Ő VOLT JÚLIA a ZEFIRELLI FILMJÉBEN, 14-15  ÉVESEN, AZÓTA egyedül ő tűnik az autentikus, igazi Juliának...bájos volt , elragadó, gyönyörű... (1968-banl)

évekkel később láttam Teréz anyaként, kis töpörödött öregasszonyként csúnyácskának, finomlelkű néninek...

szerepek, mindkettőben hiteles volt

nem tudom, milyen volt civilben, nem ismerhettem csak néhány szerepében (nevét is csak most néztem meg pontosan: Olivia Hussey...

de nagyon sajnálom hogy elment, közel állt a szivemhez...

OLVASOM, EZT IRTÁK RÓLA: „Olivia egy különleges ember volt, akinek melegsége, bölcsessége és tiszta kedvessége megérintette mindazokat, akik ismerték őt” – áll a színésznő haláláról szóló Instagram-posztban.

EL IS HISZEM! Tényleg kár, hogy nem ismerhettem...-----

TERÉZ ANYA - JÚLIA 2008 MÁRC 22

 

a számítógépről oldalra s felpillantva a tévéképernyőn egy öreg apácaarcot látok, s abban a pillanatban mögötte Zefirelli 14 éves ragyogó Juliáját. És elképedek. Hogy is lehet ez. Annyira más és mégis ugyanaz az az arc.  És megráz. Nem, mégse lehet. Megnézem a www.port.hu -n, mit is látok, kit is látok. Teréz anyát, Olyvia Husson alakitásában. Igen, ez a név imerősen cseng, ráklikkelek a nevére s egyből ez a kép jelenik meg szemeim előtt:

Igen, valóban. A Zefirelli rendezte "autentikus" gyereklány-Julia. 1968-ban. S 40 évvel később látom ugyanazt az arcot Teréz anyaként.

Nem is tudom, miért ráz meg ez ennyire. Lányom még ennyire se érti.

Neki mindez természetes. Pláne egy színésznő esetén.

Úgy látszik, csak én lepődöm meg azon, hogy más is megöregszik - nem csak én...

S hogy hova tűnt az én arcomból is, az, aki valaha, gyerekként, voltam.

Pedig az a jó, az a természetes, valóban, ha megöregszünk.

Lám , Shakespeare Juliája tragikus módon maradt a történetben és a mi emlékezetünkben is örökre fiatal.

 

 

forever young....

 Fatális időzavarban vagyok!

igaz, hogy 8 napos ünnep a hanuka

de csak egy este, s tegnap volt a hanukai fánk és vacsora a szegedi hitközségen, mire jelentkeztem is! (de én valahogy vasárnapot rögzitettem, mintha a telefonba, a naptáromba is ezt irtam! :(

még jó, hogy ma az első képsor ami elém tárult, a fb-on, pompázatosan, ez az Tegnapi esemény . Több mint 90en voltak, csak sajnos nélkülem...

csodálkoztam is, előbb,  hogy tegnap meg ma is?

még jó, hogy nem utaztam be, pedig már készültem...

látom a képeken jóismerőseimet (Verát, Katit...)

na és ősapám az első szegedi  rabbi Back Hirsch dédunokáját...dr Pap Róbertet  a falon! - mint mindig..(Nomeg Löw rabbikat - mint kiderült , ők is rokonok)

  ..nem kell elképzelnem,   tulajdonképen bennem van, mert ott van...

"A kiskölyök ki voltam

ma is él

s a felnőttet a bánat fojtogatja"

jutnak eszembe József Attila fájdalmasan gyönyörű, sokatmondó sora (ezzel indítottam anno a József Attila emlékműsoromat9

s egyre többet is gondolok arra a kisgyerekre, aki voltam, magyarázatként öreg koromra

furcsa...

legtöbbször kicsit sajnálom, (" a bánat fojtogat" ) pedig nem is voltam csak-szomorú gyerek...

van egy pontosabban több páros fotóm, 

pár perc volt az exponálásuk közt

az egyiken  nagyon szomorú s komoly vagyok, a másikon felszabadult (szó szerint) nevetek, integetek 

s

aztán 8 évesen is, bár ez nem ugyanakkor készülhetett ,

 más nap ,más a ruhám (úttorőjelvénnyel ), de mégis....

("úttörők vagyunk mi, vidám gyerekek"... :)

egyébként azt hiszem nem is voltam tipikus gyerek. 

inkább kortalan (időtlen)

igy aztán nem is tudom , mikor nőttem fel, egyáltalán felnőttem-e

azt hiszem, igazán csak a külsőnk változik! (no, az bizony nagyon, persze)

*****

Engedjetek meg (rossz(?) szokásomhoz hiven néhány régebbi versem a témáról):

2017 máj 30

hoppon

a nagyság nosztalgiája

2017 DEC

Hogy fel akartunk nőni
minél előbb nagyra!

S közben nem vettük észre
hogy sose leszünk már
olyan óriások
mint amilyenek
akkor voltunk

mikor oly kicsinek
gondoltuk magunkat

2020 julius 7

a bennünk élő gyerek
ott van, ott gubbaszt
csak körbenőttük
eltakartuk
el is felejtettük

de ott van
és sir-ri

nem törődik
vele
senki

j

gyerek és öreg

2021 MÁJUS 3

anya és gyereke

ENCIÁNKÉK

 enciánkék, enciánkék

álmomban ezt a szót

ismételgettem egy versben

drappruhámban, hatévesen,

felül a nyakánál piké

azt hiszem enciánkék...

de a szó jelentését  

reggel a googleban

megnéztem

biztonság kedvéért

enciánkék, enciánkék

nappal nem használtam soha

a hat éves mellett ott álltam

álmomban, én a felnőtt

de a szó nem ismerős

csak hallom amint mondja

a hatéves gyerek(én)

enciánkék, enciánkék

ott a ruhaszegély...

enciánkék....

de szép

(ezen a 6 éves fotón,  az enciánkák szegélyes ruhám, nem csalás-nem ámítás, álmomban (enciánkék) színe is volt :)

(amúgy ennek a fotónak is van egy pát perccel korábbi szomorú párja:

 

 

 

 

 

 

a 4. advent már jobban sikeredett, kicsit több volt a fény is (tán a betlehemi lángnak is köszönhetően?)

hideg volt ugyan, de se szél se csapadék

egy pianinó mögé keveredtem , mellettem a szinpad, előttem a szereplő gyerekek betlehemes jelmezben

közvetlem mögöttem meg a még meggyújtatlan üveges mécsesek, 

minden helyben

csak a betlehemi láng a kör közepén

viszont érte csak hátra kellett fordulnom és máris a kezembe adta a Lázár

igaz előbb még tető nélkül, .meg egy betekercselt piros szalagos mesét... 

igazán kedvesen adta a miniszter s kedvesen fogadtam, ahogy látszik a videon is

meg ezen a foton

hiába is élcelődött vele(m) valaki, hogy most boldog vagyok-e ettől

hát én nem keverem a politikát mindenhova... pláne a szeretet ünnepén

(az viszont igaz, hogy csak tegnap bontottam ki a mesét, hát egy Was Albert volt, kiről lemondtam volna éppenséggel)

ezúttal sikerült a hidegre forró teát is innom az automatánál, 

át is melegitett...

 Szvoren Edina 50

Szerkesztője, Turi Tímea köszönti: