este felé mikor már bedöcögtünk a Nyugati felé, felhivtam lányomat, hogy hol vannak. Már túl kicsit a Nyugatin, de pár perc múlva hivott, hogy ugorjak be hozzájuk, igy még nem késem le unokám szülinapját dátum szerint..
nosza éltem is a hivással, kikanyarodva a Mc Donalből...
át a Dunán...
unokám majdnem a fejemre nőtt ( a haja azért nincs akkora, mint az enyém), de tán egy fél fejjel vagyok nagyobb nála mindössze, a cipője meg 36os, igy valószinű de remélem is, hogy lehagy majd (tán már legközelebb is (ha megint két év múlva mennék, biztos)
átadtam a szülinapi ajándéko(ka)t... (bár tiltalom alatt voltam, de ilyesmt nem szabad komolyan venni...
és hamar elmentem , hogy eleget tudjon még aludni, holnap 11re megyek (mert anyja meg fogorvoshoz.... majd játszunk
a intercitys incidens kismiska volt az előtte zajló buszos kalandjaimhoz képest
pár perccel mindig előbb ülök beá a buszmegállóba
de még előbb jött pár perccel a szegedi busz
csakhogy elfeledkeztem róla, hogy nekem csak az a jó, ami a vasutállomsra visz
igy korábbiba szálltam, ami a Kölcsey utcán elkanyarodott volna a pályára (de csak a Mars térig)
de még időben rájöttem utastársi segédlettel, kik modták a sofőrnek, hogy álljon meg a kövekező (Kökcseys megállónál, s ott ja leszállok, 5 perc múlva tényleg jon a jó buszom
igy is lett, csakhogy a busz pár perc mőlva nem akaródzott megállni, ezért jócskán leléptem az országsutra, majd a közepébe, hadonászva,szerencsére utolsó pillanatban mégis megállt:)
de hogy mit kaptam a sofőrtől cserébe?!...(én nem láttam annyira veszélyesnek a helyzetem mint ő)
aztán ő dumált egész idő alatt a telefonjába, én meg jócskán rosszul voltam, hiába ültem az első széken, meg szopogattam a cocculinémlegalább ..
meg vagyok döbbenve, tudtam, hogy már hónapok óta kórházban van, ott fertőzést is kapott az alapbajára, de persze, hogy megdöbbentem, hiszen a gyógyulását vártam, nem ezt
lányom férjének rokonai, de mi is annak tekintettük, , s ő is... hiszen annyira jó-, rokonlelkű is volt
annyi kedvesség volt benne, amiből ránk is sugárzott, bőségesen, nekem is küldött...
lányom, Timit, s pláne unokám, Vincét meg különösképp szerette!
ismert, elismert épitész volt, (Ybl -díjas, Pro Architektura-, EuropaNostra, Podmaniczky- dijas, ) nincs lap mely meg ne emlékezne róla, érdemben... jelentős,s maradandó munkássággal, épületekkel...(
"...a kortárs magyar építészet meghatározó alakja, aki kiemelkedő munkásságával jelentősen hozzájárult Budapest épített örökségének megőrzéséhez." (Építészfórum)
"Alkotó újjátervezés"cimmel habilitált, s valóban rengeteg jelentős újjátervezése van, pl nevéhez fűződik a szegedi Zsinagóga újjászületése, meg a Rumbach zsinagóga is!
Lányom ezzel vigasztalódik. Én nem. Ezzel együtt még élhetett volna. Hiszen most is , betegsége előtt, annyira tevékeny volt.....
lásd Lajta Béla kiállitásán kerekasztalbeszélgetésén áprilisban!
NEM IS TUDOM, SZINHÁZBAN VOLTAM-E VAGY EGY PERMANENS, MARATONI DÁRIDÓBAN...
azzal kezdődött, hogy mikor normál kezdőidőben 7-kor benyitottam a szinházterembe, az ajtónálló szabályosan kilökött, hogy nem szabad.
később direkt benyitottam, mire a szinpadról orditottak le hogy nincs beengedés!
mikor aztán lett, ömlött a mulatós zene a szinpadról, a la natur
egy kis parasztlány pedig a lépcsőn föl hozott, kinálgatott egy tálcán kenyeret s kobászt, vettem is belőle, a kiállitásnyitón megivott pohár boromra jól is esett..
