volt, az egyik faluban eltűnt a tanitó cselédje, nem találták sehol, és ráfogták a zsidó batyusra, aki akkoriban arrafelé járt állítólag, hogy ő "tüntette" el. Meglincselték, bizonyíték nélkül, ítélet nélkül megölték.

  Később a 3 fia közöl az egyik vette a vándorbotot,  és járt egy tanyán, ahol rátalált a holtnak vélt lányra, aki elmondta, hogy megszökött annak idején a tanítóéktól, - akik fogva tartották egyébként, nem engedték utcára, de amikor a tanitó feleségére rájött a szülés , kiengedték, hogy segitséget kérjen, s ekkor használta ki az alkalmat, a tanyán befogadták, a gazda fia elvette feleségül... A zsidó fiú igazságot akart szolgáltatni tragikus sorsú apjának, elment Bécsbe (a vita itt támadt, hogy  mehetett, ki s hogy uralkodhatott akkoriban):(I. Ferenc? Ferenc József?  "2.József?)... nos, (valamelyik) császár a történet meghallgatása után azt mondta, hogy mivel olyan ártatlan volt az apa, mint a ma született bárány, felvehetik a "bárány" (beszélő) nevet...

igy lett az, hogy zsidó őseink eleve, kezdettől fogva, magyar (és nem német - mint egyébként) vezetéknév tulajdonosai lehettek...

--- a történet - ugyancsak jelenlevő irodalomtörténész vőm szerint -tele van népmesei elemekkel, diplomata unokaöcsém szerint sok családban van ilyen történet, nem ellenőrizhető ez a névadási história, történelmileg, (meg egyáltalán, hogy kerülhetett egy "házaló" a császár szine elé?!) 

dehát ez a legendák természete, (a családi legendáké is); a meseszerűség, az idők folyamán beálló alakithatóság, (mint a folklórban), de sose keletkeznek ok nélkül, és hogy sok ilyen történet van, az csak azt bizonyíthatja, hogy mennyire tipikus volt ez a zsidó sors, ez az igazságtalanul megvádoltság, (megvádolhatóság) ez a bűnbak szerep, ez az igazságtalanság, ez az igaztalan áldozatiság...,

(jóval a holokauszt előtt is)

eleve magyar s nem magyarosított nevünkre - legfeljebb zsidó őseim eredendő patriotizmusa lehet még magyarázat, - mi nem kevésbé figyelemreméltó! amennyiben magyar nevet választottak (választhattak!) maguknak!

aztán nyitott kérdést tett fel András, és mik lettek a Bárányok, kik lettek, hova lettek és igy tovább - mi lettünk, ti lettetek...  (lányommal ők a  legifjabb, itt jelenlévő "bárány"-generáció; közös dédanyjuk: Bárány Mariska (milyen szép magyaros utónév is, ez a Mariska is!)

 

de aztán  "még" eszünkbe jutott, hogy van nekünk egy Bárány nevű rokonunk, aki ugyancsak ettől a szerencsétlenül járt, igaztalanul megvádolt és ártatlan bárány házaló ősünktől származhat: nevezetesen Bárány Róbert,  Nobel dijas .... (utódai Stockholmban élnek)

 

 

hát ezek vagyunk, voltunk, mi, "bárányok"...

nem szeretnék "farkas" lenni,

nem akarom József Attilával mondani.."(szarvas voltam hajdanán), farkas leszek, azt bánom"... mert nagyon is "bánnám"!) maradnék továbbra is "bárány" ("farkas"törvények közepette is - ) (netán "szarvas"...)

 - de a  bárányféle áldozatiságból már igazán elegem van!

