mikor leesett a lánc a biciklimről szombat délben és hétfőig bőjtölnöm kellett biciklizés dolgában, hétfőn első utam a szomszédos kerékpárudvarba vitt.
oda alig lehet beférni a sok ilyen-olyan kerékpártól, de néha szerelő is akad köztük
most épp a tulajdonos volt középen, csinált valamit egy biciklin
mikor mondtam, hogy fel kéne tenni a láncot....
egyből elutasitó volt, nem teszi fel, még legalább 3 bicikli van előttem hasonló okból, vigyem máshova (hova?)
nagyon fáradt voltam, magyarázkodtam, hogy nincs semmi kólönösebb baj ,. csak leesett a lánc, pár perc alatt feltehető
nagynehezen ráállt, lehajolt a biciklim elé, és akkor kezdődött a durva támadás
de minősithetetlen hangon, hogy én hogy viselkedek, és nem elég hogy... és leb---őket! utasitom ...pedig ők is emberek, nem állatok !
nem jutottam szóhoz, (mellesleg én az állatokat se bántom!) mit kéne csinálnom vajon, mindig esdeklek egy kis levegőért a bicikligumimba (főleg a beosztottjainál), mikor már nem birja se a lábam se a szivem hajtani a kerékpárt a puhuló gumik miatt... s persze a gyaloglás se megy
jelzem, észrevettem, hogy ő egyre barátságtalanabb velem.. mondom
hát ezért, mert...
és mindig kérdem, mivel tartozom, mindig azt mondják semmivel
hát bizony, már évek óta járok, és felérhetném ésszel..
mit? hogy akkor is adhatnék, ha azt mondják hogy nem kell?
szívesen adnék is! csak mondják meg...
jelzem mikor egy.kétszer javittatni is viszem a biciklim, mindig busás árat kér érte, több ezret.. gondoltam olyankor számolja fel a levegőt ,a szivességüket...
közben jött valaki...abbahagyta az ócsárlásom
de most is mikor egy perc múlva megkérdeztem, mivel tartozom, azt mondta, semmivel...!
megköszöntem szépen
s ő még köszönt is: viszontlátásra
de én csak annyit tudtam mondani viszontnem........
s egész nap nem ment ki a fejemből az eset
mindenestre elhatároztam többé ide nem megyek, esetleg csak nemlétező tartozásom tisztázására
már kinéztem két másik szerelőt, ha messze is vannak, nincs mit tenni
*************************************************************
