instán:

a teljes versa Jeeeelenkorban

Amikor felnőttünk A minket elválasztó törésvonalak idővel folyómederré szélesednek. tudjuk,  miket hordott közénk a viz sodrása Az elharapott mondatok, a hirtelen félrenézések, az alkati eltérések megvitathatatlan különbségekké terebélyesednek: csendes hidegháborúvá. S ha meglátjuk a másikat, az utca túloldalára fordulunk, kölcsönös megelégedésre. Felnőttek vagyunk. A kamaszok feltétel nélküli bizalma már nem a mi birtokunk. Már nem azokkal szeretünk együtt lenni, akiket hibátlannak gondolunk, hanem azokkal, akiknek ismerjük a hibáit. Akikről mindent tudunk, és akikkel tudjuk, hogy nem kell mindent tudni akarni. Legfeljebb biccentünk egymásnak a folyó túlpartjáról: mindannyian tudjuk, oda se kell nézni, mindannyian