erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

októberi mjak

2024. október 10. - gond/ol/a

az irodalmi körünk már elkezdödött mire beértem, élénk beszélgetést hallottam már messziről, mi mindig főleg beszélgetünk, de nagyon jókat, élvezem s sokszor belefolyok sőt, mondhatni mindig) Magasröptű témáink vannak amúgy, filozófikusak és érintőlegesen spirituálisak is) észrevettem, hogy ilyenkor újabban felcsillan a szeme vezetőnknek egy-egy halálközeli élmény megpenditésekor (én ilyenkor bölcsen hallgatok pedig bőven volna mit beszélnem, de megtanultam az ilyen dolgokról jobb hallgatni... s néha mosolyogtató, leegyszerűsitő szemlélettel szembesül az ember, pl Madách Tragédiájának spirituális? héttere kapcsán...hagyjuk) most egyébként rögtön az elején betört hozzánk a ktárigazgató nem csak fényképeket késziteni rólunk, hanem könyvtári napok alkalmából helyes kis noteszeket s könyvjelzőt osztogatni, megörültem, pedig már alig irok kézzel )olvashatatlanságom okán) valami vicceset is mondhattam közben,  öröm látni, hogy hogy nevetnek rajtam a többiek, nézd csak!

 

 

 

 

 

persze azért olykor felolvasás is vam, nómeg a könyvek, irodalom napirenden, különböző vetületeiben (pl most az ifjusági irodalom meg a lektűr bóvlik)

 

engem kezd frusztrálni, hogy konkrétan nem kérnek olvasásra, pedig sejthetik hogy örökké firkálok (?) - mármint a számitógépre

de már mondtam? hogy soha senkire nem szeretem rátukmálni magamat, még pár perc erejéig sem

 

persze, azon elgondolkodom, h spontán "prózában" többet is elveszek? :)

 

a beszélgetésünk vége fele is benyitott egy ktáros, figyelmeztetni, hogy zárnak. Amúgy még 8 perc volt zárásig!!!

dehát a boltokban is már egy.két őrával zárás előptt elkezdenek takaritani...

október 6-i gyászünnepség

 

 már szólt a Kossuth szobornál az ünnepélyes fúvószene(kar), 

 



és hadrendben álltak oldalt a képviselők, ..



 

.szólt egy ismerős, hogy menjünk át mi is a túloldalra, jobban látni, átmentünk...

előttünk kitárilt a "diszlet" is, a 12 aradi vértanú tablóra kasirozva, és a döbbenet: egy igazi akasztófa (bár valamivel  kisebb méretben? tudjuk, hogy mi lett az aradi vértanuk sorsa, de mégis döbbenetes volt, igy, naturálisan a maga brutalitásában látni egy valóságos aksztófát: Vagy lehet hogy épp ez volt a céljuk? hogy megdöbbenjünk?


 

 

előttem állt a tévékamera két személlyel a látványt félig eltakarva, (látom az egészet felvették élőbe)

de nagyon zavart, hogy még az elóadó is (a Signum ignője) mintha pont fel lett volna akasztva...

 

 

node később lett funkciója a "szindarabban"...

 

bár én diákszinjátszó rendező koromban úgy tanultam, hgy csak szimbólumokkal dolgozzunk...

hát némileg ez is az lett mikor felvnult 12 fiűgyerek (rövidujju fehér ingben remélem nem fáztak meg) s eljátszották szomorú szerepüket, fekete kendővel bekötött szemekkel, majd levéve, az utolsó szavaikkal

(eszembe jutott az én családtörténetemből a 26 éves Jellinek Henrik is, aki a kivégsézése előtt azt kiáltotta: A nyomtatott betűimet nem ölhetitek meg!

végül is megható , méltóságteljes ünnepség kerekedett ki, karénekléssel együtt,,,

a rózsák, mécsesek letétele is az volt, őszinte tiszteletadás és gyász

 

mi is kaptunk egy szál fehér rózsát, meg mécsest, - még az ünnepség előtt - amit végül elhelyezhettünk a szobornál

 

 



 

ismerősöm még megkért hogy fotózzam le a tablót a 12 vértanuval, mert nincs meg neki

 




az ünnepség végén meg is tettem, még jó megvilágitásban, majd kinagyitva, kinyomtatom!

