Tamas Konig
szépek vagytok
-
13 é.13 éve
-
Tetszik
2016 nov 19
..még többet is
semmiképp se akarom hogy az augusztus 20i hosszú hétvégi hétegészi? felhajtás miatt kimaradjon blogomból Mezei Józsi szenzációs koncertje, amit utolsó percben a zenepaviloni szokásos szombat 7 órai kezdetről másfél órával előbbre is hoztak (valami idétlen 7 órakor kezdódő régi jármővek bemutatója miatt, ami más helyszinen is volt pedig)
Bosszantó, biztos többen is lettünk volna Én szerencsére észrevettem, a helyesbitést
Nagy kár lett volna lemaradni róla
mert bár én kezdettől - amikor meghallottam J hegedújátékát kiszűrődni az utcára a zeneiskola Bartók terméből - figyelemmel kisérem,,
de ez a mostan koncert minden eddigit felülmúlt
amúgy afféle záró koncert is volt, szép beszédet mondott mestere-mentora több mint tanára Rácz Gabriella
és bejelentette, hogy ezentúl Jj a szegedi Egyetemen folytatja immár zenei elóadói tanulmányait eddig istápolt tanitványa (az ő régi tanáránál Szecsődinél)
sok sikert neki, haladjon tovább az elkezdett úton,
sic itur ad astra!
azért is vártam az irássaltv, mert reméltem, hogy a tv felvett valamit a játékából is... (engem egyszer letiltottak, azóta nem merek :)
de majd utólag felteszem, ha lesz mit ...de tán ott se voltak?!
engem leginkább a Hubay által feldolgozott Hullámzó Balatonnal lepett meg, magam is meglepve, könnyeket csalt a szemembe
annyira érett, annyira kifejező a játéka!
(de a kezdő Mozart e moll is csodálatos volt!)
igen, nekem Alain Delon az örök Rocco marad, és tán több is annál
első egyetemi szerelmem (H Gy) alakja összemosódott vele,
Ő is mostanában ment el...
Alain Delon páratlan volt
Nem tetszett az öregedése (azt hiszem, neki sem)
ő tényleg a szép és jóságos Roccoként marad az emlékezetemben...
JA, a .mosolya is örök és a szeme ragyogása....
instán:
a teljes versa Jeeeelenkorban
Amikor felnőttünk A minket elválasztó törésvonalak idővel folyómederré szélesednek. tudjuk, miket hordott közénk a viz sodrása Az elharapott mondatok, a hirtelen félrenézések, az alkati eltérések megvitathatatlan különbségekké terebélyesednek: csendes hidegháborúvá. S ha meglátjuk a másikat, az utca túloldalára fordulunk, kölcsönös megelégedésre. Felnőttek vagyunk. A kamaszok feltétel nélküli bizalma már nem a mi birtokunk. Már nem azokkal szeretünk együtt lenni, akiket hibátlannak gondolunk, hanem azokkal, akiknek ismerjük a hibáit. Akikről mindent tudunk, és akikkel tudjuk, hogy nem kell mindent tudni akarni. Legfeljebb biccentünk egymásnak a folyó túlpartjáról: mindannyian tudjuk, oda se kell nézni, mindannyian
esti szép
Fátyol emléknap keretében hirdették az eseményt, amire feltétlenül el akartam menni, s este 7-kor kezdődött.
a Korona színpadnak berendezett terasza elé széksorokat raktak, amin már ült is a nép 7 előtt
az emlékpad, aminek az avatására jöttem, szemben Fátyol Misi szobrával fehér lepellel letakarva várta avatását,
a megjelölt két emléktáblával, egyik a nem rég elhúnyt Bozsogi Attiláé volt, aki jó ismerősöm (kislány korom óta, anyukáink egy irodában dolgoztak, mi a gimi zenekarban egy időben együtt zenéltünk.... és azóta se sohase mentünk el egymás mellett szótlanul... haláláig)
Az avatás úgy volt megszervezve, hogy csak a családtagok állhattak a pad előtt a kapott fehér virággal.
A könyvtárigazgató Sz Zsuzsa mondott megható temetéshez illő- búcsúszavakat,
s mi páran (Siket Pista osztálytársammal) mögöttük álltunk, mintha leskelődtünk volna :(
(lásd félalakom a fotón)
sajnos az emlékükre nyílt kiállitást elfelejtették kinyitni az igéret ellenére, bár később megtörtént
hallgattam kicsit a magyarnótázást ) a kiszombori származású férfi szépem énekelt, szépen emlékezett is Fátyol Misire, akit gyerekkorban még hallott is, hanem a nö meglehetősen hamisan billegette magát)
el is jöttem
szerencsére közben kinyílt a kiállítás
ahol elmerülhettem a múzeumnak adott hagyatékban
a zongorán, s fölötte a kis Attila portréján pl
kottáin, könyvein, harmónikáin, oklevelein
egy emberéleten
közben láttam egyik fiát , ugyanazzal az attilai arcéllel
meg az unokáját is , az utcán, Annát, aki gyerekkorában még zenét is irt, s mi kis zenekarunkkal elő is adtuk Attila szervezésében (hangszerelésében a ktárban
de Anna már nem zenél...
de már a nagyapja sem!
Attila, nem felejtünk! Pótolhatatlan szinfoltja voltál e városnak!