megmaradt még egy kép nagyon élesen, kitörölhetetlenül:

állunk az étterem kapuja előtt, 9-kor,  a szombat kimenetele után, menyasszony-vőlegény és én a rabbira várva, ekkorra ígérte, hogy eljön, áldást (kiddust) mondani

de nem jön

a kép, amit levettem volna még magamban biztos, ha lett volna: a rabbi áldásadása, de nem volt! csak egy üres kocka van itt - csalódottsággal, megbántottsággal, hiánnyal teli

eszembe jut, hogy anyukám milyen gyakran emlegette az ő apukáját (az én - sose ismert - legendás emlékű, zsinagóga- és iskolaalapító jóságos, "igazember" ("lamed vov") - nagyapámat - s hogy minden péntek este megáldotta gyermekeit..., s hogy milyen sokat jelentett ez nekik 

nagyapa és nagymama: Lőwinger Miksa és Bárány Mariska esküvője a ma is gyönyörű szegedi új  zsinagógában volt, a zsinagóga alapításának évében, 1903. június 21-én,

(s ugyanakkor dédszüleim Lőwinger Salamon és Rosenfeld Jozefa aranylakodalma. Dédapám is előljáró volt, s nagyban járult hozzá az új szegedi zsinagóga alapításához,  mint pár évvel később  nagyapa a makóiéhoz. Amit viszont '65-ben lebontottak. )

S lányomnak, az ük- ill. dédunokának - már egy rabbi-i áldás se juthatott?! *

az áldásadás csak az apák és a rabbik jussa?

hát én most idemásolok, utólag - anyai szívem parancsára, - néhány zsidó áldást,  kicsit betölteni e hiányt:

Drága lányom! Tikva :

«Tegyen Isten olyanná, mint Sárát, Rebekát, Ráchelt és Leát...» «Egész életed így teljék békében! Üdv neked, üdv a családodnak, üdv mindennek, ami a tied!» «Áldjon meg téged az Örökkévaló és óvjon meg. Sugároztassa az Örökkévaló arcát tefeléd és kegyelmezzen neked. Az Örökkévaló fordítsa feléd arcát és szerezzen neked békességet!» *

...és az étkezés után szokásos 7 áldás  ("sevá brachot") közül a 6. és 7.:

"SZÁMÉÁCH TÖSZÁMÁCH RÉIM HOÁHÚVIM, KÖSZÁMÉCHÁCHÓ JÖCIRCHÓ BÖGÁN-ÉDEN MIKEDEM. BÓRUCH ÁTÓ ÁDAJNOJ, MÖSZÁMÉÁCH CHÓSZON VÖCHÁLÓ. 
(= Örvendve vigadjanak a kedves barátok, ahogy teremtményeid örvendtek hajdan az Éden kertjében. Áldott légy Örökkévaló, aki megörvendezteti a vőlegényt és menyasszonyát.)  

BÓRUCH ÁTÓ ÁDAJNOJ ELAJHÉNU MELECH HOAJLOM, ÁSER BÓRÓ SZÓSZAJN VÖSZIMCHÓ, CHÓSZON VÖCHÁLÓ, GILÓ RINÓ DÍCÓ VÖCHEDVÓ, AHAVÓ VÖACHAVÓ VÖSÓLAJM VÖRÉUSZ, MÖHÉRÓ ÁDAJNOJ ELAJHÉNU JISÓMÁ BÖÓRÉ JÖHÚDÓ UVCHUCAJSZ JÖRUSOLÁJIM KAJL SZÓSZAJN VÖKAJL SZIMCHÓ, KAJL CHÓSZON VÖKAJL KÁLÓ, KAJL MICHÁLAJSZ CHÁSZÓNIM MÉCHUPÓSZOM UNÖÓRIM MIMISTÉ NÖGINÓSZOM. BÓRUCH ÁTÓ ÁDAJNOJ, MÖSZÁMÉÁCH CHÓSZON IM-HÁKÁLÓ. 
(= Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a világ Királya, aki örömet és vidámságot, vőlegényt és menyasszonyt teremtett, vidám dalt, ujjongást, táncot és jókedvet, szerelmet és szeretetet, békét és barátságot, mielőbb hallatsszon, Örökkévaló Istenünk, Juda városaiban és Jeruzsálem utcáin öröm és vidámság hangja, vőlegény és menyasszony hangja, vőlegényeknek menyegzői sátrukból felhangzó ujjongó hangja, lakomájukon mulatozó ifjak hangja. Áldott légy Örökkévaló, aki megörvendezteti a vőlegényt menyasszonyával.)"