 

aliz2. :: 2010. júl. 16. 23:56 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: 
vélemény :: Címkék: esetJÓZSEFkapcsolatokmultrokonokzsidóság

 

2010. júl. 17.csalűd

SORSSZERŰSÉGEK EGY CSAJKOVSZKÍJ KONCERT KÖRÜL 2011

már az is "sorszerűnek" tűnik, hogy egyáltalán elmentem erre a koncertre. U.i. épp haza akartam utazni (másnapi fontos megbeszélés miatt, amire biztonság kedvéért jobb előző nap útra kelni az én lassuló mozgású esetemben, de ha már a "sors" úgy hozta, hogy egy technikai malőr miatt legfeljebb a legutolsó vonattal tudtam volna hazautazni, és étlen-szomjan, ripszropsz, úgy döntöttem, inkább megvacsorázom, és utána valami programmal teszem értelmessé az ittmaradásom. (Esélyes lett volna még Krudy éjszakái -felolvasó színházban, Óbudáján, vagy egy jazz hangverseny, netán egy vígjáték (nagyon zárójelben), de magasan kiugróan a nyertes: Csajkovszkij koncert Vajdahunyad várában. A kései, fél 9-es kezdés időt adott, Csajkovszkij nagy kedvencem volt és maradt, s emlékszem vagy 2 éve milyen kellemes zenés estet  töltöttünk ezen a varázslatos helyszínen (akkor klezmerrel.) Nem voltam benne biztos, hogy jegyhez jutok, de gondoltam az a szép városligeti környezet, esetleg kiszűrődő zenefoszlányokkal kárpótolna

 

 





 

Igen, élveztem már az odautat is. Az alkonyi megvilágitás különös jelentéssel (óvó-védővel) telitette a milleneumi szobrokat, (éreztem, jó kezekben vagyok ) -a tó, és mögötte Vajdahunyad vára is festői szépséggel biztatgatott. És persze, hogy lett jegyem, sőt, helyet is választhattam, kedvemre... a még üres széksorok közt

 

 

A Virágkeringő a Szent István Zenekarral, kellemesen beleringat a zenés estbe, aztán jön a hegedűszólista: Szabadi Vilmos, elébük áll, 2 reflektor közé, úgy, hogy csak két kezemmel eltakarva a szemem, és csak egy kis rést hagyva láthatom, de hallani hallom... sajnos nem mindig játszik tökéletesen, (nem egy könnyen játszható mű ez), de igy azt épp hogy eszembe tudja juttatni, hogy milyen kár, hogy abbahagytam a hegedűtanulmányaimat a konziban, hogy (zongoraművész) nagyanyám kivánsága-vágya, hogy majd egyszer eljátszhatom a Mendelsohn (vagy akár a Csajkovszkij hegedűversenyt) beteljesületlen maradt.


És mire e  gondolatmenet végére érek... egy varjúcsapat károgni kezd fölöttünk, rikácsolva, érthetően, hangosan, beledisszonálva a zenébe… Szabadi pedig csak néha játszik hamis hangokat és egyszer csúszik szét a zenekartól. (hiába, nem könnyű mű ez!) de az a károgás sokmindent jelenthet(ett)...

 

az 5. szimfónia a szünet után viszont, kinyíló, felemelő, igazi zenei és lelki élmény. Megint lélekfeltáró. Ez a Csajkovszkij zene túl  van telítve, csordulva érzelmekkel... és tragikummal, Igen, mintha valami akadályozná az érzelmek teljes kibontását...20 évesen írtam egy verset Csajkovszkij b moll zongoraversenyének hallgatása közben....(akkoriban zeneirodalmi anyag is volt ez)... s abban is a sorssal való küzdést végül a megnyugvást hallottam ki....(s megnyugszol, mert ez a sors)

Itt is. "Teljes beletörődés a Végzetbe" olvasom később...róla, a mű (és élete?) mondandójáról -"vagy ami ugyanaz: a gondviselés kifürkészhetetlen eleve elrendelése."

Helyben vagyunk, minden egybeesik...

jól van így. a zenét élvezni is nagy kincs.

(és hálásak lehetünk, mert a szenvedés ki is marad belőle, vagy legalábbis kevesebb... az elénk nyújtott  végeredményben.)