 

Dobsa 200

 

 Dobsa Lajos 200 éves, és most megkoszorúztuk a szobrát, ahogy még 2007-ben a Dobsáról szóló előadása után erre buzditott is előadónk, mert bizony el szoktunk felejtkezni róla,  bár a..szoborparki mellszobra mellett van egy emléktáblája is arról, hogy itt született, méghozzá pont 200 éve..

https://aliz-napok.blogspot.com/search?q=dobsa

https://aliz-napok.blogspot.com/2022/03/marcius-15-elonapjan-2010-marc-14.html

most a szobrot koszorúztuk meg. néha márc 15-én az emléktáblát, mert hogy szabadságharcos IS volt, sok egyb mellett (szinész, drámairó , újságiró, képviselő, gazdálkodó)

amúgy ő s e Makón élt, bár volt (még feltáratlan) országgyúlési képviselője is...

elgondolkodtató, hogy sok "hirességünk" aki Makón született, nem Makün élte életét! lehet, hogy itt nem is válhattak volna "híressé?!)



Nem sokan voltunk a koszorúzásán, pár szó hangzott el rőla, szabadon.. (Forgó Géza szájából)


aztán mentük át a Kossuth szoborhoz az október 6-i ünnepségre

---

Zsille Timi verséről

Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Turi Tímea A tízmillió költő országa című verséről

 

Turi Tímea

A tízmillió költő országa

 

Mikor félig leszedve már az asztal,

és a süteményes szalvéták fölött

még töltesz egy pohárral, és elengednéd magad:

a házigazda előveszi verseit.

 

Hány mappa lapul hány lakásban?

Hány múltban eltemetett régi napló,

hány kitépett noteszlap?

Mennyi túlcsorduló, megfogalmazhatatlan pillanat

ragadt a félköríves csészefolt alá?

 

Én nem tudok nevetni rajtatok,

ügyetlen rímek, mikrofonba búgott rossz hasonlatok.

Én is voltam kamasz, és ti se nőttetek még fel,

a hajatok hiába őszül.

 

Hiába állapodtatok meg,

a régi tévedések szóra bírnak.

Pedig hiába mondod ki, a szó attól még

nem lesz a tiéd, és a jelentése pláne.

 

A házigazda felnéz, és kivár.

Még nem tudja, milyen hatást szeretne,

s míg arcunkra fagy a biztató mosoly,

ő hangtalan lapoz. És csak lapoz.

 

 

Naponta tapasztaljuk, hogy az élet bizonyos szakterületeihez Magyarországon mindenki ért, méghozzá bárki másnál jobban. Például tipikusan ilyen terület az orvosi diagnosztika és a gyógyszerészet – az orvosok szerintünk mind hülyék, mert nekünk nem is az a bajunk, amit a fehér köpenyes megállapított, és nem is azt a gyógyszert kellett volna felírni rá. Egy másik vitatott tudományág a közgazdaságtan – hiszen mi sokkal jobb költségvetést tudnánk készíteni, egyetlen forint közpénz sem menne pocsékba, és ha mi lennénk a kormányfő vagy a miniszter, akkor a kerítés kolbászból lenne, a ló micsodáján pedig pántlika lógna. Szintén remekül értünk a közlekedéshez – mindenki tud egy jobb, rövidebb, észszerűbb utat, mindenki okosabban működtetné a MÁV-ot, a Volánbuszt és a BKK-t, és ha minket bíznának meg vele, olyan frankó menetrendet szerkesztenénk, hogy az csak na. A lakosság fele (rendszerint a férfiak) vallja, hogy jobban ért a focihoz, mint az edzők, és simán megnyerné a világbajnokságot a nemzeti válogatottal, ha szabad kezet kapna a csapat összeállításához. És igen, titokban vagy nyíltan Pannóniában mindenki költő; a versíráshoz is értenek, méghozzá jobban, mint a zagyvaságokat írogató sok hülye kortárs szerző. Összegezve: tízmillió orvos és gyógyszerész, tízmillió pénzügyminiszter, tízmillió közlekedésszervező, tízmillió költő és ötmillió labdarúgó szövetségi kapitány országa vagyunk. Ebből logikusan következik, hogy kis hazánkban: a.) negyvenöt millió ember él, b.) tízmillió polihisztor. Ha feltétlenül választanom kell, valószínűbb a b.) változat.

A Magvető Kiadó főszerkesztőjeként dolgozó költő, Turi Tímea (1984, Makó) itt olvasható verse a tízmillió költő jelenségére összpontosít. Minden „hivatásos” irodalmár számára fájdalmasan ismerős helyzetet rögzít, lírailag szépen kibontva, dimenzionálva a témát. Ugyan melyik költő, kritikus, irodalomtörténész nem élte át ezt a kínos szituációt, nem is egyszer? Egy kellemes vendégségben, oldott baráti társaságban a házigazda hirtelen előhúz egy paksamétát valamelyik fiókból, és ünnepélyesen bejelenti, hogy tudniillik ő verseket ír, és rögvest fel is olvas néhányat. Az ilyen pillanatokban a természetes életösztönünk azt súgja (vagy inkább ordítja): Menekülj! Ám az esetek kilencven százalékában ülve maradunk, legalábbis nekem csak egyszer sikerült kitörnöm a szobából, a többi alkalommal gyöngének és gyávának bizonyultam. „Hány mappa lapul hány lakásban?”, teszi fel a kérdést Turi Tímea, és csakugyan. Mindeddig nem tudatosítottuk magunkban kellőképpen, milyen veszélyes vendégségbe menni.

