gyönyörű, felemelő hangversenyen voltam, nem (csak) a művészetek találkozása miatt  (ének, tánc, képzőművészet , vonós zene, zongora... (egyről le is mondtam volna, feleslegesnek érezve)

nem a tánc! az gyönyörű volt, finom, légies:

a vegyeskórus remekelt olyan hangzást hozott ki magából, hogy csuda, szerintem ez annak is köszönhető, hogy több férfiénekesük van, igy valóban vegyes a vegyes-

mégis van egy kis utáni rossz szájízem

nen
mentem rögtön el a folyosóról , s szembe jöttek ki a kóristák a teremből, persze áradoztam, gratuláltam ismerősöknek, de egyikük egy kis tüskét rakott belém, amit eredetileg én tehettem

a gratulációm után mosolyogva megkérdezte

most nem voltunk hamisak?

egyetlen egyszer azok voltak, s én ezt, ahogy emlékeztetett rá, megirtam a blogomba akkor

de hiába töröm a fejem nem emlékszem mikor sérthette ennyire a fülemet (bár sose birom elviselni a hamisságit - semmiben jelzem)

már emlékszem, tényleg hamisak voltak, s tényleg megirtam....(s meg is sérthettem őket, már aki olvasta ,ezzel...

sajnálom.-

de én igy működöm, 

sajnos nem hiszem, hogy a mostani agyondicsérésemmel, ami jogos, a gyönyörű hangzásért, kárpótlom illetve nivellálom a futó előzményt(?) ami szintén jogos volt :(

jót de néha a rosszat is megirom (azt aztán elfelejtem( (én) (de ők ugy látszik, nem)