erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

rohamlátogatás szüliesten

2024. október 22. - gond/ol/a

 este felé mikor már bedöcögtünk a Nyugati felé, felhivtam lányomat, hogy hol vannak. Már túl kicsit a Nyugatin, de pár perc múlva hivott, hogy ugorjak be hozzájuk, igy még nem késem le unokám szülinapját dátum szerint..

nosza éltem is a hivással, kikanyarodva a Mc Donalből... 

át a Dunán...

 



 

 

unokám majdnem a fejemre nőtt ( a haja azért nincs akkora, mint az enyém), de tán egy fél fejjel vagyok nagyobb nála mindössze, a cipője meg 36os, igy valószinű de remélem is, hogy lehagy majd (tán már legközelebb is (ha megint két év múlva mennék, biztos)

átadtam a szülinapi ajándéko(ka)t... (bár tiltalom alatt voltam, de ilyesmt nem szabad komolyan venni...

és hamar elmentem , hogy eleget tudjon még aludni, holnap 11re megyek (mert anyja meg fogorvoshoz.... majd játszunk

 

buszkalandok

 na akkor pótlok, kezdem

a intercitys incidens kismiska volt az előtte zajló buszos kalandjaimhoz képest

pár perccel mindig előbb ülök beá a buszmegállóba

de még előbb jött pár perccel a szegedi busz

csakhogy elfeledkeztem róla, hogy nekem csak az a jó, ami a vasutállomsra visz

igy korábbiba szálltam, ami a Kölcsey utcán elkanyarodott volna a pályára (de csak a Mars térig)

de még időben rájöttem utastársi segédlettel, kik modták a sofőrnek, hogy álljon meg a kövekező (Kökcseys megállónál, s ott ja leszállok, 5 perc múlva tényleg jon a jó buszom

igy is lett, csakhogy a busz pár perc mőlva nem akaródzott megállni, ezért jócskán leléptem az országsutra, majd a közepébe, hadonászva,szerencsére utolsó pillanatban mégis megállt:)

de hogy mit kaptam a sofőrtől cserébe?!...(én nem láttam annyira veszélyesnek a helyzetem mint ő)

aztán ő dumált egész idő alatt a telefonjába, én meg jócskán rosszul voltam, hiába ültem az első széken, meg szopogattam a cocculinémlegalább ..

próbáltam azért gyönyrködni a naplementében...:

 

 

 

 



 

 

 

 

utaztam

 szerdán utaztam Pestre s vasárnap értem vissza (ezért se irtam)

majd bepótolom...

mindenesetre egy kis epizódot odautazásomról máris:

az intercity pótjegyem (minek duplájára nőtt az ára mióta nem utaztam) odaadtam annak rendje és módja szerint a kalauznőnek

mire kérte a személyi igazolványomat, mondván az az én menetjegyem!

hm, nem a ráncaim? - kérdeztem

nem , komolykodott,s ha nincs itt az igazolványom,  teljes áron megfizetteti velem a vonatjegyet!  - mondta szigorúan

egyébként itt volt, már a kezemben... s meg se nézte ....

(visszefele egy másik kalauznő nem is kérte! a kalauzok sem egyformák! :)

 

meghalt König Tomi

 

 ebéd közben a másodikra várva  olvasom a fb-on...

"meghalt König Tamás Ybl-díjas építész"

és mosolyog a képen...

 



 

meg vagyok döbbenve, tudtam, hogy már hónapok óta kórházban van, ott fertőzést is  kapott az alapbajára, de persze, hogy megdöbbentem, hiszen a gyógyulását vártam, nem ezt

lányom férjének rokonai, de mi is annak tekintettük, , s ő is... hiszen annyira jó-, rokonlelkű is volt

annyi kedvesség volt benne, amiből ránk is sugárzott, bőségesen, nekem is küldött...

lányom, Timit, s pláne unokám, Vincét meg különösképp szerette!

ismert, elismert épitész volt, (Ybl -díjas, Pro Architektura-, EuropaNostra, Podmaniczky- dijas, ) nincs lap mely meg ne emlékezne róla, érdemben... jelentős,s maradandó munkássággal, épületekkel...(

"...a kortárs magyar építészet meghatározó alakja, aki kiemelkedő munkásságával jelentősen hozzájárult Budapest épített örökségének megőrzéséhez." (Építészfórum)

"Alkotó újjátervezés"cimmel habilitált, s valóban rengeteg jelentős újjátervezése van, pl nevéhez fűződik a szegedi Zsinagóga újjászületése, meg a Rumbach zsinagóga is!

 



 

 

 Lányom ezzel vigasztalódik. Én nem. Ezzel együtt még élhetett volna. Hiszen most is , betegsége előtt, annyira tevékeny volt.....

lásd Lajta Béla kiállitásán kerekasztalbeszélgetésén áprilisban!

