(az eddig kedves kis) kávézóban nem a megszokott rend és csend fogadott
két férfi - mint a kocsmában - egymás felé fordulva a dupla asztalnál a pult előtt valami zöld folyadékkal már csak félig-meddig tele palackból iszogatnak , s lezseren, hangosan, ordenárén beszélgetnek , legalább olyan gusztustalanul , mint amilyen a kezükben tartott ital., most fedezem fel egyikükben a máskor kedves sőt kimért pincért, a másik , a dominánsabb, vehemensebb, a bal hüvelykujján hatalmas gézkötés meredezik...
de ezt csak a helyemen veszem észre, ahova nagynehezen imbolyogva sikerült eltornázni, kiegyensúlyozni a kávémat.. (mit a pincérnő, kit a fiúkkal való trécselésben zavarhattam meg, a világért se hozott volna ki nekem, holott másoknak, fiatal épkézlábaknak - akiknek pedig nem is reszket a keze - szokott...)
ő inkább a pultra feküdve(!) társalog tovább a fiúkkal...
én meg gondolok egyet, s csapot -papot (Papot!) ,- érintetlen kávét- otthagyva kilépek az ajtón, meg ebből a méltatlan helyzetből
nem zavarom őket tovább, bár eddig se zavartatták magukat
mindenesetre míg kilépek, elcsitulnak
(kár, hogy csak addig...) (s kár, hogy csak ezért)
január végén volt a 90. születésnapja az egyetlen tanáromnak, aki még él, és aki majd' 30 évig kolleganőm is volt a gimiben...
a "hivatal" (tévésekkel) végre eljutott hozzá
igaz, a lánykori vezetéknevét eltévesztették, és a narrátor, mindenki Böbi(ke)(vagy Böbe) nénijét Erzsike néninek titulálta...
de annyi baj legyen.. (?)
Isten éltesse!
mikor hosszú-hosszú boldog életet kivánt a polgármesterasszony, kedvesen közbeszólt , hogy ennél hosszabb már nem nagyon lehet....?
(pedig épp a napokban tapasztalhattuk a 92 éves Vitray új-élet kezdését ... tehát nagyon is lehet!
nekem történelmet tanitott.a gimnáziumban négy éven át
pontosan, szépen... ("ahogy a csillag megy az égen" ) adta elő mindig a témát, zökkenőmentesen, szabatosan... gyönyörű betűkkel írta a táblára lényegkiemelő vázlatait,(tehette nyugodtan a hátatforditást az osztálynak, soha egy pisszegés nem volt) és korrektül feleltetett...ja, és mindig nyugalom volt az óráin
később logikát is tanított (emlékszem egyszer azzal kezdte az órát, hogy megkérdezte tőlünk, mi a fogalom, s én szellemesnek hive magam azt feleltem rá, hogy fogalmam sincs róla...)
mikor született első lánya, meglátogattuk páran az osztályból a "babával"... emlékszem , Mózes.kosárban volt, persze mi meg voltunk illetődve
(tragédia történt, később, meghalt ez a "kisbaba," igaz akkor már ő is tanitott a gimiben, két fiú anyja volt, küzdött az életéért - megható, erről számot adó, blogjában is izgulhattunk vele, de nem sikerült leküzdeni (később Ausztráliában élő másik lányuk is elment... nagy kettős tragédia volt ez, de vigasz a három unoka, illetve a körbeszeretett pici dédunoka )
Böbike elég szigorú volt de következetes, igazságos és soha semmi csorba nem eshetett jól kiérdemelt tekintélyén
kolleganőm lett később, én nagyon nehezen tudtam átvészelni azt a szakadékot ami akkoriban diák és tanár közt volt, ámbár csak 10 év..
emlékszem mennyire nehezemre esett tegezni pl (bár mostanában látom, minden találkozón felajánlja,s korábban is már minden leérettségizettnek a tegezést)
mikor kezdtem tanitani, akkoriban épült fel a Juhász Gy középiskola, ahova renoválás közben költözött a gimi, s fura módon akkor választották szét a tantestületet két részre, a visszaköltözés előtt, én mentem a gimibe, de a fiatalok maradtak az új iskolában. Ebből állt elő az a helyzet, hogy köztünk nem is voltak más tanárok a gimiben, ez a 10 év hiátus persze végig és érezhetően megmaradt (úgy is hogy kissé magányos is voltam a tanáriban kortárs kollegák hiján - később a jövő fiatalabbakhoz csatlakoztam...nade most nem rólam akarok irni..)
pár év elteltével már nem ültünk olyan közel a tanáriban, ahol végül is sikerült közelebb kerülni....Böbike, az igazgatóhelyettesi irodába költözött...
mostanában érettségi találkozókon találkozunk mi is... olyan osztályokén amiben én is tanitottam, és engem is meghívnak, az of mellett...
(sajnos nekünk az a rossz szokásunk, hogy a találkozókra nem igen hivtuk meg tanárainkat, újabban már találkozót se tartunk, nagy kár....)nagy veszteség, az is hogy nem hivtuk meg tanárainkat... csak aláhúzza árvaságunkat
a facebook oldalamon megosztottam a polgármesterasszonynál feltett hivatalos fotókat
s alatta özönlöttek a jókivánságok, a szeretet (főleg a tanitványoké) amihez én is csak csatlakozni tudok tiszta szivvel!
"...indokolt, hogy legyen legalább egy olyan alkalom, amikor egy kötet okán - ez esetben a Jákob botja megjelenésének alkalmából - a szerkesztőnek is gratuláljunk, és én személy szerint innen is egy nagy köszönetet küldjek neki. Turi Timinek, a szerkesztőmnek. Köszönöm áldozatos munkáját, pontosságát, éleslátását, figyelmét, és türelmét is, amit azért párszor próbára tettem."(Centauri)
Férfi-nő kapcsolatok, a felnőtt élet játszmái, a „láthatatlan munka”, elnyomás és rend – ezekről ír verseiben mély érzékenységgel és finom humorral Turi Tímea. Legutóbbi, Egyszerre egy beszéljen című kötetében olyan helyzeteket mutat meg, amelyekről egyébként nem könnyű beszélni. A versek különböző női tapasztalatokat mutatnak meg, érzékeny távolságtartással közelítenek a személyeshez.
"Könyvekkel a mentális egészségért" sorozatunkban Turi Tímeával beszélget Szeder Kata március 26-án 18 órakor a Millennium Házában.
Az irodalomtörténész, kritikus Szűcs Teri akkor kezdte írni feljegyzéseit, amikor az édesanyjánál demenciát diagnosztizáltak. Érzékenyen és diszkréten megírt feljegyzései azonban nem magántermészetű vallomások: ez a gondoskodás könyve, segítő irodalom a demenciáról, az otthonápolás mindennapjairól, a felejtésről és az emlékezésről. A Visszatért hozzám az emlékezet című kötetről Szeder Kata beszélget Szűcs Terivel a Könyvekkel a mentális egészségért című sorozatban május 7-én 18 órakor a Millennium Házában.
az Arcanumon kutatok a ktárban, napokig Dr Bak Izraelt, róla rengeteg anyag volt, aztán Bak Ignácz Vilmos drt , a testvérét , (ükanyám Bak (Ungár) Mária testvérei) mindketten rabbik is voltak )
ma Ignác fantasztikus lányát Rózát kutattam , ki szenzációs újságiró, szerkesztő..apja után (egy német nyelvű zsidó újságnak!)(gondoltam is hogy külön kéne irnom családunk jeles nőiról, kik férfiakat megszégyenitve alkottak, no nálunk a férfiaknak se kell szégyenkezni persze!)
