erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

KONKRÉT FOTÓK 2010

2022. augusztus 13. - gond/ol/a

Óbudán, a Vasarely múzeumban különös fotók(?), konkrétak(?) - a plakát szerint. legalábbis. Én inkább absztraktaknak és képeknek látom... A valóság olyan részeit, amiket így - sose, szinte. Mert vagy nagyobb léptékű, vagy/és különleges aspektusból fényképezett.

Én még meg is toldom saját lefotózásaimból rájuk kerülő plusz jelentéssel - a visszatükrözések révén is. (A fényképezésnek számomra is(?) az a legfőbb értéke, hogy más és más szubjektíve/objektív nézőszögből tudja leképezni a gazdag valóság rejtett,de észrevett! - megnyilvánulásait.- )

az ablak az én plusz  adalékom:

 

 

 

fejárnyékkal is

 

"installációk" (képi és tárgyi) (ami hiányzik: egy ásványviz palack - és amik nem):

 

 

 

 

 



 

aliz2. :: 2010. aug. 12. 23:41 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: 
fotó :: Címkék: fotókkiallitasmuzeum

 

szekér és/vagy marhavagon

 régi nóta: https://aliz-napok.blogspot.com/search?q=%C3%B6sszet%C3%A9vesztenek

 

de tegnap csak későn éltem a gyanúperrel...

mikor oda jött hozzám Sonkodi Rita festő, hárulról szeliden megérintett a Tornyai album lapozgatása közben az előadás előtt a levéltárban, és mosolygósan üdvözölt, és azt mondta, hogy az apukája azt mondta neki , hogy beszélgessen sokat velem, és hogy is volt az a menekülés a szekérrel...?

nem kapcsoltam, még, hanem kijavitottam, én balga, hogy nem szekér volt az hanem marhavagon...

és csak akkor kezdtem el gyanakodni, amikor már ülve,az előadás előtt...megjegyezte, hogy az apukája hogy áradozott a férjemról, 56. meg az abbahagyott orvosi egyetem...

(gondolkodtam, mi lehetett az összefüggés férjem és 56 közt, hisz csak 15 éves lehetett akkor, meg nem is orvosi egyetemre járt, bár ő is abba kényszerült hagyni az egyetemét...) mondtam is, hogy biztos összetéveszt valakivel az apukája!, de nem, tiltakozott...

elkezdődött az előadás Tornyairól és a nőkről, nálam volt a festő 1928-ban nagynagynénémhez irt gáláns udvarló levele, amiben emlit egy portrét is amit elkezdett festeni róla... ez jobban izgatott (az előadó alapos ismerője lévén a Tornyai életműnek, az albumba is irt tanulmányt, azt nézegettem előbb)...

itt ülünk egymás mellett már az előadáson:

 

 

aztán a végén megvettük az albumokat, pénzváltással foglalkoztunk,közös ismerősról Lepniker-Lantos Péterről is esett szó, ki 20-án diszdoktor lesz, a végén, meg S.R. gyönyörú kék képeiről, mik közé be szoktam ülni, meg a közelgő művésztelepi zárókiállitásról, ahol majd találkozunk...

szóval el is felejtettem tisztázni a dolgot

s csak itthon jutott eszembe, hogy persze, hogy már megint Balog Tündével kevertek össze, és nem is az apuka, hanem a lánya, a hasonló(?) el kell (hinnem annyi összetévesztés után) kinézésünk miatt...

az ő férje valóban 56-ban részt vett, emiatt is zárták ki az orvosegyetemről (sose végezte el...)

ők meg valóban szekérrel menekülhettek annak idejét Székelyföldről Makóra!

rém kellemetlennek találom, hogy ez csak utólag derült ki, s még nem is tisztázhattam R-val!

föl is hivtam délelőtt lányom ezt elmondani, ő csak nevetett és engem is erre bíztatott...

de én nem tudok nevetni

egyrészt nem hiszem, hogy az összetévesztés kölcsönös( lányom szerint csak mert T.nem jár annyifelé) de az a tény, mit Kosztolányi . olyan szépen mondott ki a HB-ben: "minden ember egyedüli példány"

is megdőlni látszik az én esetemben...