 



 

(jobbra)

 


ilyen (volt :(

 

 

nem élhettünk muzsikaszó nélkül

 

 NEM IS TUDOM, SZINHÁZBAN VOLTAM-E VAGY EGY PERMANENS, MARATONI DÁRIDÓBAN...

azzal kezdődött, hogy mikor normál kezdőidőben 7-kor benyitottam a szinházterembe, az ajtónálló szabályosan kilökött, hogy nem szabad.

később direkt benyitottam, mire a szinpadról orditottak le hogy nincs beengedés!

mikor aztán lett, ömlött a mulatós zene a szinpadról, a la natur

 




egy kis parasztlány pedig a lépcsőn föl hozott, kinálgatott egy tálcán kenyeret s kobászt, vettem is belőle, a kiállitásnyitón megivott pohár boromra jól is esett..

 

 



 

kérdeztem tőle, szinpadon is játszik, bólogatott

hát tényleg

csak menet közben jöttem rá, hogy én ezt a darabot láttam valaha, még gimista koromban SZegeden, s a Lehoczki Zsuzsa játszotta az ő kislányszerepét, de bűbájosan!itt valahogy elsikkadt, a monológjára nem is emlékszem, a körülötte levő öreg nagynénik 


 

 

is mások voltak, a nagyot halló maradt meg bennem, régről

 

 

hanem a főszereplő pár.../

tulajdonképpen jók voltak, voltak költői jeleneteik is, de valami nem stimmelt ebben az előadásban

ahol mégis csak a muzsikaszó játszotta a főszerepet,nyiltszinen, még a szünetben az aulában is...

 

 

a szinpad is két részre volt osztva, s a háttérben mindig szólt a muzsika...

 

 

 

nno meg mi zavart még?

a cigányozás, zsidózás, a nők lekezelése 

UTÁNA kéne nézni, ennyira retrográd lett volna ez a Móricz? mint itt

de mintha ez jött volna (újra?) divatba!

a közönség ottmaradó részének nagyon tetszett...


 

mozitól a zsinagógáig

 nem rég felfedezett rokonommal kölcsönös örömünkre sikerült összehozni egy találkozást a közbülső Szegeden

emlitette, hogy tegnap nagyon fáradt volt a hangom a telefonba, de nem is tegnap volt, mert akkor - mikor hivott - épp szinházban voltam, s csak irásban válaszoltam, másnap délben viszont, mikor visszahivtam, rettenetes fejgörcsöm volt. és alig-hangom - de  délutánra nyoma se...fáradtságnak se. 

pedig a belvárosi moziból gyalogoltunk 

 



 

a zsinagógáig...



 

de észrevettem, hogy ha kell, helyt állok, talpon vagyok, mozgok, fáradhatatlanul, toppon. de aztán  kidőlök s össze kell szedni magam,máskülönben most, ezt , fekve írom

de tudjátok! - amúgy jól vagyok - mindig ! :)

Bíró Gábor 69

 a festőművész kiállitása a 69. születésnapjára nyílt

69 képpel


 

a 16 évnyi régi makói határontúliak számára létesitett művésztelepen 14 szer , tehét lehet mondani hogy végig részt vett

a művésztelep egyik vezetőjétől G Katitól tudtuk meg, aki a pesti művészettörténésszel   nagyon érdekes nyitót tartott..

 



 

érdekesen idézte fel ittléteit, hogy teraszokon üldögélt, szemlélgetett (cigizett, kávézott) és közben persze belül festett, ami aztán éjszakánként ki is robbant

a képei időtlenségben vannak, és absztraktak, de nagyon expresszivek

(bebolyongtam valamennyit, megvallom, engem nem ragadtak magukkal, de elismerem...)

 



 

 

Móra gimnáziumi évei

KÜLÖNLEGES IDŐBEN HIRDETTÉK MEG EGY DOKTORANDUS előadását, il mint kiderült később interaktiv foglalkozűsát Móra Kiskunhalasi gimnáziumi éveiról. Szombaton déli egy órakor. Gondoltam, hogy ebben az iskolai időpontban itt lesz egy csomó osztály, mondjuk gimnéziumi

de csalódtam, először azt hittem elnéztem az diópontit, mert egy lélek nem volt a kiállitóteremben, a tévéseket,a könyvtárosokat ls magát az elóadőt (Gyuris István Viktort) kivéve

aki csak mosolygott.

később befutott egy volt tanitványom(!) egy lelkes osztállyal... szerencsére,,,bár kevesebben, mint ahányra számitott elpőre gyártott kérdéseivel az előadó

a molinóin kellett tájékozüdni a kérdésekhez... s közben vetités is folyt, a válaszok mellett..,

 

 

érdekes volt, bár kivólálló(ülő) volgtam ,de élveztem

 

 

 

 

(előtte beszélgettünk is...)

NŐ A TÜKÖRBEN TIMI VERSE LÉGYPAPIR 2015

 

 Esti szép.



