Szegény nagynéném Magdi néni azaz Löwinger Magda , anyukám huga, ezért nem mehetett a vágyott gimnáziumba, magasfokú humán érdeklődése ellenére sem- mint minden nagyobb testvére, hárman is,(köztük anyukám: Löwinger Ida, de az öregebb nővér Lili és a báty is György )mert úgy érezhette nagyapam, hogy neki is példát kell mutatni az új iskola népszerűsitésével...mire egyébként úgy toborzott jelentkezőket, mint a Kereskedelmi Egylet elnöke, hogy személyesen járt el a házakhoz...magát mit se kimélve( pedig már nem volt fiatal)
A női női tanfolyamról az iskolai értesitóben (1924) ez olvasható:
Iskolai Értesítők Makó – Felsőkereskedelmi Iskola Makó, 1924)
Löwinger Magdát a négy jelesen végzett polgári iskoa után iratták be (1923) ide
(Löwinger Madolna Zrinyi Ilona polgári negyedik )
itt a képen 15 éves, anyukámmal ki 17 és fél éves gimnazista (természetesen mint lány magántanuló, még egy lánnyal egyetemben) (nővérük Böske esküvőjén)
látom az ADT dokumentumokban is, mindketten jól szavaltak
(1923 polg)
(1924 felsőker)
látom nagynéném nevét a z iskola értesitójében.egy ünnepélyen szavalőként
gyorsiróverseny dijazottjaként is jeleskedtek
Nagynéném egyébként később könyvelő lett, pl a Csongrádmegyei Moziuüzemi Vállalat főkönyvelóje, igy hasznosithatta a kereskedelmi iskolában tanultakat, …miutáb még továbbképezte magát, de az alapot a Kereskedelmi Iskolában - apja iskolájában - kapta
A Líra Kiadó munkavállalójaként Turi Tímea szolidáris a Libriben dolgozó munkavállalókkal,
miután kiderült, hogy a Libri – a gyermekvédelmi törvény előírásainak megfelelően – nemrég lefóliázta az LMBTQ-témájú könyveket. A Magvető Kiadó főszerkesztője az Index kulturális rovatának arútluK című podcastjában elmondta, a kialakult helyzetet megdöbbenéssel figyeli és aggasztónak tartja.
Turi Tímea eltávolítja magától a költő szerepét, holott nemrégiben Egyszerre egy beszéljen címmel jelent meg legújabb verseskötete a Prae Kiadó gondozásában. Azt mondja, ennek lelki és gyakorlati oka is van. Egyrészt a versírás nem napi nyolc órás tevékenység, és önmagát olyan szerepben szereti identifikálni, amelyet a hét legtöbb napján végez, ami számára a szerkesztés. „A versírás nincs benne a polgári időben, ezért ezt a szerepet próbálom eltávolítani. Persze nem tudok úgy csinálni, mintha nem írnék verseket, tehát vállalnom kell a következményeket.”
Mikortól költő a költő?
Ezt a társadalom mondja meg, vagy egy közeg. Egy ismerősöm szerint a költő nem egy foglalkozás, hanem egy szemlélet: hogyan nézed a dolgokat. Ebben is van igazság.
Az Egyszerre egy beszéljen című kötetet átjárja az irónia, amelyről a Magvető Kiadó főszerkesztője szerint kezdünk lemondani, pedig szerinte az sok mindenen átsegíthet. De persze csodafegyvernek sem tartja. „Ha valamit ironikusan mondok, mindig számolnom kell azzal, hogy nem értik. A dolgoktól való távolságtartásban viszont segít. Például nem gondolom, hogy minden vitába vagy konfliktusba bele kell menni.”
Döbbenet és aggodalom
Nagy port vert fel a magyar kulturális életben, hogy a Libri – a gyermekvédelmi törvény előírásainak megfelelően – nemrég lefóliázta az LMBTQ-témájú könyveket. A Libri közölte, az intézkedéssel a gyermekvédelmi törvénynek tettek eleget. Tavasszal a fogyasztóvédelmi hatóság több könyvesbolthálózatot is pénzbírsággal sújtott, amiért nem megfelelő helyen kínálták a jogszabály hatálya alá eső kiadványokat.
A Líra munkavállalójaként szolidáris vagyok a Libriben dolgozó munkavállalókkal. A kialakult helyzetet megdöbbenéssel figyelem, és aggasztónak tartom. Nem gondolom, hogy ezek veszélyes tartalmú könyvek lennének. Ezt mondanom sem kell, de ki tudja, hogy az embernek mostanában mit kell és mit nem kell kimondania
– mondja Turi Tímea.
Az ügy most ott tart, hogy a Líra Kereskedelmi Kft.-vel szemben a Fővárosi Kormányhivatal tizenkét millió forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki.
A beszélgetésből egyebek mellett az is kiderült, hogy Turi Tímea mit gondol
a női költészetről,
az istenes versekről,
az irodalmi Kossuth-díjak odaítélése kapcsán kirobbant vitáról
és az irodalmi szekértáborokról.
Aki lemaradt volna az arútluK podcast előző adásáról, vagy újra meghallgatná a beszélgetést, az ide kattintva megteheti.
emlékezetes, megrázó-felemelő filmélmény volt, eleve úgy mentem el a magyar változatú szindarabra, hogy tudtam az a nagy élmény nem ismétlődhet meg
nem is, de kaptam mást
meglepő és ötletes volt az átdolgozás, ahogy a fekete bőrű segitőből roma életteli ember lett, a sajátos világával, kultúrájával - szó szerint is
(a gondolat persze ugyanaz maradt, az egyenlőségé - bőrszintől függetlenül...)
csak menet közben esett le a tantusz egyébként, a háttérbe vetitett szines-csodás gyerek?festményekből, mely .-mint megtudtam - az Igazgyöngy alapitvány műve, a cigány eredeti folklórr dalokból
ötletes volt az is, hogy egy színész több szereoet játszott , áttételesen ez is a demokratizmus gondolatát sugallta volna)
és még irok kicsit a főszereplőről Hirtlingről, aki kénytelen volt, béna lévén, csak nyaktól fölfele játszani..
ő se volt reveláció...emlékszem, mikor évtizedekkel ezelőtt először láttam a tévében, Törőcsikkel , játszani, meglepett a férfiszepsége, aminek mára nyoma sincs!
a napokban láttam egy Hogy volt.. műsorban felidézte Töröcsik felejthetetlen alakját, akivel addig is tartotta a kapcsolatot (20-as felvétel, akkor még élt...) és egyáltalán nagyon becsülte a nagy öregeket, akikkel jétszhatott, akiktől tanulhatottt..mára ő lett volna a nagy öreg? azt hiszem ma már nincsenek ilyenek... :)vagy nincs szemünk rájuk...(?)
nem tudom, azt hiszem a szinészet hőskora is mifelénk elmúlt...
eljárt fölötte is az idő, mint ahogy fölöttünk is
(ja a saját életrevalóságomról nem is beszéltem...ami korábban nem volt..
a szokásos helyemre kaptam a kintről betranszponált jegyet., középen, bal szélén,
csakhogy beraktak mellé egy alkotmányt, megspékelve 3 emelet múszerfélével, ami elkezdett búgni, sustorogni... (mint utóbb kiderólt, ebből vetitették a háttérképeket) -s hogy ne forrósodjon fel, közben hútötték, ami bizony engem is hűtött, s zavart a szinpadon történtek hallásában is
fogtam magam , és eljöttem, s lejöttem a korábban kinézett oldalsó üres helyre...meg se várva (mert nem tudva róla) a szünetet...
persze oldaltról már nem gyönyörködhettem a gyönyörű rajzokban teljességükben, de legalább a hallásban nem zavart semmi--
ja és még egy szép gesztus, az öregeket-kollegákat tisztelő Hirtlingtől..végén lecsendesitve a tapsvihart,
közölte hogy kolleganúja belépett a HALHATATLANOk sorába, Zsurzs Kati szokásos szerénységével reagált...
de azt hiszem kicsit Hirtling is "halhatatan" lett..legalább .arra a pillanatra...
