régi nóta: https://aliz-napok.blogspot.com/search?q=%C3%B6sszet%C3%A9vesztenek
de tegnap csak későn éltem a gyanúperrel...
mikor oda jött hozzám Sonkodi Rita festő, hárulról szeliden megérintett a Tornyai album lapozgatása közben az előadás előtt a levéltárban, és mosolygósan üdvözölt, és azt mondta, hogy az apukája azt mondta neki , hogy beszélgessen sokat velem, és hogy is volt az a menekülés a szekérrel...?
nem kapcsoltam, még, hanem kijavitottam, én balga, hogy nem szekér volt az hanem marhavagon...
és csak akkor kezdtem el gyanakodni, amikor már ülve,az előadás előtt...megjegyezte, hogy az apukája hogy áradozott a férjemról, 56. meg az abbahagyott orvosi egyetem...
(gondolkodtam, mi lehetett az összefüggés férjem és 56 közt, hisz csak 15 éves lehetett akkor, meg nem is orvosi egyetemre járt, bár ő is abba kényszerült hagyni az egyetemét...) mondtam is, hogy biztos összetéveszt valakivel az apukája!, de nem, tiltakozott...
elkezdődött az előadás Tornyairól és a nőkről, nálam volt a festő 1928-ban nagynagynénémhez irt gáláns udvarló levele, amiben emlit egy portrét is amit elkezdett festeni róla... ez jobban izgatott (az előadó alapos ismerője lévén a Tornyai életműnek, az albumba is irt tanulmányt, azt nézegettem előbb)...
itt ülünk egymás mellett már az előadáson:
aztán a végén megvettük az albumokat, pénzváltással foglalkoztunk,közös ismerősról Lepniker-Lantos Péterről is esett szó, ki 20-án diszdoktor lesz, a végén, meg S.R. gyönyörú kék képeiről, mik közé be szoktam ülni, meg a közelgő művésztelepi zárókiállitásról, ahol majd találkozunk...
szóval el is felejtettem tisztázni a dolgot
s csak itthon jutott eszembe, hogy persze, hogy már megint Balog Tündével kevertek össze, és nem is az apuka, hanem a lánya, a hasonló(?) el kell (hinnem annyi összetévesztés után) kinézésünk miatt...
az ő férje valóban 56-ban részt vett, emiatt is zárták ki az orvosegyetemről (sose végezte el...)
ők meg valóban szekérrel menekülhettek annak idejét Székelyföldről Makóra!
rém kellemetlennek találom, hogy ez csak utólag derült ki, s még nem is tisztázhattam R-val!
föl is hivtam délelőtt lányom ezt elmondani, ő csak nevetett és engem is erre bíztatott...
de én nem tudok nevetni
egyrészt nem hiszem, hogy az összetévesztés kölcsönös( lányom szerint csak mert T.nem jár annyifelé) de az a tény, mit Kosztolányi . olyan szépen mondott ki a HB-ben: "minden ember egyedüli példány"
is megdőlni látszik az én esetemben...
hiszen én csak egy (rossz) másolat lennék?!
