újabb értesités jött a genitől, először azt hittem, tévedés, nincs ilyen nevű rokonom: Halmos
aztán kiderült, hogy egy-két rokoni házastárs van közben:
You
→
Ida Ladányi
your mother
→
Ferenc Géza Halmos
her husband
→
Dr. Imre Halmos
his father
Dr Halmos Imre (Széna)
sz 1884 szeptember 12. Budapest
név megváltozott:
Felvett vezetéknév: Halmos
Eredeti (alias) vezetéknév: Hay Utóneve(k): Imre
Vallása izr.
Lakhelye: Budapest
Polgári állása: kiskorú
Születési helye: Budapest
Születési éve: 1884
Kora: 17
Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 130426/1901
apa Hay Adolf Izidor Halmos
anya Brunnaer Katalina
feleség Halmos Margit Hanna (Löwy)
sz: 1890 junius 8
testvére Sándor Alexander Halmos
sz 1881 január 19
fia Halmos Pál Richárd
(ide akartam mielőbb eljutni...mert "hires ember a történelemben" kategória
:amerikai matematikus
született: Budapest , 1916 március 3
meghalt: 2006 okt 2 Kalifornia Los Gatos (9q éves, tüdőgyullladás
l, wikipédia:
Paul Richard Halmos (magyarul: Halmos Pál; 1916. március 3. – október 2. , 2006) magyar származású amerikai matematikus és statisztikus volt, aki alapvető előrelépéseket ért el a matematikai logika, valószínűségszámítás, statisztika, operátorelmélet, ergodikus elmélet és funkcionális elemzés (különösen a Hilbert-terek) területén. Nagyszerű matematikai magyarázóként is elismerték. A marslakók egyikeként írták le.[1]
Korai élet és oktatás
A Magyarországon, zsidó családban született Halmos 13 évesen érkezett az Egyesült Államokba. BA diplomáját az Illinoisi Egyetemen szerezte, matematika szakon, de teljesítette mind a matematikai, mind a filozófiai diploma követelményeit. Mindössze három évbe telt a diploma megszerzése, és mindössze 19 éves volt, amikor végzett. Ezután megkezdte a Ph.D. filozófiában, még mindig a Champaign–Urbana kampuszon; de miután megbukott a mesteri szóbeli vizsgákon,[2] matematikára tért át, és 1938-ban diplomázott. Joseph L. Doob felügyelte bizonyos sztochasztikus transzformációk invariánsai: A szerencsejáték-rendszerek matematikai elmélete című disszertációját.
Karrier
Halmos diploma megszerzése után nem sokkal az Institut for Advanced Study-ba távozott, mivel nem volt állása és ösztöndíja sem. Hat hónappal később Neumann János irányítása alatt dolgozott, ami döntő tapasztalatnak bizonyult. Az intézetben Halmos megírta első könyvét, a Véges dimenziós vektortereket, amely azonnal megalapozta a matematika kiváló előadója hírnevét.[4]
1967 és 1968 között a dublini Trinity College-ban a Donegall matematika oktatója volt.
Halmos tanított a Syracuse Egyetemen, a Chicagói Egyetemen (1946-60), a Michigani Egyetemen (~1961-67), a Hawaii Egyetemen (1967-68), az Indiana Egyetemen (1969-85) és a Kaliforniai Egyetemen. Santa Barbarában (1976–78). 1985-ös Indiana-i nyugdíjba vonulásától haláláig a Santa Clara Egyetem matematika tanszékének tagja volt (1985–2006).
Eredmények
Az 1962-es Algebrai Logicában újra kiadott tanulmányok sorozatában Halmos poliadikus algebrákat dolgozott ki, az elsőrendű logika algebrai változatát, amely különbözik Alfred Tarski és tanítványai ismertebb hengeralgebráitól. A poliadikus algebra elemi változatát a monád Boole-algebra írja le.
A matematikához való eredeti hozzájárulása mellett Halmos az egyetemi matematika szokatlanul világos és vonzó kifejtője volt. 1971-ben[5], majd 1977-ben elnyerte a Lester R. Ford-díjat (WP Ziemerrel, WH Wheelerrel, SH Moolgavkarral, JH Ewinggel és WH Gustafsonnal megosztva).[6] Halmos az Amerikai Matematikai Társaság bizottságának elnöke volt, amely az 1973-ban megjelent AMS stíluskalauzt írta az akadémiai matematikához. 1983-ban megkapta az AMS Leroy P. Steele-díját a kiállításért.