kérdeztem tőle, szinpadon is játszik, bólogatott
hát tényleg
csak menet közben jöttem rá, hogy én ezt a darabot láttam valaha, még gimista koromban SZegeden, s aLehoczki Zsuzsajátszotta az ő kislányszerepét, de bűbájosan!itt valahogy elsikkadt, a monológjára nem is emlékszem, a körülötte levő öreg nagynénik
is mások voltak, a nagyot halló maradt meg bennem, régről
hanem a főszereplő pár.../
tulajdonképpen jók voltak, voltak költői jeleneteik is, de valami nem stimmelt ebben az előadásban
ahol mégis csak a muzsikaszó játszotta a főszerepet,nyiltszinen, még a szünetben az aulában is...
a szinpad is két részre volt osztva, s a háttérben mindig szólt a muzsika...
nno meg mi zavart még?
a cigányozás, zsidózás, a nők lekezelése
UTÁNA kéne nézni, ennyira retrográd lett volna ez a Móricz? mint itt
nem rég felfedezett rokonommal kölcsönös örömünkre sikerült összehozni egy találkozást a közbülső Szegeden
emlitette, hogy tegnap nagyon fáradt volt a hangom a telefonba, de nem is tegnap volt, mert akkor - mikor hivott - épp szinházban voltam, s csak irásban válaszoltam, másnap délben viszont, mikor visszahivtam, rettenetes fejgörcsöm volt. és alig-hangom - de délutánra nyoma se...fáradtságnak se.
pedig a belvárosi moziból gyalogoltunk
a zsinagógáig...
de észrevettem, hogy ha kell, helyt állok, talpon vagyok, mozgok, fáradhatatlanul, toppon. de aztán kidőlök s össze kell szedni magam,máskülönben most, ezt , fekve írom
a festőművész kiállitása a 69. születésnapjára nyílt
69 képpel
a 16 évnyi régi makói határontúliak számára létesitett művésztelepen 14 szer , tehét lehet mondani hogy végig részt vett
a művésztelep egyik vezetőjétől G Katitól tudtuk meg, aki a pesti művészettörténésszel nagyon érdekes nyitót tartott..
érdekesen idézte fel ittléteit, hogy teraszokon üldögélt, szemlélgetett (cigizett, kávézott) és közben persze belül festett, ami aztán éjszakánként ki is robbant
a képei időtlenségben vannak, és absztraktak, de nagyon expresszivek
(bebolyongtam valamennyit, megvallom, engem nem ragadtak magukkal, de elismerem...)
KÜLÖNLEGES IDŐBEN HIRDETTÉK MEG EGY DOKTORANDUS előadását, il mint kiderült később interaktiv foglalkozűsát Móra Kiskunhalasi gimnáziumi éveiról. Szombaton déli egy órakor. Gondoltam, hogy ebben az iskolai időpontban itt lesz egy csomó osztály, mondjuk gimnéziumi
de csalódtam, először azt hittem elnéztem az diópontit, mert egy lélek nem volt a kiállitóteremben, a tévéseket,a könyvtárosokat ls magát az elóadőt (Gyuris István Viktort) kivéve
aki csak mosolygott.
később befutott egy volt tanitványom(!) egy lelkes osztállyal... szerencsére,,,bár kevesebben, mint ahányra számitott elpőre gyártott kérdéseivel az előadó
a molinóin kellett tájékozüdni a kérdésekhez... s közben vetités is folyt, a válaszok mellett..,
érdekes volt, bár kivólálló(ülő) volgtam ,de élveztem
Mindenki elmegy, miközben én magamra zárom ennek az országnak szárnyas ajtaját. Mintegy folyóba vetett vasgolyó. Mindegy, hogy véletlen vagy szándékkal hajították belé: íme, megérkezett.
Egy ezer éve süllyedő hajó. Számontartott, hány nemzedék óta nem mentünk el, mi, akik az utolsó pillanatban nem váltják ki a vízumot. Akik családtörténete egy szabásminta térkép, és akik élete az ígéretek fakó sormintája.
Mi azok vagyunk, akik vigyáznak a házra. A többiek elmennek, ők a boldog könyvelők, és mi boldogtalanok leszünk, és könyvelők, de itthon. Olyan nyelvet beszélnek, amit mi nem is értünk, és olyan nyelven szólunk, amihez nincs közük.
Mi azok vagyunk, akik nem raknak rendet, de akiket mégis rendben tartanak, akik tanácsot kapnak, és kinőtt ruhát Nyugatról. Mi azok vagyunk, akik olyan országból várnak hívást, amelynek nem ismerik a körzetszámait.
A mondatokban lakunk, a történeteinkben, ha más beszél rólunk, az egy utazás- és mi nem szeretünk utazni.
Nem voltunk, nem leszünk, de itt vagyunk. Jó tudni, hogy kik fognak elfelejteni.