Turi Tímea: A légypapír

Mindenki elmegy, miközben én
magamra zárom ennek az országnak
szárnyas ajtaját. Mintegy folyóba vetett
vasgolyó. Mindegy, hogy véletlen vagy szándékkal
hajították belé: íme, megérkezett.

Egy ezer éve süllyedő hajó.
Számontartott, hány nemzedék óta nem mentünk el,
mi, akik az utolsó pillanatban nem váltják ki a vízumot.
Akik családtörténete egy szabásminta térkép,
és akik élete az ígéretek fakó sormintája.

Mi azok vagyunk, akik vigyáznak a házra.
A többiek elmennek, ők a boldog könyvelők,
és mi boldogtalanok leszünk, és könyvelők, de itthon.
Olyan nyelvet beszélnek, amit mi nem is értünk,
és olyan nyelven szólunk, amihez nincs közük.

Mi azok vagyunk, akik nem raknak rendet, de akiket mégis
rendben tartanak, akik tanácsot kapnak, és kinőtt ruhát
Nyugatról. Mi azok vagyunk, akik olyan országból várnak hívást,
amelynek nem ismerik a körzetszámait.

A mondatokban lakunk, a történeteinkben,
ha más beszél rólunk, az egy utazás-
és mi nem szeretünk utazni.

Nem voltunk, nem leszünk, de itt vagyunk.
Jó tudni, hogy kik fognak elfelejteni.

Kép: FORTEPAN/ Jankovszky György adományozó

#turitimea 
Kevesebb jelenjen meg
Az összes reakció:
Te, Klára Ódor, Perger Évi és további 93 ember
17
9

KÖNYVKIADÓK NAPJN A SZEGEDI EGYETEMEN TIMIÉK

 

 

Kultúra

Magyar Könyvkiadók Napja:

 az antológia sosem 

megy ki a divatból

A kétnapos programot a Magvető két antológia 
szerkesztője indította, akik szerint a hatvannál 
is több évet megért kötetek egyfelől presztízst
 jelentenek a szerzőknek, másfelől a kortárs
irodalom sűrűjét az olvasónak 


Ez már a nyolcadik év, hogy a Szegedi
 Tudomány-
egyetem bölcsészkara megszervezi 
a Könyvkiadók
Napját, két napig a Café Radnótiban 
délutánonként

 egymást váltják az irodalmárok. Az idei

 programsorozat a Magvető ikonikus antológiáinak

 szerzőivel indult. A hatvanas évek elejétől majdnem

 minden család polcán sorakozó Körkép, vagy a 

Szép versek antológiák szerkesztőinek nem kis

 feladata, hogy évente a kötetbe a legjobbakat

 beválogassák. Vagy nem csak a legjobbakat.

 

Öt éve Turi Tímea a verseket gyűjtő Szép versek, 

Szegő János a prózákat válogató Körkép szerkesztője,

 2019-ben cseréltek, mindketten több mint tíz éve 

szerkesztői a Magvető Kiadónak. A Magvető 1962-63

 óta vállalkozik az antológiák kiadására, a Szépírók

 Szövetsége kiadójaként induló Magvető azóta sok

 átalakuláson ment keresztül, de a mindnyájunk 

polcélményeként örökzöld Körkép, és Szép

 versek maradt.

 

 

Turi Tímea, Szilágyi Zsófia, Szegő János (fotók: Iványi Aurél)

 

Szilágyi Zsófia, a SZTE magyar irodalmi intézet 

vezetője nem kímélte a szerkesztőket, azt is felvetette,

 hogy vajon nem ment-e ki a divatból egy verseket,

 vagy éppen a novellákat felvonultató évkönyv. A 

Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársaiban ugyanis 

egy alkalommal már megfogalmazódott, hogy az 

évkönyvük kiadásával fel kellene már hagyni. A két

 szerkesztő szerint azonban az antológiában való

 megjelenés, főként a költők számára, még ma is

 presztízst jelent, de a kortársak műveinek válogatása

 

 éppen a nagyobb sebességre kapcsolt hétköznapokban

 az olvasónak is mankót jelenhet.

 

Az évente megjelenő antológiák pedig időben is egy ívet

 mutathatnak. Turi Tímea például egy trendre mutatott rá

, a verseknél egyre gyakoribb a szabad vers, pedig a

 szerkesztő szerint a vers egyik lényege a forma. Az 

egyre jobban erősödő ego is benne van a prózában, és 

a versben is, a szubjektív történetek elmesélése előtérbe

 került. Ugyanakkor minden változik, míg például a 

magányosság tíz évvel ezelőtt inkább magánéleti 

dimenzióban jelent meg, addig ma már ez akár közéleti

 problémaként is olvasható. Az antológiák 

szerkesztésekor ugyan a női kvótát még nem alkalmazzák,

 de a korfára odafigyelnek, a pályakezdő fiatal írók 

megjelenésére nagy hangsúlyt fektetnek.

 

süti beállítások módosítása