Az American Scientist 56(4): 375–389-ben Halmos amellett érvelt, hogy a matematika kreatív művészet, és a matematikusokat művésznek kell tekinteni, nem pedig számtörőnek. Megtárgyalta a terület matematikára és matematikára való felosztását, továbbá azzal érvelt, hogy a matematikusok és a festők egymáshoz kapcsolódóan gondolkodnak és dolgoznak.
Halmos 1985-ös „automatográfiája”, a „Matetikus akarok lenni” című írása arról számol be, milyen volt akadémikus matematikusnak lenni a 20. századi Amerikában. A könyvet inkább „automatográfiának”, mint „önéletrajznak” nevezte, mivel szinte teljes egészében matematikus életére összpontosít, nem pedig magánéletére. A könyv a következő idézetet tartalmazza Halmos nézetéről, hogy mit jelent a matematika:
Ne csak olvassa el; harcolj ellene! Tegye fel saját kérdéseit, keresse saját példáit, fedezze fel saját bizonyítékait. Szükséges-e a hipotézis? Ez fordítva igaz? Mi történik a klasszikus speciális esetben? Mi a helyzet a degenerált esetekkel? Hol használja a bizonyítás a hipotézist?
Mi kell ahhoz, hogy valaki [matematikus] legyen? Azt hiszem, tudom a választ: helyesnek kell születni, folyamatosan arra kell törekedni, hogy tökéletessé váljon, mindennél jobban kell szeretni a matematikát, keményen és megállás nélkül kell dolgozni rajta, és soha nem szabad feladni.
– Halmos Pál, 1985
Ezekben az emlékiratokban Halmos azt állítja, hogy ő találta ki az „iff” jelölést a „ha és csak akkor” szavakhoz, és ő volt az első, aki a „sírkő” jelölést használta a bizonyítás végének jelzésére. 7], és ez általánosan elfogadott. A sírkő szimbólumot ∎ (Unicode U+220E) néha halmosnak is nevezik.[8]
2005-ben Halmos és felesége, Virginia finanszírozta az Euler Book Prize-t, az Amerikai Matematikai Szövetség által évente odaítélt elismerést egy olyan könyvért, amely valószínűleg javítani fogja a matematika megítélését a közvélemény körében. Az első díjat 2007-ben, Leonhard Euler születésének 300. évfordulóján John Derbyshire kapta a Bernhard Riemannról és a Riemann-hipotézisről szóló könyvéért: Prime Obsession.[9]
2009-ben Csicsery György szerepelt Halmost a Matematikus akarok lenni című dokumentumfilmben.[10]
Halmos könyvei
A Halmos könyvei olyan sok értékeléshez vezettek, hogy listák is összeálltak.[11][12]
1942. Véges dimenziós vektorterek. Springer-Verlag.[13],
1942. Véges dimenziós vektorterek. Springer-Verlag.[13]
1950. Mértékelmélet. Springer Verlag.[14]
1951. Bevezetés a Hilbert térbe és a spektrális sokféleség elméletébe. Chelsea.[15]
1956. Ergodic Theory előadások. Chelsea.[16]
1960. Naiv halmazelmélet. Springer Verlag.
1962. Algebrai logika. Chelsea.
1963. Előadások a Boole-algebrákról. Van Nostrand.
1967. Hilbert űrproblémakönyv. Springer-Verlag.
1973. (Norman E. Steenroddal, Menahem M. Schifferrel és Jean A. Dieudonne-nal). Hogyan írjunk matematikát. Amerikai Matematikai Társaság. ISBN 978-0-8218-0055-3
1978. (VS Sunderrel). Korlátozott integrált operátorok L² tereken. Springer Verlag[17]
1985. Matematikus akarok lenni. Springer-Verlag.
1987. Van egy fényképes memóriám. Amerikai Matematikai Szövetség.
1991. Problems for Mathematicians, Young and Old, Dolciani Mathematical Expositions, Mathematical Association of America.
1996. Linear Algebra Problem Book, Dolciani Mathematical Expositions, Mathematical Association of America.
1998. (Steven Givanttal). Logic as Algebra, Dolciani Mathematical Expositions No. 21, Mathematical Association of America.[18]
2009. (posztumusz, Steven Givanttal), Introduction to Boolean Algebras,[19] Springer.