Ámén.

Isten egy! (Még szerencse.) És immanensen, potentiálisan, jó esetben bennünk is ott van, az emberi lélekben! És "áldott"...! És áldja - a méltókat...

... az esküvő, s utána az ünnepi vacsora is ilyen "jó eset" volt - és ott volt köztünk..., bennünk Isten... ... és

kiáradt az áldása... sokakból... és csak rá kellett nézni az ifjú párra... belőlük aztán, igazán áradt..

Egy - Martin Buber-i - történet szerint egy haszid mestert egyszer megkérdezett tanítványa: Hol lakik Isten?  A mester csak ennyit válaszolt neki: Isten ott van, ahol beengedik...

"Beengedtük" Öt! (csak a rabbit nem tudtuk.)

*  2 héttel később meglett a rabbiáldás!! (részben...)

aliz2. :: 2008. aug. 18. 22:12 :: 2 komment :: Címkék: elmelkedes, kapcsolatok, lanyom, rokonok, zsinagoga

már másodszorra ugyanaz a műsor fogad a tévé bekapcsolásakor (kora reggel) , a sok év ezelőtti Rockenbauerféle országbejáró műsor reprintje? Bauer Zsolt újraszövegezésével... s egyoldalú átpolitizálásával is, de néha egész lírai és még objektív hangon is tud szólni... Sümeget bemutatva épp az ottani plébánián ritka különlegességként található Jézus körülmetélését ábrázoló festményről beszél így, nemes egyszerűséggel, és nyilvánvalósággal, s mintha soha semmi rosszat  nem mondott volna, mondana, írna érezne a zsidókra, s mintha az is nyilvánvaló lenne számára is (mint ahogy az is!), hogy Jézus zsidó volt, és a zsidó vallási szokások szerint -annak rendje és módja szerint- körülmetélték, a születését követő 8. napon.

És töprengek: egyrészt - az épp mostanában (Németországban) jogi szempontból is aktuálissá vált kérdésen, hogy jogszerű-e a körülmetélés, nem sértjük-e meg ezzel a gyermek önrendelkezési jogát, sőt testi épségét is... Különösképp egy megváltozott korban, körülmények között, amikor nem kell tartani  pl homoksivatagban,  a tisztálkodási lehetőségek korlátozottsága miatti káros következményektől... Olyan sok hagyományőrző vallási előírás viseli magán anakronisztikusan a keletkezése korának ma már meghaladott körülményeit (a kóserség is főleg higiéniai  okokból lehet/ett). A körülmetélés az én szememben túlhaladott és elég barbár tettnek is tűnik. Felesleges "áldozat"nak. (Bár mondják, hogy lehet egészségügyi haszna is (későbbi lehetséges fitymaszűkület kivédése? de ezt amennyiben szükség van rá, meg lehet tenni amúgy is, később, egy ennél még kisebb(!) beavatkozással, vágással)  Másrészt a szokás néminemű "babonaság"án  is töprengek;  u.i.nem hiszem , hogy (Ábrahám óta) Isten kívánalma lett volna/lenne, a "szövetség" bizonyitékára az a levágott előbőr! Én azt hiszem, hogy semmi sincs az emberi testen feleslegként, mindenre szükség van, azért teremtődünk, úgy, ahogy... És igen, nem kellene dönteni szülőknek egy gyerek helyett se, még akkor se, vagy annál inkább nem..., amíg nincs, nem lehet döntési helyzetben.... Nehéz dolgok ezek... Most valláspolitikai kérdés is lett belőle, vallásellenességnek fogják fel a  (kölni) birói döntést egyesek, egyfajta bevándorlásellenességnek (a muszlimokat is sújtaná a jogi tiltás)... Én éppen hogy egészségi megfontolások miatt nem helyeslem, főleg, még ha kicsi is a kockázat,(de mégis van! mint minden beavatkozásnál, s még ha orvos is csinálja, kórházi körülmények között!) és feltehető némi egészségügyi haszon is a másik oldalon... Meg aztán én nem vagyok semmiféle megkülönböztetés híve, ha önkéntes is, persze, pláne nem, ha másoktól jön egy "stigma"! ..de hogy is beszélhetnénk "önkéntesség"ről,   újszülött esetében....?!

bár úgy látom, a festményen, a kis /Jézust/Jozsuét nem zavarja....

...?

aliz2. :: 2012. aug. 17. 0:04 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmélkedés, politika, tévéfilm, vallás, zsidóság

 érdekes ez, lassan vége a nyárnak és bánjuk, pedig mennyit panaszkodtunk a hőségre...!

most, vesztekor, mégis... értéknek tűnik...

a Marosra is mindig ilyentájt szoktam eszeveszettem lejárni...

tegnap még fűrdóruhámba is belepréseltem magam...

meg már fenyegetően dörgött is fölöttem, (figyelmeztetés!?) 

sok felhő volt, ritkán sütött

de kitartottam, hazafelé csak pár csöpp eső esett rám, (búcsú) könnycseppként

messze van még a következő nyár...

(azért remélem eljön, s lesz! - és szidhatjuk megint...)

hetek óta felfordulás az utcánkban.. szó szerint...előjele csak az volt, amikor kivágták az árnyat adó fákat (az ablakom előtt is)... az egész út újjárendezése, épitése érdekében - amit hiátus után követett ez a mostani teljes felfordulás, ami elmondhatatlan piszokkal, porral, zajjal jár, most még vizlekapcsolással is...minden felsőfokon és követhetetlen logikával (ha egyáltalán van benne logika), mert úgy tűnik, amit egyik nap lerak(osgat)nak, azt másnap felszedik, afféle Kőműves Kelemenék módjára...(csak nem falaznak be senkit vigasztal lányom panaszomra -- de mit mondhatnék erre, úgy tűnik, hogy igen, bennünket, az ittlakókat, hiszen teljesen bezárkózunk, "befalazzuk" mi magunkat...igy is behallatszik és beszivárog minden... az erkélyeken , a redőnyökön ujjnyi vastag porréteg...mert mostanság pont a mi ablakaink előtt reszelik, csiszolják azokat a műköveket, amik sehogyse tudnak illeszkedni a falakhoz…

fogtam hát magam, és kivonultam a Marosra, 

most nem is annyira a folyó miatt, hanem a jó levegőért áhitozva... a magas fák közé... pihenni 

találtam is egy nyugágyat, arra hanyatt vágtam magam, persze jól elszédülve közben, hogy az ég is elmozdult, 

meg minden...

de aztán jó volt és nyugalmas

megfáradt emberként (mondogattam is magamban József Attila itt született sorait:

Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én,
gyenge füvek alusznak a szívem alatt.

A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget,
harmattá vált bennem a gond és teher;
se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér,
csak megfáradt ember, aki itt hever.

 A békességet szétosztja az este,

meleg kenyeréből egy karaj vagyok,

pihen most az ég is, a nyugodt Marosra
s homlokomra kiülnek a csillagok.

azt már nem vártam meg,

de a békesség belém költözött

hazafelé mintha az erdei úton is

por csillogott volna,

a lemenő nap fényében

de ez már más volt, aranyló...

nem zavart, gyönyörködtetett

a tüdőm és a lelkem is már kitisztult kint...