 

hiszen  én csak egy (rossz) másolat lennék?!

 

 

 

 

közképek lányomról

 

lányom nem halmoz el fotókkal...sőt egyáltalán nem, magát sem,velem ellenkezőleg évek óta ugyanazt az egy hivatalos magvetős portréképet használja - méghozzá télikabátban télen-nyáron, ugyanazzal a magvetős könyvháttérrel (persze a videohivást is mellőzi)

amúgy sincs fb hiradással magáról, néha ir egy-egy közérdekűt, s vicceset 

már előre örülni szoktam ha valami eseményen részt vesz (ami nem is olyan ritka), s onnan várom a tudósitásokat, amik legtöbbször fotósok

(meg karantén alatt volt egy csomó vidós felvétel is, de azért nem kivánom vissza a járványt)

 

idén volt Szegeden, az irodalmi tricikli túra, meg a Fisz tábor,valahol Nógrádmegyében,  hol lira csoportot vezetett, tobzódhattam is remek fotóiban...

 

legutóbb meg volt az Ördögkatlan fesztivál Pécs mellett,  de ott valahogy késlekedett is meg elhanyagolódtak a képek - róla

két iróval-költővel beszélgetett - kiknek szerkesztője is -a Vylyan teraszán...

d e ő szinte csak inkognitóban látszik egy-két képen hátulról

Erdős Virággal:


Grecsó Krisztiánnal:


 

na meg egyen nagyon messziről


 

de én azért ezeknek is örültem!

VERNISSZÁZS 2012

 

 

 

 

 

a könyvtárban pár napja már láttam Nacsa Zoltán grafikusművész képeit, a meghivókat (több kiállitásra szólnak egyszerre, hiszen elkezdődött már a művésztelep) nemrégiben találtam meg a postaláda alján egyetlen - amúgy lányomnak cimzett - boritékban...

...a képeket már láttam, a megnyitó előtt, délutánonként általában beugrom a könyvtárba pár lapot elolvasni, olyankor mindig megnézem az épp aktuális kiállitási anyagokat is... node egy megnyitó más... ott nem a kiállitott képeket nézi-látja az ember, hanem a többi embert, de néha erre is szükség van... Most át se tudtam "ünnepélyesebbre" öltözni, úgyhogy térdnadrágban és papucsszandálban slattyogtam be, nem valami elegánsan, igaz, olivzöld volt rajtam minden...legalább szinharmónia legyen meg, a térdnadrág, tunika is, meg a szandál, sőt a csatt is a hajamban (ha minden jól ment, akkor tán a szemem is, bár az fakul újabban, eléggé, az arcom meg azért remélem nem egészen zöld,.. legfeljebb fakó, a dm-ben előbb egy gyerek napszemüget próbált épp, és mindenki arcát sárgának látta, az enyém is...) , a szineknek itt, a kiállitáson, külön jelentősége van, ahogy Dr Feledy Balázs bevezetőjében hallom is, a Hervé idézetet, ami mottója is lehet a kiállitásnak... ki is van irva,  (majd idemásolom később) a szinek fontosak, nem járulékos diszitőelemek,... az absztrakt képeken ezeké a főszerep...

a bevezető igazán lenyűgöző, talán még a képeknél is többetmondó? (annyira hangsúlyozza a tudatosságukat), de csak egy résen át látom, hallom, a könyvtári pult közelében, a képeket majd később... talán... most csak a "figurativ" emberek, akik eltakarják...sokan vannak

 