Lásd még
Gyűrött ív
Kommutátor altér
Invariáns altér probléma
Naiv halmazelmélet
A nem szabványos elemzés kritikája
A marslakók (tudósok)
a közbülsők? Fenyvesi Zoltán: (Fenyvesi Lidia férje)
gépészmérnök
sz 1899 október 19 Budapest
h 1957 márc 4 Sao Paulo Brazilia
felesége még vérrokon? Lidia (Billitz)
1928 házasság
Fenyvesi Zoltán apja: LIDIA APÓSA
Fenyvesi (Teitelbaum) Emil sz 1859 május 31, Szlovákia, Ternye
házasság
Felvett vezetéknév: Fenyvesi Eredeti (alias) vezetéknév: Teitelbaum
Utóneve(k): Emil
Vallása: izr.
Lakhelye: Budapest
Polgári állása: színész
Születési helye: Jernye
Születési éve: 1859
Kora: 39
Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 106650/1898
h 1924 március 20 Budapest (64 é, Farkasréti temető)
Addison kór
magyar filmszínész!
wiki
Teitelbaum Sámuel és Schwarcz Mária fia. Nem szerzett művészi oklevelet, de annál nagyobb érdemeket szerzett abban, hogy a színészetet felsőbbrendű művészetként becsüljék és tiszteljék. A kassai diák volt, 1876. március havában Gerőfy Andornál, majd Lászy Vilmosnál kóristáskodott, 1878-ban Sopronban, játszott. Az 1880-as évek elején már mint jeles színész tüntette ki magát, 1884-ben Miskolcon és Győrött lépett fel, és 1886. június 6-án a budapesti Nemzeti Színházban vendégszerepelt. Az Utolsó szerelemben, Dóczy Lajos vígjátékában mutatkozott be. Akkoriban szokás volt, hogy a Nemzeti Színház a nyári szünet előtt vidéki színészeket léptetett fel, hogy válogasson belőlük együttese számára. Fenyvesi Emilt visszaengedték és nyolc évig tovább bolyongott Kolozsvárt, Nagyváradon, 1892-ben, Debrecenben, majd Aradon. Innen hívták meg újabb vendégfellépésekre és 1894. június 5-én, mint Tarján Gida a Dolovai nábob leányában, június 7-én, mint a Váljunk el hőse, Des Prunelles, játszott. Mende-mondák szerint Aradon azért imádkoztak, hogy bár ne tessék Budapesten, mert akkor megmarad Aradnak. De nem maradt meg, sőt a Nemzeti Színház is, ahol még alig tudott gyökeret verni, hamarosan elvesztette és a Vígszínház megnyitó előadásában, 1896. május 1-én, a Barangokban, Jókai Mór vígjátékában, már ott szerepelt mint Barangh Géza. A meglehetősen szerencsétlen megnyitó előadást követő harmadik napon, május 4-én, az Államtitkár úrnak, Bisson francia vígjátékának bemutatója korszakot jelentett az egész budapesti színészet életében és Fenyvesi egy csapásra a magister elegantiarum lett. Csodásan tudta egyesíteni a férfias eleganciát, a színtiszta művészettel. De le tudott nyűgözni akkor is, amikor a Trilby Svengálijának kócos hajával, rendetlen szakállával jelent meg és egy egészen új típus ábrázolásával szinte feledtette, hogy ő volt az ideális divathős. Csakhamar utána pedig Ocskay brigadéros címszerepében a lelkesedés fergetegét keltette azzal, hogy egy magyar hős, hazájáért lángoló, de tragikusan megbotló ideális figuráját vitte színpadra. Ez a három alakítás összeforrt Fenyvesi nevével.
Senki egységesebben nem dolgozta ki szerepét, mint Fenyvesi Emil és megdöbbentően egységes volt akkor is, amikor Lindau virtuóz módon megcsinált drámájában, az Egy test, két lélekben ügyészt és gonosztevőt játszott. Közel harminc évig működött a Vígszínháznál. Férfias, imponáló, erőteljes volt utolsó megjelenésében is, amikor Szomory Dezső Szabóky Zsigmond Ráfáeljét kreálta 1924. január 12-én és ezzel egyikét oldotta meg a legszebb, de egyúttal legfáradalmasabb művészi feladatoknak. Színpadi alakításain kívül megőrzik emlékét filmszerepei is. Egyike volt a legelső magyar színésznek, akik a film számára is játszottak. A néma művészet, amely éppen némaságával vált nemzetközivé, elvitte filmhírét külföldre is. Különösen feltűnt egy német filmben, amelyben Ferenc József királyt játszotta megtévesztésig hű maszkban.
