lányomék Óbudán Szokratesz védőbeszédét látták, kitől? kérdem. biztos nem Haumanntól. de az ő neve összekapcsolódott vele a z én emlékeimben, akkor fedezték fel vidékről,  s lett fővárosi szinész, de lányom vitázik, eleve azzal kezdi hogy Haumann meghalt (mintha én nem tudnám , meg hogy tán nem is volt vidéki szinész)?) és Jordánt kapcsolja Szokrateszhez, és Maratról beszél Haumann kapcsán, feladom, egy á, letűnt korokkal! de lányom meghallja s azt általánositja , hogy minden kor letűnt, Naná, igen, Csak hogy az a különbség , hogy ez az ÉN letűnt korom! ) egyébként én Kálmánnal láttam a Marat is-aki már mintha életében élte volna meg a letűntséget....)

egyébként 970 körül játszhatta először a védőbeszédet Haumann.

(én meg akkor 27 voltam)

 Lányom akkor még távolról sem született meg!

tényleg csak az én letűnt koromról lehet szó! Hajajj

 gyönyörű, felemelő hangversenyen voltam, nem (csak) a művészetek találkozása miatt  (ének, tánc, képzőművészet , vonós zene, zongora... (egyről le is mondtam volna, feleslegesnek érezve)

nem a tánc! az gyönyörű volt, finom, légies:

a vegyeskórus remekelt olyan hangzást hozott ki magából, hogy csuda, szerintem ez annak is köszönhető, hogy több férfiénekesük van, igy valóban vegyes a vegyes-

mégis van egy kis utáni rossz szájízem

nen
mentem rögtön el a folyosóról , s szembe jöttek ki a kóristák a teremből, persze áradoztam, gratuláltam ismerősöknek, de egyikük egy kis tüskét rakott belém, amit eredetileg én tehettem

a gratulációm után mosolyogva megkérdezte

most nem voltunk hamisak?

egyetlen egyszer azok voltak, s én ezt, ahogy emlékeztetett rá, megirtam a blogomba akkor

de hiába töröm a fejem nem emlékszem mikor sérthette ennyire a fülemet (bár sose birom elviselni a hamisságit - semmiben jelzem)

már emlékszem, tényleg hamisak voltak, s tényleg megirtam....(s meg is sérthettem őket, már aki olvasta ,ezzel...

sajnálom.-

de én igy működöm, 

sajnos nem hiszem, hogy a mostani agyondicsérésemmel, ami jogos, a gyönyörű hangzásért, kárpótlom illetve nivellálom a futó előzményt(?) ami szintén jogos volt :(

jót de néha a rosszat is megirom (azt aztán elfelejtem( (én) (de ők ugy látszik, nem)

Kettesben blogban

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Turi Tímea

Csak egészség legyen

Vannak emberek, akik nem tudnak járni. 

Vannak, akik nem látnak, vagy rosszul, 

esetleg süketek: videotelefonon veszekednek 

az utcán, és te nem tudod kihallgatni a kézjeleket. 

Másoknak gond van a lelkiismeretével. 

Túlműködik, vagy alul, mint a pajzsmirigy. 

Nekem a bizalomra való képességem ingadozik, 

mint másnak a szeszélyes vérnyomás. 

Sok dolgot karban lehet tartani. 

Ha a félelemtől vagy a krupptól fulladozol, 

vannak technikák, és sok segít. 

És ki tudná megkülönböztetni az egészséget

egy tökéletes tünetmentességtől? 

Csak egészség legyen, mondják, 

de kérlek, mutass egy egészséges embert! 

Ott várakoznak a humanitárius sátor előtt, 

ott ülnek az óvóhelyek mélyén: 

majd kicsattannak az egészségtől. 

De a fiúnak, aki tízévesen is olyan, mint egy csecsemő, 

fejét hátraveti, úgy méreget remegve: 

neki voltaképpen mindegy. 

Őt nem riasztják meg a hírek, 

nem ringatja el a hamis biztonságtudat. 

Békében, háborúban ugyanúgy figyel.

 a pénteki rosszullétemnek lehet hogy a Nap volt az oka?

B.R. től hallom délután (ő se volt valami jól),  hogy Napkitörés (volt, van), ami mágneses viharokat generál(t)...

meg most látok gyönyörű esti pirosló képeket az északi fényről, ami szintén egy okozat

na legalább fotóztam volna , ha tudok róla...

de állitólag még nincs vége , jó lesz vigyázni...

21 holokauszttúlélő képviselt engem (is) Auschwitzban (kéretlenül, hiszen nem is tudtam róla, csak utólag!

"Rájuk vagyunk a legbüszkébbek! Ők 21-en, akik a világ összes holokauszt túlélőjét is képviselték tegnap az ÉLET MENETÉN Auschwitzban!

(mint ahogy a Szegedről szervezett Izrael-i kirándulásokról se, sohase értesültem, csak utólag, irigykedhettem, (pl Varga Katira, ő kétszer is volt) 

Nem tudom, hogy megy ez, kik a kegyelt bennfentesek, én soha

de már megszoktam, hogy én vagyok a Forsyte Saga nagybácsija, azaz esetemben nagynénije, akinek soha senki nem mond semmit, pedig még nagyot se hall, igy meg is hallaná (ha volna mit!)

ényleg rosszul voltam a szivemmel , nagyon

pedig már befújtam a nitromintet

arra gondoltam, most lehet 

hogy tényleg meghalok

de arra is, hogy

mindjárt elmúlik

elmúlt.