Turi Tímea: Egyre nehezebb meghallani az egyén hangját a tömegben
A költő, aki a Magvető Kiadó főszerkesztője, éjjel-nappal irodalmi szövegekkel dolgozik, az írás kitüntetett szerepet tölt be az életében. Megjelent Turi Tímea új verseskötete, Egyszerre egy beszéljen címmel a Prae Kiadónál. Hatalomról, elnyomásról, rendről is mesél a verseskötet, amelyben a sok zajból végeredményben egy hangot lenne jó hallani. Szerepversek, imaszerű szövegek váltogatják egymást a kötetben: olyan helyzeteket mutat meg, amelyekről egyébként nem könnyű beszélni. A versek különböző női tapasztalatokat mutatnak meg, érzékeny távolságtartással közelítenek a személyeshez. A mitológiai szereplők a hétköznapokban találják magukat, Turit frusztrálja a kommunikációs zaj, az egyre nehezebb tájékozódás a világban. Irodalomról, az írás konfliktusosságáról, szövegekről, női szerepekről, láthatatlan munkáról és a megszólalás nehézségeiről beszélgettünk Turi Tímeával.
mikor leesett a lánc a biciklimről szombat délben és hétfőig bőjtölnöm kellett biciklizés dolgában, hétfőn első utam a szomszédos kerékpárudvarba vitt.
oda alig lehet beférni a sok ilyen-olyan kerékpártól, de néha szerelő is akad köztük
most épp a tulajdonos volt középen, csinált valamit egy biciklin
mikor mondtam, hogy fel kéne tenni a láncot....
egyből elutasitó volt, nem teszi fel, még legalább 3 bicikli van előttem hasonló okból, vigyem máshova (hova?)
nagyon fáradt voltam, magyarázkodtam, hogy nincs semmi kólönösebb baj ,. csak leesett a lánc, pár perc alatt feltehető
nagynehezen ráállt, lehajolt a biciklim elé, és akkor kezdődött a durva támadás
de minősithetetlen hangon, hogy én hogy viselkedek, és nem elég hogy... és leb---őket! utasitom ...pedig ők is emberek, nem állatok !
nem jutottam szóhoz, (mellesleg én az állatokat se bántom!) mit kéne csinálnom vajon, mindig esdeklek egy kis levegőért a bicikligumimba (főleg a beosztottjainál), mikor már nem birja se a lábam se a szivem hajtani a kerékpárt a puhuló gumik miatt... s persze a gyaloglás se megy
jelzem, észrevettem, hogy ő egyre barátságtalanabb velem.. mondom
hát ezért, mert...
és mindig kérdem, mivel tartozom, mindig azt mondják semmivel
hát bizony, már évek óta járok, és felérhetném ésszel..
mit? hogy akkor is adhatnék, ha azt mondják hogy nem kell?
szívesen adnék is! csak mondják meg...
jelzem mikor egy.kétszer javittatni is viszem a biciklim, mindig busás árat kér érte, több ezret.. gondoltam olyankor számolja fel a levegőt ,a szivességüket...
közben jött valaki...abbahagyta az ócsárlásom
de most is mikor egy perc múlva megkérdeztem, mivel tartozom, azt mondta, semmivel...!
megköszöntem szépen
s ő még köszönt is: viszontlátásra
de én csak annyit tudtam mondani viszontnem........
s egész nap nem ment ki a fejemből az eset
mindenestre elhatároztam többé ide nem megyek, esetleg csak nemlétező tartozásom tisztázására
már kinéztem két másik szerelőt, ha messze is vannak, nincs mit tenni
hogy velem esett ez meg, velem, aki világéletemben, gyerekkoromtól kezdve, csodáltam,tiszteltem, a kétkezi embereket.... szinte már-már érthetetlen módon...