itt áll hátul, a szabadabb térben, lányom általános iskolai matematika tanárnője is, még a megnyitó előtt tárt karokkal lépett hozzám, örömmel konstatálva, hogy milyen jó híreket hall lányomról,(babavárás, kiadói szerkesztői állás),közben mosolyogva rámköszön egy kis őszhajú emberke, és megrémülök, hogy nem tudom, ki ő, tanárnál előfordulhat ilyesmi, nyugtat, lányom egykori tanárnője (aki mellesleg abba a gimibe járt ahol én is tanitottam, ugyanakkor, bár őt nem...de azért felismerném igy is!), de nagyon kétségbeejtene, ha én egy egykori tanitványt nem ismernék fel, erre még nem volt példa (igaz , romlóban a szemem, meg másom is?:..) de aztán addig nem nyugszom, míg ki nem nyomozom..., a többi ismerős segitségével: valóban , én nem tanitottam őt, csupán a barátait (ill, ált iskolai oszt társait - ő mégcsak nem is járt a gimibe), egyébként ő is "szakmabeli", a szegedi főiskola rajztanszékén oktat most, -(egykori rajztanára azonos a kiállitó grafikuséval ..., akit emlitettek a bevezetően is, tisztelettel  és jobbulást kivánva... jaj, mi baja lehet Tünde (néni)nek?! a szive... hallom lányom rajztanárától, a szintén egykori tanitványtól, majd munkatárstól,  s sejtem, hasonló lehet a (kiinduló) baj, mint nekem is, régebben beszéltük, (jó lesz vigyázni, nekem is... csak 5 év van köztünk, s mennyi eltékozolt évem... ő mondta egyszer, mikor hozzá járt lányom szakkörre, s mentem érte, hogy "egyetlen életművem a lányom"...(neki (3 gyereke...) s a batikjai után, azóta, épp akkortól (akkor még tőlem is erősitést várva-kapva) is már mennyi remek irása!... a napokban olvastam a Ligetben megható novelláját, amiben a gyerekkori mását idézte föl, egy felriadt reggeli ébredés megidézése során...itt a polcon hátul , a Liget, ajánlom is, meg a Kaligammot is (lányom legújabb verseivel, a "Hóvirág cukrászdá"ról)(amúgy ugyan kik olvassák?, szinte érintetlennek tűnnek.. Látom, az új könyvek polcán az Édes hazám Magvető kötetet is, nem birom ki, hogy ne vegyem le és ne mutassam meg: "felelősszerkesztő:......"...:)  ...látok másokat is, akik Makóról kerültek el, de most itt vannak, igaz, alig ismerek fel valakit (bár nem tanitvány,  ő se,(!)lányom osztálytársának apja...legutóbb még fekete dúshajú, sovány, most kopaszodó, ősz, meghizott)... Azt latolgatjuk lányom volt rajztanárával, hogy mi is az, ami alapján megismerünk régi , megváltozott ismerősöket, én, mondom, még a mozdulatról, gesztusról, hátulról is... szerinte viszont a mosoly az, ami a legárulkodóbb (szerintem az is változik!)...csak a képek nem... úgy tűnik...,azok ugyanilyenek fognak maradni, már ha megmaradnak, egyet le is fotózok , ez a paraván hátoldalán áll, oda nem kerültek beszélgető embek... "a kivétel"...

 

 



 

 

aztán észrevétlen kisétálok a vernisszázsról, (még boltba is kell mennem..., telefonhiradást is várok lányom(ék)tól...)majd holnap, ebéd után, megnézem alaposabban a képeket, meg azt a Hervé idézetet is... a szinekről..

 

aliz2. :: 2012. aug. 10. 8:00 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: festeszetiskolakapcsolatokkiállitáskönyvtárlányomMAKÓmulttanitás

 

VIZITÁCIÓK 2013

 

 

egy hirtelen ötlettel vezérelve (az idei második csúcsmeleg napon) fogtam magam, hogy felmenjek a várba. Persze még a déli csúcsmeleg előtt. És az új évezred fotókiállitásának bezárása előtt, ami a Fidelio műsorújság szerint 11-ig tart. (ami még mindig nincs! viszont a kiállitást már múlt hónapban elvitték, miként megtudhattam az információnál, viszont maradtak a francia-magyar impresszionisták, hosszas bolyongásra, nomeg az állandón a Vizitáció!!! (mikor legutóbb voltunk a Galériában, akkor még kislányommal, akkor még nem volt ott

de még mielőtt a Galériába beléptem volna akadt bőven -természetes, természeti látványosság a Várban... Főleg a ki- azaz lelátás, a Duna mindkét partjára.

alig tudtam betelni vele

 



 

 

 

 

Nem hiába kapta a "látvány" a világörökség része rangját... minden lépésnél újabb és újabb és szebbnél szebb tájkép tárult elénk. Mármint turisták elé, mert főleg tőlük hemzsegett a térség... Csak azon csodálkoztam kicsit, hogy a sűrű nemzeti szin zászlók mégse tudták az egész (és semleges!) teret - eget beboritani. Maradt egy kis szabad rész még fölöttük... a világból, a világnak...