Amint művészetében is csak izmosodott, de meg nem változott, úgy maradt meg társadalmi érintkezése is változatlanul, csak tisztelőinek köre bővült. Színészkollégái számára mindenkor szolgálatkész volt és lelkiismeretesen működött az Országos Színészegyesület tanácsában is. Már kezdő korában is végtelenül szolid, komoly természetű volt, aki azonban sohasem rontott mulatságot. Magával szemben szigort tanúsított, de örült a mások jókedvének. Büszke volt családi házára, amelyet nemes olasz stílusban építtette. E ház egyik ablaknyílása adta a mintát Róna József szobrásznak, aki a farkasvölgyi temetőben domborodó sírhant fölött emelkedő emlékét tervezte. Medaillonban látható ott Fenyvesi Emil képe. Felesége Baumgartner Margit volt.
Főbb szerepei
- Herczeg Ferenc: A dolovai nábob leánya....Tarján Gida
- Sardou–Najac: Váljunk el!....Des Prunelles
- Bródy Sándor: A tanítónő....ifj. Nagy István
- Potter: Trilby....Svengali
- Csehov: Három nővér....Csebutikin
- Shaw: Az ördög cimborája....Anderson
- Wilde: Salome....Herodes
- Bernstein: Izrael....Justin
Magyar zsidó lexikon
"Fenyvesi Emil (Ternye, 1859. más. 31. – Bp., 1924. márc. 20.): színész, a Vígszínház első gárdájának jelentős tagja. 1876-ban lépett színpadra vidéken; működött Sopronban (1878), Miskolcon (1884), Győrött (1884), Kassán (1886), Kolozsvárott (1887–1891), Debrecenben (1892). 1896-ben az újonnan megnyílt Vígszínházhoz szerződött és könnyed, elegáns játékával nagyban hozzájárult a színház stílusának kialakításához. Legnagyobb sikere az Ocskay brigadéros címszerepében volt. – Sz. professzor (Csehov: Ványa bácsi), Csebutkin (Csehov: Három nővér), János (Molnár Ferenc: Ördög), Oroszi (Molnár Ferenc: Farsang), esküdtszéki elnök (Lengyel Menyhért: Tájfun), ifj. Nagy István (Bródy Sándor: Tanítónő), Bächer (Gerhard Hauptmann: A takácsok). – Igen sok némafilm főszerepét játszotta el. Berlinben is filmezett. – I. f. Fekete gyémántok (1917); Karenina Anna (1918); Fehér rózsa (1919); Sapphó (1920); Tavaszi szerelem (1921). – Irod. Bárdi Ödön: A régi Vígszínház (Bp., 1957)."
(Magyar Életrajzi Lexikon9
FENYVESI EMIL
SZÍNÉSZ, FORGATÓKÖNYVÍRÓ
Születés: Ternye, 1859. május 31.
Halálozás: Budapest, 1924. március 20.
Eredeti neve: Teidelbaum Emil.
1876-ban lépett színpadra Gerőfy Andor társulatában Miskolcon. Húszévi vidéki színészkedés után, főként Kolozsvárott, Nagyváradon, Debrecenben aratva sikereket, 1895-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, de mivel nem foglalkoztatták eleget, a következő évadban átszerződött a Vígszínházhoz, melynek haláláig tagja maradt. Könnyed, elegáns játékával nagyban hozzájárult a színház stílusának kialakításához. Legnagyobb sikere az Ocskay brigadéros címszerepében volt. Bonviván és kiváló jellemszínész volt, aki a könnyed komédiákban és a történelmi darabokban egyaránt megállta a helyét. Játékát átgondoltság, erő, szenvedély és fölényes mesterségbeli tudás jellemezte. Szerepeit természetesen, finom humorral, ízléssel és eleganciával alakította. A magyar játékfilmgyártás megindulásától kezdve aktívan bekapcsolódott a filmgyártásba, harmincnégy filmben játszott vezető szerepet.
Filmszerepei:
