Gondos unokatestvéremtől (Dórától)ugyan már évekkel ezelőtt kaptam egy paksamétát, a mi - Magdi néninek, anyukájának, anyu hugának - küldött leveleinkből
eddig még nem bontottam ki
de az előbb igen
legfelől anyutól találtam egyet, 1958-ban irta, junius 28-án, én akkor végeztem az első gimit, és épp teniszezni voltam....és készültem a konzi felvételire:
érdekesnek és újnak is találtam az erről irtakat, mert különös fényt vet osztályfőnökömre!
ideirom:
(a nevét is most: Domokos Géza)
"Julika tiszta kitűnő lett. Nagyon erősen gyakorol a szünetben, mert megkapta 6 évről a zenei bizonyítványát, s augusztusban felvételre jelentkezik Szegedre a konzervatóriumba. Az osztályfőnöke forszírozza nagyon, aki a gimn. zenekar vezetője, s 3 évig, mig Juli odajár, mint első hegedűse (Juli a zenekarnak), s szerinte tehetséges nagyon, a lehető legjobb képzést kapja. Reméljük, hogy sikerül, , s ha igen, a II.b tanrendjét az oszt.f. úgy akarja összeállítani, hogy egy héten kétszer az utolsó óra fizika legyen, (melyről Julinak már a vonathoz kell sietni ), s hogy a kitűnő rendűsége rovására ne menjen, ha netalán néha magyarázat hallgatása nélkül nem értene valamit , a mat. szakkörön elmondja egyszer Julinak külön. "
Hm,, hát fel is vettek, bejártam, de ugy emlékszem biológia óráról is...
Még egy érdekes adalék a levél végéről... (bár minden az...)
"Egészségesek vagyunk s nagyon örülünk a kitűnőnek. Juli most is teniszezni van, nagyon szeret járni, s én sem bánom, mert utána farkasétvággyal eszik s jó társaságban van. Reggel korán , 6 óra van, de elhatároztam, hogy még piac előtt feladom a levelet. Ne haragudjatok, hogy Juli most nem ír, de Anyósomnak s Gyuriéknak írt a héten, s hagyom, egy kicsit élvezze a megérdemelt szabadságot.
Csókolak Dusi
JÓl esett kicsit visszarándulni vagy 65 évet.... máskor is megteszem, de csak lassan, beosztva....(hogy el birjam viselni....)
u. i.már régebben volt a Timi kötet 2. bemutatója a kis Préshézban, de úgy is a könyvhét után (hiszen akkor mindig mások könyveivel van elfoglalva, fóállásban:) fotókat fölraktak ugyan, de vártam a hangot is, pedig élőben meghallhattam volna, de nem láttam meg, aztán meg eltelt egy kis idő az élőadás rógzitéséig, meg azóta is, de most ime: (Bazsanyi I irodalomtörténésszel)
(közben az ÉSben is megjelent a Bazsányi kritika Domján mellett, mit kritika? felmagaszttalás :)
nézegetem az adt-n az iskolai értesítóket, anyuét most (csupa jeles)
1921-nél tartok a Zrinyi Ilona polgári leányiskola értesitójént
méghozzá az Önképzőkörén
s látom, az önképzőkör vezetője Nagy Ilonka!
anyu meg Versenyszavalatot nyert!!!
nahát , ezen nem csodálkozom(a jeles bizonyitványokén sem) (mifelénk ez igy dukált)
1920
de azon igen, hogy az én irodalom- és testnevelő tanárom is később, ugyanitt Nagy Ilonka volt és nagy előszeretettel mindig engem szavaltatott városi ünnepélyeken (persze az iskolai szavalóversenyeket is megnyertem) (nem kevésbé testenelésből is oklevéllel jutalmazott,)
nem is tudtam, hogy anyuval közös tanárunk volt (csak több mint 40 évvel azelőtt!)
ő vajon tudta-e? ők vajon tudták-e?
biztos... (?)
jön a cuki felé egy fiatalember félmeztelenül
de a kapuban magára vesz egy derékig kivágott ujjatlan trikót
felöltözött - gondolom magamban
felöltöztem - mondja hangosan a haverjának
leülnek egy asztalhoz a fagyijukkal...
visszafelé megismétlódik a kapuban ugyanez- csak forditva
levetkőzik
igen, ma nyár van
operettfesztivál...
a két legutóbbi előadásról tulajdonképpen nincs is mit irnom, vagy nyugodtan irhatnám ugyanazt... a sztori is ugyanaz - lehet mondani... gazdagság-szegénység- felcserélhető - de a szerelem mindent legyőz, közben néhány dal elhangzik... Miss Amerika, meg Kölcsönkért kastély - tulajdonképpen egyik se igazi operett... meg is látszik rajtuk. De hát nem is kellene itt dramaturgiát meg egyebeket számonkérni... gondolom. Hidegnek hideg volt viszont, nem szabadtérre való idő! De szúnyog most nem ijesztgetett. Igaz, azon most már egész "komolyan" elgondolkodtam, hogy miért is nem szórakoztatnak engem ezek az u.n. "szórakoztató" előadások, hogy miért olyan nehéz nekem elviselni a könnyű műfajt, hogy miért szomorit a jópofiskodás, s hogy egyáltalán kell-e nekem mindez; kötelességszerűen részt venni minden előadáson, ha annyira unatkozom közben. Pláne, ha még nem is fotózhatok. mert bemondják előadás előtt , hogy ne készitsünk felvételt. A Miss Amerika előtt viszont elfelejthették, ki is használtam...