miielótt továbbmennék itt elmesélem, hogy mintha tudtam volna 1963ban húsz évesen, hogy közöm van Prágához
átutazóban voltunk Lengyelországból hazafelé, fél napunk, ha volt, és rettenetesen nyomott a mohazöld félcipőm =Krakkóban még a gumistrandpapucsban voltam, de azt a szigorú kisérőtanárunk lenézte rólam) mindegy, vállalva a lábfeltörési kockázatot nekivágtam a városnak a Hradzsinig, arra a félnapra, mert valami vonzott benne, belé...
a zsidó negyeden is persze keresztólmentem...
akkor még nem tudthattam, hogy őseim nyomát járom egész felmenve a prágai MAHARALIG
1661-től 1669-ig a korábban ő maga és testvére, József által végzett nyomda egyéni vállalkozója. 1671-ben halt meg, és fiaira, Jacobra és Josephre hagyta az intézményt, akik Judah Bak's Sons cégnéven vezették azt 1673 és 1696 között.
sixtova szerint a Hebrew Printing in Bohemia and Moravia, p. 61 n. 151. o., ott van utalás egy örökösödési vitára, amelyben Jacob ben Gershon Bak és testvére, Sámuel 1553 előtt vett részt. Judah Minz és Meir padovai rabbi válasza, 56. szám (1553 Velence).
Avi Robinson Nem sok segítség az elnevezési problémádban, de itt van: Shimshon Bachmar (שמשון ז”ל בכמר) három nap halálos ágya után végrendeletet írt le a megfelelő örököseinek 5 dukátot (דוקא”ט), tíz dukátot. szegény özvegyasszonyok, a ketuba a feleségé, a többi birtoka pedig az anyja felőli sógoraié, R. Yaakov és R. Shmuel, R. Gershon Bak fia (יעקב ושמואל בני ר' קוןר) . Az örökösök két okból törekedtek a végrendelet érvénytelenítésére: 1) Megemlíti a „קנין” szót (formális elfogadási aktus), ami helytelenül azt sugallja, hogy az okirat megírásán kívül nem volt szükség e feltételek elfogadásának hivatalos aktusára, és 2) Az egyik tanú, aki aláírta a végrendeletet, az egyik megfelelő örökös rokona volt. Ugyanis, Yitzchok fia Moshe Ya”tz másodfokú rokona (שני שבשני) Yosef Ka”p feleségének, aki az egyik örökös volt. Az 1. pontra vonatkozóan Mahari Mintz hosszasan foglalkozott a dokumentum szövegének kérdésével, és arra a következtetésre jutott, hogy ez nem probléma. A 2-esnél Mahari Mintz bonyolultabb problémának tartotta, mert az örökösök közül csak az egyik volt házassági rokon, a többi örökös és a címzett nem. Tehát lehet, hogy a végrendelet teljes egészében érvényes volt, vagy talán érvényes volt, kivéve a leendő örökösnek azt a részét, aki a tanú rokona volt. Majd a következő következtetést vonja le: A hallottak alapján ennek az ajándéknak három összetevője volt: 1) Az ajándékozó vagyonának egy része már a megajándékozott birtokában volt, mivel tartoztak neki egy bizonyos összeggel (vagyis az örökhagyó birtokában volt). tartozásuk), 2) az elhunyt zsidók kezében hagyta a javakat, akik pénzzel tartoztak neki; és 3) nem zsidók tartoztak az elhunytnak. Mintz arra a következtetésre jutott, hogy 1) és 2) a címzettekhez kell kerülnie, és 3) valószínűleg nem vonatkozik rájuk a végrendelet, és a megfelelő örökösökhöz kell kerülnie. Egyébként biztos, hogy ezt már tudod, de a válaszgyűjtemény címe érdekes volt. A választ Mahari Mintz írta, de a padovai R. Meir gyűjtötte össze és szerkesztette, aki a tanítványa és unokája volt, és unokája volt, amint azt a Geni is megfelelően dokumentálja. Biztos vagyok benne, hogy ezt már tudod, de a válaszgyűjtemény címét érdekesnek találtam. A választ Mahari Mintz írta, de a padovai R. Meir gyűjtötte össze és szerkesztette, aki a tanítványa és unokája volt, és unokája volt, amint azt a Geni is megfelelően dokumentálja. Biztos vagyok benne, hogy ezt már tudod, de a válaszgyűjtemény címét érdekesnek találtam. A választ Mahari Mintz írta, de a padovai R. Meir gyűjtötte össze és szerkesztette, aki a tanítványa és unokája volt, és unokája volt, amint azt Geni megfelelően dokumentálja.
