.szólt egy ismerős, hogy menjünk át mi is a túloldalra, jobban látni, átmentünk...

előttünk kitárilt a "diszlet" is, a 12 aradi vértanú tablóra kasirozva, és a döbbenet: egy igazi akasztófa (bár valamivel  kisebb méretben? tudjuk, hogy mi lett az aradi vértanuk sorsa, de mégis döbbenetes volt, igy, naturálisan a maga brutalitásában látni egy valóságos aksztófát: Vagy lehet hogy épp ez volt a céljuk? hogy megdöbbenjünk?

előttem állt a tévékamera két személlyel a látványt félig eltakarva, (látom az egészet felvették élőbe)

de nagyon zavart, hogy még az elóadó is (a Signum ignője) mintha pont fel lett volna akasztva...

node később lett funkciója a "szindarabban"...

bár én diákszinjátszó rendező koromban úgy tanultam, hgy csak szimbólumokkal dolgozzunk...

hát némileg ez is az lett mikor felvnult 12 fiűgyerek (rövidujju fehér ingben remélem nem fáztak meg) s eljátszották szomorú szerepüket, fekete kendővel bekötött szemekkel, majd levéve, az utolsó szavaikkal

(eszembe jutott az én családtörténetemből a 26 éves Jellinek Henrik is, aki a kivégsézése előtt azt kiáltotta: A nyomtatott betűimet nem ölhetitek meg!

végül is megható , méltóságteljes ünnepség kerekedett ki, karénekléssel együtt,,,

a rózsák, mécsesek letétele is az volt, őszinte tiszteletadás és gyász

mi is kaptunk egy szál fehér rózsát, meg mécsest, - még az ünnepség előtt - amit végül elhelyezhettünk a szobornál

az ünnepség végén meg is tettem, még jó megvilágitásban, majd kinagyitva, kinyomtatom!