és remélem - előbb utóbb szép lesz az utcánk is (úgy tűnik , inkább utóbb... és addig még menekülni kell egy párszor... jó hogy van hova)

 ----

natessék, még ez is, most olvasom:

http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/a_lakok_panaszkodnak_elzarva_erzik_magukat/2345701/

ez a meghívó lányom esküvőjére (sk. készítette), ha kinyitjuk (mert a valóságban "nyitható és csukható"!) a várkaput, ott olvasható az ő és a völegény neve, mintegy az invitálás aláírásaként

csak az időjárás is kedvezzen!!! ijesztget ezzel-azzal, de remélem elkerüli a rossz idő ezt a szép eseményt; és valóban minden szép és jó lesz, s nem csak ezen a napon, hanem azután is...

 kívánok is máris minden szépet és jót az    ifjú    párnak, itt is, ezen a (web)helyen, - ezzel az ünnepi, áhitatos Chagall képpel is; mazel tov!

 
aliz2. :: 2008. aug. 15. 22:43 :: 10 komment :: Címkék: kapcsolatok, lanyom

MÉBEN MA 2010 AUG 14

 

 

a legnagyobb élmény a Mai Manó Házban (a Magyar Fotografusok Házában) maga a ház volt( - kivül, belül... kivülről már régóta nézegettem, a Nagymező utca hangulatos épületei és otthonos művészatmoszférájában,

de csak most akadt időm, nyitvatartási időben -hogy be is menjünk - lányommal - magába az épületbe -fotókiállítást is nézni (azokat a bizonyos "ritkán látott képeket")-

 

 illetve, fel a műterembe....

 FOTO2

 

micsoda ódon hangulat,  csupa műremek, és a múlt cizellátsága, kultúrája leng körül...

az lengi körül a mai

képeket is

 

 ugyan én már elég ódonnak is érzem magam, ahhoz, hogy teljesen bele tudjak simulni, sőt szinte otthon legyek az itteni "múzeumi" , r/égi-műtermi -enteriörbe...

 

(kvazi régi fotografusként Mai Manó régi fotomasinájával:

 

 

aki csináltat is  magáról fotográfiát - vadregényes háttérrel,

és aki csinál is:

 FOTO345

(jegyet kellett kérnem, hiába is venném elő a pedagógusigazolványom - amúgy meg nem is kellene, mert "látszik a habitusomon" a pedagógusság - mint mondja a jegyáruló kisasszony-  no, jól nézekl ki, 30 év tanitás csak nem múlik el nyomtalanul... (más sem) -

 

de magánalapitvány a múzeum, nem számit a pedagóguskedvezmény se, fotójegyet meg kérek, hiszen mért épp egy fotómúzeumban birjam ki, hogy ne fotózzak..., ha 300 Ft-ért lehet is...

igaz csak vaku nélkül...

 

 

 

de van is itt elég Fény!

 

 

 

 FOTO

 

 

 

aliz2. :: 2010. aug. 14. 15:42 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: fotó :: Címkék: Budapest, fotó, kiallitas, lanyom, muzeum

 

Mit?

limonádé

és komolyabb műfaj

aliz2. :: 2010. aug. 13. 9:55 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: hétköznap, fotó :: Címkék: Budapest, fotók, lanyom

vásárhelyi templomtúránk záró akkordjaként elmentünk  - honismereti körösök -végül a zsinagógába is

ott egy nagyon szőke, fehér blúzos, fekete szoknyás nő fogadott bennünket, nagyon kedvesen, s adott tájékoztatást a zsinagóga történetéről valamint a vhelyi zsidóság ugyancsak szomorú sorsáról...

aztán ebédelni mentünk a főiskola menzájára, ahol két vhelyi nő leült az asztalomhoz , és suttogva ugyan, (de nekem túl jó a fülem) azt firtatták hogy ki is volt előadónk, illetve hol dolgozik s vajon zsidó-e...merthogy NEM LÁTSZIK RAJTA!

nem birtam ki, hogy ne kérdezzek rá: MIÉRT? RAJTAM LÁTSZIK? -vontam kérdőre őket...

csodálkozva rám néztek:

NEM, NEM -  mondták szabadkozva

MINDANNYIAN EMBEREK VAGYUNK! - mondtam summázatként.

(s ezzel le is zárult a téma)