 

pedig a művészet is pl nemzetközi... épp arról szól a kiállitás hogy hatottak a francia impresszionisták a magyar korabeli festőkre, (az anyag egy része is külföldről jött: Izraelből, a Jerusalem múzeumból.) de az tény, hogy a

Vizitáció is magyar (bár titokzatos)

M. S. mester műve és valóban mestermű!!!

mennyire kirí, magasan, a korabeli barokk, mesterkélt képel sorából. Fenséges magasztos egyszerűségével, tökéletes harmóniájával. Egy csoda! (számomra, az én életemben  többszörösen is,,, de erről majd talán máskor máshogy..) ...

az impresszionisták közt sokáig bolyongtam, miután a Vizitációban kigyönyörködtem magam... (arra jöttem rá, hogy a kép tulajdonképpen az anyaság apotheozisa... és pl nem a biblia vagy a történeti hűség számit... hiszen egyáltalán nem tűnik ki a 6 hónap eltérés a két 2 "kismama": Erzsébet és Máriaközt... sőt, a festményen, mintha az Erzsébetet"vizitáló" Mária áldott állapota tűnne előrehaladottabbnak...)

A restaurált festmény üvegbura alatt volt védve, de a teremőrök nem nagyon éberen őrizték, úgyhogy suttyomban leloptam egy fotót róla (pssszzzzt) .

 



 

 

Jót bóklásztam az impresszionisták (posztimpresszionosták) közt is... ( Renoir rózsái vázában

 

 

 

 

anyu piac után lefestett csokraira emlékeztettek! A festmény: nagymama unokával is rá,

 

 

pl arra a fotóra, ahol lányommal-unokájával egy asztalnál valamelyik régi karácsonyon

ez a Rippl Rónai meg egyenesen lenyűgözött, még mielőtt e cimet olvastam volna...

 

amikor az ember már csak azemlékeiből él 



 

egyértelmű volt, és empátiával éreztem át: amikor az ember már csak  az emlékeiből él... (a festő édesanyja!)

(a festményekről  a kijáratnál levő katalógusból fotóztam már)

Visszafelé mint egy szenvedélyes hegymászó sem tudtam ellenállni újabb és újabb látványoknak

érdekes szinfolt volt a magyar ijakkal ijászkodni tanuló fekete kislányok igyekezete...

mondom, a nemzeti is úgy jó, ha nemzetközi is...

de bár tudnám, hogy hol vannak a magyarok, alig halottam magyar szót...

 

lányom hivott, várt volna,  unokámmal, de olyan fáradt és felforrt voltam, és annyira eltelt az idő, hogy az ő vizitálásuk elmaradt, (szerencsére csak másnapra,...) mert azért festmények, tájképi, városképi gyönyörűséges látványok, várépületek ide-oda, unokám vizitálásánál nincs nagyobb élményem mostanság. A legkedvesebb "műalkotások" is azok a fotók, amiket róla és anyjáról (lányomról) csinálhatok. Mit tagadjam. Az a gondolat is másnap reggel ötlött az agyamba első gondolatként, hogy M. S. mester vizitációja az anyaság apotheózisa.

ennél többet nem mondhatunk. ha ő se. mert ennél nincs is nagyobb tanulság.

 

 

 

 

EGY SZOMORÚ NAP 2011

 