és aztn dr Papp Róbertet kutattam , (15 oldalon át) mert gondoltam, neki is volt köze a valláshoz, hiszen hitk elnök volt, zsidó tanács elnöke a háborúban...stb (ő Back Hirsch ősünk dédunokája)
aztán kiderült milyen aktiv politikusi életet élt az ügyvédsége mellett (egyébként ügyvédi kamarai elnök is)
mélységesen mély őseim múltjának kútja... csak bele ne fulladjak !
iró-olvasó találkozót hirdettek, a könyvtárba, és a név ismerős volt: Pósa Ferenc
meg is találtam a 2000es könyvét, még a Bába kiadó jelentette meg, s gyakran forgattam, a testi betegségek lelki okairól szólt, lexikonszerűen, időnként ha aktuális felütöttem a többi hasonló mellett. Icipicit amatőrebbnek tánt, de voltak érdekes meglátásai
az eladáson fel is mutattam, mikor aktuális volt,,, még nem " saláta"---állapitottuk meg
az előadás végén meg majdnem el lett adva )ez vicc:)
kicsit hamarabb elmentem, de már akkor is késő volt, igy nekem nem jutott a jutalomkönyv amit nagylelkűen szétszórt, bár megigérték hogy eljuttatják (mit azóta is várok, valószinű a borítón látható mogendóvid is csigázza az érdeklődésemet, Ez volt az első könyve
nagyon érdekes, dinamikus , jókedélyú ember és s elég hiteles
annyiban hogy azt mondja amit érez és nem hazudik
állitólag benne is ez a tulajdonság dominál (egy reiki beavatási "bekattanása" óta) hogy ki igaz...
(ha belegondolok ez a legfőbb()
---
nézem a jegyzeteimet a mobilomon
pofonegyszerű dolgokat mondott
pl hogy a betegségeket nem a lelkünk okozza, hanem ha rosszat teszünk magunknak, ha fejjel megyünk a falnak
ha alábecsüljük magunkat, ha rosszabbnak itéljük, mint amilyenek vagyunk. a lelkünk azt suttogja, hogy jobbak vagyunk.a lelkünk egészséges. az érzéseinkre hallgatni a legfontosabb az életben
azt tegyük, ami örömmel tölt el, amire vágyunk, ami jó érzést ad.
önbizalom, őszinteség !
a lelkünkre kell figyelni, ha nem hallgatunk a lelkünkre, akkor leszünk betegek
ami rossz érzéssel tölt el, az rossz
minden betegség tanit, arra hogy az életed jobb lehet
sokan vannak a cukrászdában, alig férnék a pulthoz, inkább megvárom mig eloszlanak
most egy öttagú nagy család van előttem szülők, három kislánnyal, az egyik be se akart jönni a biciklije mellől, a másik görkorival suhan el... az apa nagyhangún dirigálja őket .stb..szóval jobb ha várok míg elcsitulnak, ha egyáltalán
aztán mennék a szokott helyemre, de már megint jöttek, most négyen. három nő, egy férfi, és három generáció, de legalább a férfi udvariasan elenged
egy öreg nénit ajnároznak különben körbe. kendőben, otthonkában van, de rendesen...(neki ez a "rendes" öltözéke) , mellette a középgeneráció és a fiatalok, a férfi és felesége, nem tudom eldönteni, hogy a nő vagy a férfi az unoka-e , de a fiatal nő nagyon kedves, segitő,,,a nénivel, a süteményét feldarabolja, megkérdi, hogy nem kér-e inkább kiskanalat a villa helyett, még azt is, hogy nem kell-e kimennie a mellékhelyiségbe...a férfi meg vigyori arccal fotózza őket, a nő megkérdi azt is, hogy van-e kedve a néninek eljönni hozzájuk, vagy fáradt, de a néni élénken válaszol, hogy nem fáradt, s van kedve,,
***
kicsit irigy vagyok?
engem sose ugráltak ennyire körbe, igaz, nem is adtam lehetőséget rá...de azt hiszem, semmi esélyem nincs rá, a jövőben sem. pláne, ha elgondolom, hogy pénteken a legutóbbi hetiszakaszból épp azt emelte ki vőm, hogy milyen szép is az, hogy végül Mózes csak úgy nyom nélkül eltűnik, s ezzel nem rak semmi terhet mások vállára, igy kéne másoknak is(?)
(bár még nem akarok Mózesként eltűnni, azért azt hiszem , nem sok vizet zavarok (néha tán nem is bánnák(?) unokám valószinű...)