A mű a Jelenkor folyóirat 2019/7–8. számában kapott először nyomdafestéket, majd bekerült Az év versei 2020 antológiába is.

 

Zsille Gábor

 

 

irodalom és önismeret

VERSES KALENDÁRIUM
Turi Tímea: A bökkenő
Vannak emberek, akik körülöttünk
élnek, de nem részei a történeteinknek.
Szeretjük őket, sokat vagyunk velük, de
nincs közünk hozzájuk. Ellenben páran,
akiket csak keveset látunk és akikkel keveset
beszélünk, sőt, akiket talán nem is ismerünk,
azoknak igenis van beleszólásuk abba a
meghatározhatatlan valamibe, amit jobb szó
híján a történetünknek nevezünk. A bökkenő
csak az, hogy mindezek után számolnunk
kell egy szomorú tanulság kísértésével:
hogy a történetünkhöz mi magunknak nincsen
közünk. És hogy voltaképpen ez lenne a mi
otthonunk: a saját magunk és a történetünk
közötti belakhatatlan rés.
1984. október 4-én született Turi Tímea.
Kép - Steven Higginson: Self Portrait with Hat

csak tudnám hogy ilusztrációnak hogy került ezaz önarckép ide
tán ezért? x
 

STEVEN HIGGINSON

Portréművész

Steven Higginson skót portréfestő sajátos fény-árnyék-használata, valamint a realista művészet őszinte megközelítése nemzetközi elismerést, több mint 50 ezer közösségi média követőt számláló elkötelezett globális közönséget és több száz elragadtatott ügyfelet vívott ki számára. Festményei magángyűjteményekben szerepelnek szerte a világon, Amerikában, Európában és azon túl is. Steven portréi  2019-  ben   és  2020- ban részesei voltak a BP Portrait  Award díjának , amelynek során a londoni  és  az edinburghi National Portrait Galleries kiállításon állították ki munkáit  

 

Egy eredeti portréfestmény lehetővé teszi, hogy egy időtlen, egyedi műalkotást birtokoljon. Steven fényképekkel dolgozhat, hogy testre szabott olajos portréfestményt készítsen, amely megörökíti Önt vagy szeretteit. További információért lépjen kapcsolatba még ma .

 

Vásárolja meg Steven munkáját közvetlenül az online boltjából itt .

dupla fekete pont

 FELTÉTLENÜL MEG KELLETT NÉZNEM EZT A FILMET, TÖBB OLDALÚ

ÉRDEKELTSÉGEM MIATT IS, no

meg hát egyáltalán örültem, hogy valami nézhető filmet nézhetek a makói hagymaházban, igaz, hogy lehetlen időben, szombaton délután háromkor , még az ebédem se tudtam végigenni (mit most én főztem), pedig nem is gyerekfilm! bár a pénztáros bizonygatta) csak éppen gyerekekről szól (az nem ugyanaz), de úgy látom csak 12év fölött ajánlják (a főszereplő "gyerek" viszont 10 éves!(tehát nyilván nem keverhető össze a néző a szereplővel! mert ez utóbbi meg se nézheti a filmjét!

igen, iskolai, iskolában játszódik a film

főleg az ötödik c a főszereplője (unokám most ötödikes szintén!)

igazi főszereplóje egy Berlinből hazajövő, de ott szocializálódó kisfiú, Palkó (biztos az itteni tanárok adták neki e nevet, nem hiszem hogy Németországban igy szólitották Pault), aki - annyi megpróbáltatás után -nem tud a végén már nem is akar beilleszkedni

 



 

van egy ellenpélda a  tanárok közt, Juci néni, aki "unortodox" az ortodoxok közt

 



 

ja van meg egy kedves tanár is, akit azonnali hatállyal elbocsátanak, valószinű politikai okokból

a "tankerület" ...

egyébként a story időtlen, épp ez az elgondolkodtató benne, hogy évtizedek telnek el, és egy iskolában semmi nem változik!

még az én általános iskolámban elszenvedett megpróbáltatásaim is előjöttek! (ha nem is konkrétan, de mintha a látottaknál is durvábbak lettek volna azok)