De azt a károgást nem képzelődtem, elmenőben az úton hallom mögöttem, hogy : hiába a szabadtéri előadások ilyesmivel is járhatnak. el kell viselni a varjúkárogást is...

 

aliz2. :: 2013. júl. 15. 19:47 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: Budapestkoncertzene

beirni a régi verset!

DÉLI FÉNYEK 2012

azt olvastam, hogy ha szerencsénk van, láthatunk Északi Fényt mi is -a rendkívüli napkitörések folyományaként. Már este felé jutott eszembe, kibicikliztem hát a töltésre,

láthatárt fürkészni.




csak a Nap felhőkön rózsaszinné átszűrt, megtört fényeit 

Balról meg ezt:

 

 

 

ami viszont közeledve hozzá füst szagot árasztott... Lent , a Maros parton gazt égettek... (ennek füstje tetszelgett valami déli fény gyanánt a szemembe?... (igy jár az ember, ha nagyon vár valamit...)

 Északi fény hiján  bebicikliztem a városba 

 egészen a szökőkútig

 

Ott ezt láttam:

ezt a fényt,

a "hagyymavirág" csöppjeiben...

 

A víz valóban "folyékony fény"....





Mit nekem az északi...?





aliz2. :: 2012. júl. 15. 22:39 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: fotókMAKÓtermészet

SZOMJAZÓ VIRÁGOK 2011

a tűző, vakitó napban ezek a virágok állták utam, meglepően erős, őszies szineikkel: 

nem lehetett tartósan a napon állni, be is húzódtam, pár lépéssel feljebb, a gesztenyefa árnyéka alá, innen  látszanak a tekervényes fekete öntözőcsövek is, úgy tűnik, a virágok is kezdenek kókadozni, vízért kiáltanak

 

 



 

 

 

 

 

 

 

  remélhetően a slag majd működésbe is lép hamarosan...



 én meg karikázok hazafelé a tikkadó hőségből, - a nem sokkal kevésbé meleg lakásba-, szomjamat oltani...



aliz2. :: 2011. júl. 15. 0:12 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: 
fotó :: Címkék: fotokidojarasMAKÓtermeszet

 

ARCAINK 2013

nem akartam elszalasztani a Vonzások és változások cimű (miért ez? mi köze Goethéhez?) kiállitást a Nemzeti Múzeumban, úgyhogy eldöcögtem oda (mármint egy döcögő busszal. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy buszra sose ülök, de hát a biciklim se lenne épp praktikus megoldás a fővárosban. Nem lehet minden együtt...

s az tény, hogy itt kiállitásból is több van...,  meg a Múzeum parkja bőségesen kárpótol a nagyváros zűrös-rázós-bűzös...stb kellemetlenségeiért...

mert vannak itt gyönyörű helyek - csak el kell jutni odáig. 

 



 

A festményeket magángyűjteményekből válogatták.18.19.századiak. Nevesebb és kevésbé ismert festöktől. Azért látom, hogy nem véletlen, kinek ismerem a nevét... (Székely Bertalan, Barabás, Ferenczi, Szinnyei Merse, Munkácsy, Csontváry)kinek nem . (csak utólag néztem meg a képek mellett a feliratokat.)

Műfajilag leginkább a portrék, az emberábrázolások ragadtak magukkal. (különösen a gyerekek, család ábrázolása – életképekben.

4 FOTO

 

 

 

 



Az arcokon nem látszik az eltelt 100-200év... Sőt. Annyira életteliek. El is gondolkodtattak. Mennyire élőek, elevenek, kifejezésgazdagok. És hogy mit fejeznek ki? Mintha sokkal több tartás, emberi méltóság lenne bennük. (mint bennünk, kései szemlélőikben)

valaha, e festmény tanulsága szerint

ilyenek voltak a műszemlélők...

a velencei palotában ...és

ma:

 

süti beállítások módosítása
Mobil