 ez a mai  nap a zsidó naptárban (áv 9) a legszomorúbb, gyásznap: tisá beáv

én csak arra emlékszem kissé hiányos vallási ismereteimből (és gyakorlatomból), hogy anyukám ezen a napon nem engedett a strandra, úszni - mert ez a nap veszélyesebb a többinél, fokozottan fennáll ilyenkor a vizbefúlás veszélye - egyébként is általában ilyenkor áradnak a folyók... (egyébként a Maros tisá beáv nélkül se volt veszélytelen folyó a maga sebes sodrásával, és örvényeivel, de a strandterületen azért (viszonylag) biztonságban úszhattunk, fölfelé haladva még át is úsztam a folyót , nem is egyszer, csak arra kellett vigyázni, hogy még a strandterületen tudjak visszérni - mert a hid felé már kiszámithatatlanok voltak az örvények...) De ennek a tisá beávi tilalomnak volt egy misztikus hátttere is... tisá beáv eleve gyásznap , a vallásos zsidók végigbőjtölik. Ezen a napon rombolták le az első jeruzsálemi templomot (a babiloniaiak), és a második is ezen a napon semmisült meg (a rómaiak által)! Ezzel keződött a zsidók számüzetésének kora. Később is ezen a napon történtek tragikus események a zsidó nép történetében:   gyásznap ez. Jeremiás siralmát, Jób könyvét lehet olvasni...

de megszólal az imákban a remény hangja is.

reménykedünk: "Vezess vissza magadhoz Istenünk..."

tisá beáv utáni szombat (már) a "megvigasztaltatás szombatja"

 a kabbala tanitása szerint (is) ez az év legsötétebb napja, a káosz eluralkodása szerte a Földön (mintha épp ennek lennénk  most tanui...!) de a kabbalisták szerint ezen a mélységesen sötét napon történik majd meg a megváltás is....

 

 



a pirkadás előtt a legsötétebb az éjszaka, de a legsötétebb éjjel után jön a legfényesebb hajnal

 

aliz2. :: 2011. aug. 9. 0:34 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: 
kultúra :: Címkék: tortenelemünnepvallaszsidosag



két halál

 Volt egy nagyon szomorú mozzanat a vegyeskar vasárnapi koncertje utolsó száma előtt -mielőtt felhangzott volna a Padlásból a Valahol...

a műsorközlő O.N., aki egyébként a Marosmenti Natura művésztelep titkára is, bejelentette, hogy két elhúnyt képzőművész társuk emlékére is szól majd a dal..

akkor még nem tudtam, kik ők... de természetesen nagyon elszomorodtam (már duplájával jönnek a halálhirek?)

később kiderült, hogy két személyes ismerősöm is ők:

Sipos László 2-án húnyt el

Török Gábor pedig 4 -én....

Irtam is róluk annak idején:

https://aliz-napok.blogspot.com/2021/08/szines-kepek-es-forgatag-konyvtarban.html

Sipos László skiccszerű rajzai feledhetetlenek!

 

 

Török Péter mint kertépitész meg rengeteget tett városunkban is.... a Hagymatikum előtti kert szépsésgéért, valamint az emlékjel körüli térrendezésért,sajnos egy tervét se valósitották meg tökéletesen, amiért szomorú volt... és vigasztalhatatlan (joggal) ! Már nem lehet jóvátenni a városnak...

 

 

..új bolygó vár, egy földöntúli világ, másik békés táj....

https://www.facebook.com/gonda.julia.7/videos/424632809632848

 

 

 

a mi vegyeskarunk

 

ó gyönyörűen énekelt a városi vegyeskar...

 

olyan gyönyörű, egységes, kórushangzást ritkán hallani

 

s azok a crescendók...

a szólisták nem is voltak olyan ragyogóak, igy a siker egyértelműen elsősorban a karvezetőé: Gilinger Ildikóé

(még lányomat is ő karvezette, általános iskolűban ,s ők is gyönyörúen énekeltek...


 

fel is vettem egy csomó részletet videóra, csak nem tudom ide felrakni:( (a fb-ra igen!!!)

 


igy , sajna, itt, marad a képzelet...

 


 

Nyisd ki a szemed!

 

 láttam egy iszonyú filmet, utólag látom: thrillernek is belillett nomeg scifinek, kriminek, horrornak akár

a lényege , ami a végén derül ki de közben is sejtődik, hogy álom az, amit valóságnak hisznek benne

s ez vég nélkül folytatódik némi megszakitásokkal

teljesen felkavart...

 

 

eszembe jutott VAJDA:

"hátha minden e világon földi életem, halálom, csak mese, csalódás, álom?"

 

csak kár, hogy utána nem nyithatjuk ki a szemünket(?) (vagy ki tudja...)

süti beállítások módosítása
Mobil