a könyvtárban pár napja már láttam Nacsa Zoltán grafikusművész képeit, a meghivókat (több kiállitásra szólnak egyszerre, hiszen elkezdődött már a művésztelep) nemrégiben találtam meg a postaláda alján egyetlen - amúgy lányomnak cimzett - boritékban...
...a képeket már láttam, a megnyitó előtt, délutánonként általában beugrom a könyvtárba pár lapot elolvasni, olyankor mindig megnézem az épp aktuális kiállitási anyagokat is... node egy megnyitó más... ott nem a kiállitott képeket nézi-látja az ember, hanem a többi embert, de néha erre is szükség van... Most át se tudtam "ünnepélyesebbre" öltözni, úgyhogy térdnadrágban és papucsszandálban slattyogtam be, nem valami elegánsan, igaz, olivzöld volt rajtam minden...legalább szinharmónia legyen meg, a térdnadrág, tunika is, meg a szandál, sőt a csatt is a hajamban (ha minden jól ment, akkor tán a szemem is, bár az fakul újabban, eléggé, az arcom meg azért remélem nem egészen zöld,.. legfeljebb fakó, a dm-ben előbb egy gyerek napszemüget próbált épp, és mindenki arcát sárgának látta, az enyém is...) , a szineknek itt, a kiállitáson, külön jelentősége van, ahogy Dr Feledy Balázs bevezetőjében hallom is, a Hervé idézetet, ami mottója is lehet a kiállitásnak... ki is van irva, (majd idemásolom később) a szinek fontosak, nem járulékos diszitőelemek,... az absztrakt képeken ezeké a főszerep...
a bevezető igazán lenyűgöző, talán még a képeknél is többetmondó? (annyira hangsúlyozza a tudatosságukat), de csak egy résen át látom, hallom, a könyvtári pult közelében, a képeket majd később... talán... most csak a "figurativ" emberek, akik eltakarják...sokan vannak
itt áll hátul, a szabadabb térben, lányom általános iskolai matematika tanárnője is, még a megnyitó előtt tárt karokkal lépett hozzám, örömmel konstatálva, hogy milyen jó híreket hall lányomról,(babavárás, kiadói szerkesztői állás),közben mosolyogva rámköszön egy kis őszhajú emberke, és megrémülök, hogy nem tudom, ki ő, tanárnál előfordulhat ilyesmi, nyugtat, lányom egykori tanárnője (aki mellesleg abba a gimibe járt ahol én is tanitottam, ugyanakkor, bár őt nem...de azért felismerném igy is!), de nagyon kétségbeejtene, ha én egy egykori tanitványt nem ismernék fel, erre még nem volt példa (igaz , romlóban a szemem, meg másom is?:..) de aztán addig nem nyugszom, míg ki nem nyomozom..., a többi ismerős segitségével: valóban , én nem tanitottam őt, csupán a barátait (ill, ált iskolai oszt társait - ő mégcsak nem is járt a gimibe), egyébként ő is "szakmabeli", a szegedi főiskola rajztanszékén oktat most, -(egykori rajztanára azonos a kiállitó grafikuséval ..., akit emlitettek a bevezetően is, tisztelettel és jobbulást kivánva... jaj, mi baja lehet Tünde (néni)nek?! a szive... hallom lányom rajztanárától, a szintén egykori tanitványtól, majd munkatárstól, s sejtem, hasonló lehet a (kiinduló) baj, mint nekem is, régebben beszéltük, (jó lesz vigyázni, nekem is... csak 5 év van köztünk, s mennyi eltékozolt évem... ő mondta egyszer, mikor hozzá járt lányom szakkörre, s mentem érte, hogy "egyetlen életművem a lányom"...(neki (3 gyereke...) s a batikjai után, azóta, épp akkortól (akkor még tőlem is erősitést várva-kapva) is már mennyi remek irása!... a napokban olvastam a Ligetben megható novelláját, amiben a gyerekkori mását idézte föl, egy felriadt reggeli ébredés megidézése során...itt a polcon hátul , a Liget, ajánlom is, meg a Kaligammot is (lányom legújabb verseivel, a "Hóvirág cukrászdá"ról)(amúgy ugyan kik olvassák?, szinte érintetlennek tűnnek.. Látom, az új könyvek polcán az Édes hazám Magvető kötetet is, nem birom ki, hogy ne vegyem le és ne mutassam meg: "felelősszerkesztő:......"...:) ...látok másokat is, akik Makóról kerültek el, de most itt vannak, igaz, alig ismerek fel valakit (bár nem tanitvány, ő se,(!)lányom osztálytársának apja...legutóbb még fekete dúshajú, sovány, most kopaszodó, ősz, meghizott)... Azt latolgatjuk lányom volt rajztanárával, hogy mi is az, ami alapján megismerünk régi , megváltozott ismerősöket, én, mondom, még a mozdulatról, gesztusról, hátulról is... szerinte viszont a mosoly az, ami a legárulkodóbb (szerintem az is változik!)...csak a képek nem... úgy tűnik...,azok ugyanilyenek fognak maradni, már ha megmaradnak, egyet le is fotózok , ez a paraván hátoldalán áll, oda nem kerültek beszélgető embek... "a kivétel"...
aztán észrevétlen kisétálok a vernisszázsról, (még boltba is kell mennem..., telefonhiradást is várok lányom(ék)tól...)majd holnap, ebéd után, megnézem alaposabban a képeket, meg azt a Hervé idézetet is... a szinekről..
aliz2. :: 2012. aug. 10. 8:00 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: festeszet, iskola, kapcsolatok, kiállitás, könyvtár, lányom, MAKÓ, mult, tanitás