(unokám szereti az iskoláját , és viszont, remélem az kivétel,de nem is "állami")

az én pályakezdésem fődilemmáját is megvillantotta bennem a film, amikor is úgy láttam, hogy egyszerűen szólva vagy megszokok vagy megszökök. (lehet hogy szökni kellett volna? (ahogy igy utólag a 30 évnyi tanitási-rabszolgaságomon végigtekintek - de aztán summázva munkásságomat, mégis csak helyt álltam. bár kicsit Juci néniként is)

---

egyébként a film formanyelve tehát mint műalkotás tetszett, friss volt, improvizativ, groteszk is, drámai is, mindenféle... (néhány jelenetnél jót kucogtam, de érdekes hogy csak én... de a vége felé egyre inkább összeszorult a torkom, mert már a kibirhatatanság ábrázolódott a filmvásznon

---

volt egy külsö jelenet, ami akár a filmből is kiléphetett volna

gondoltam, csinálok egy két közeli superplan fotót a főszereplő kisfiú beszédes arcáról, a leghátső sorban , nem zavarva senkit

de ott termett mellettem egy szakállas szigorú ember, aki azt hittem letartóztat, de "csak" annyit mondott de stentori hangon!  hogy töröljem le a fotót amit csináltam!

de hát úgyse látszik, hogy hol csináltam 

de a bal alső sarokban látszik - erősködött

na jó  , leveszem - igértem meg

de mi látszik a bal alsó sarokban, én az én fotómon nem látok semmit, (a filmvásznon se

olyan volt ez a jelenet, mintha a portás vagy a tornatanár lépett volna le a vászonról, még jó hogy nem kötelezett 3 kör nyusziugrásra!)

 

egy iskolásfilm sose csak az iskoláról szól, - mint ahogy egy iskola se -pláne ha "rendszerkritikus"...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

tegnap történt?

 

 egy szomorú esemény összehozott egy osztályt  a fb-on

(osztályfőnökük halálára, koszorú miatt)

feltették az érettségi tablójukat is, amiből kiderült, hogy 95-ben érettségiztek

én pont akkor mentem nyugdijba, jövőre lesz mr 30 éve!!!

ott vagyok a tanárok közt, jobb oldalon jobbról a második,,,


 

meglepett ez a fiatal(os) arc amúgy     egyáltaln nem kellett volna nyugdijba mennem, szellemi erőmnek pláne a teljében voltam:(

 

valaki ezt irta a kép alá:

Mintha tegnap törtpnt volna

én meg

Mert tegnap is történt. MINDEN TEGNAP TÖRTÉNT!

Hát nem?

Ő is igazat adott...

 

Idegen nyelven

 idegen nyelven beszélnek mellettem a kávézóban.

két középkorú, egy nő és férfi, meg egy fiatal fiú, tulajdonképpen csak ő beszél hadarva s mosolyogva, lendületesen , a többiek hallgatják, később tudom meg a kisasszonytól, hogy románul,de egy szót se értek, azaz kettőt felsiuerek: Alzheimer, Parkinson...

mi köze lehet ennek a fiatalembernek ehhez a két degenerativ neurológiai betegséghez?!

hamar ,jókedvűen elmennek, sziával köszönnek, még azt is mondják, az ajtóban,  hogy megtanultak magyarul...

 

megtérés szombatja

 ma este jött be a megtérés szombatja

a heti szakaszban Mózes búcsúzik, méghozzé énekkel

mert a dal mindennél több, érzékiségével

tuajdonképpen a sófár is zene, mondja vőm, péntek este, zoomon hallom,s anélkül nincs jom kippur, ez a záró akkordja

és érdekes modon ras hasonot is ezzel nyitotta K Attila...

énekelve kéne meghalni? szép gondolat, mert akkor az ember harmóniában van a világgal önmagval, s nyugodtan várja a halált, még ha nem is teljesitette be teljesen ami rá lett mérve...

de mit énekelhetett?

mindegy

a dal(lam) a lényeg...

kávézóban

 

 

Miért szeretek kávézókban kávét inni? Pedig én is jót tudok csinálni a kotyogómmal.De mennyire! Reggel otthon iszom.

De az ebéd utáni masodikam mindig házon kivül, masutt.Van pár helyem(Sütisarok, Pap kávézó, Glorius,.Gyarmati, Gyöngy cuki, Kugler stb)
 
Mert jó beülni vagy jó idöben éppenséggel ki- valahova.
Kikapcsolódva kapcsolódni be egy másik világba.
Mert pihentet.
Mert sziget.
 
Szeretem...
 


süti beállítások módosítása