de visszatérek 8. ősanyámra az ő apja: révén leszek a Maharal leszármazottja:
ez most főleg az én ruházásommal kapcsolatoss részlet (57.dec 23-ból)
akkor elsős gimis voltam, tánciskolás , itt van a záróvizsgaruhám története (mit .avittsága , használtsága miatt -utáltam) nagyon régi módi volt, hiába anyu erőfeszítése, emlékszem egy oszttársam ill.volt ált. iskolai osztfőm anyukája kedvesen eufemisztikusan azt mondta rám, hogy milyen slank vagyok (hát persze, ha anyu még be is svejfolta azt az unokanővértől örökölt ruhűt! aki azért többet nyomott nálam jóval...)
(szó van az elején meg végén másról is... persze, meg az egész hosszú levélben sok ügyes-bajos dolog amit azért nem akarok feltárni :)
...tegnap lezajlott a Chanukai ünnepély is, Juli szereplése és a táncvizsga is. .,,
öltöztetésemmel kapcsolatban találtam még egy régi lapot is,
egy nevezetes matrózblúzról, ami azért nem álmaim bluza volt, ez még ált, iskolaim, emlékszem egy fotóra, jó bő volt és előnytelenúl nyult ki belőle vékony karom,
de gimi ballagásra persze lett szép, csinos, Makó legjobb varrónőjétől azért!
(és azt hszem elégedettebb voltam, ez most inkÁbb a jelen múltbavetitése)
hát eléggé szédültem az étteremben , kértem egy pohár vizet bevettem a szédülés ellen most kiváltott gyógyszert
és evés köben ülve elaludtam
(utólag jöttem rá, elolvasva a gyszertájékoztatót, hogy ez a szédülés ellen kapható - nem szokásos, mert az hiánycikk, - gyógyszerem álmosit, sőt nem csak álmosit, hanem kölcsönhatásba lépve más gyógyszereimmel meg bajaimmal főleg erősiti azokat...) Szóvaé szó szerint elaludtam. az asztalnál ülve, kávét kértem gyorsan,(a pincérnő élesebb kést is hozott , azt hitte nem birom elvágni a csirkemellet, de ugyebár nem az volt a baj,- alva, nem tudtam enni....) de később se, a kévé után, igy aztán kivételesen becsomagolták a kajám
a fizetéskor mondta a pincér, vigaszul hgy alva biztos nem szédültem MEG nehogy felszálljak a biciklire-
de mégis felszálltam
sajnos a kosaramba az ebédet raktam , a ridikült meg a kormányra, hosszú szárába beleakadr a lábam, egyből levágódtam oldalra, szerencsére a füves földre zuhanva,egy darabig még fekve is maradtam, aztán feltápászkodtam félig ülve, jött épp egy kerékpáros fiatalember a kocsiuton, rám nézett egyenesen, félig nyitott szájjal, mit tán inkább mosolyra huzott, reméltem hogy bekanyarodik az uton, de nem, ment tovább, mint ki jól végezte azaz éppenhogy nem, dolgát . Biztos azt hitte, rászeg vagyok)? Node akkor is illett volna segitenie, nem?
felálltam, az étel persze fejjel kiborulva, a járdára, a ridikulöm lerepült , a biciklire meg nem lehetett visszaszálni, mivel az elakadástól leesett a lánc...
