az egész napos konferencia délutáni részére elmentem a ktárba...

most módszertani szempontból érdekelnek a prezentációk,  amihez kaptam is kis segitséget (majd csak összehozom lányom segítségével is.).vénségemre miket tanulok/...27-ig még van időm)

kaptam ajándékba (én is ) egy múzeumi évkönyvet, köszönöm! meg menet közben az egyik előadótól egy szép  kis könyvet a Szeged menti Szentmihályfalváról

az előadássorozat végére szinte elfogytunk

délután eleve kevesebben voltak, akik már "leszerepeltek" távozhattak

illetve ezután is, fokozatosan (búcsúszimfónia!)

akik voltak is, mobiljukba mélyedgettek, meg egyikük folyamatosan köhögött,,,, 

20 percekre limitálták az előadások időtartamát , mit be is tartottak többnyire

különösen akiket szabályozott a prezentáció

mikrofont nem használtak, ami némelyeknél meglehetősen zavaró volt..

node majd elolvasom a következő évkönyvben (?)...

a témák meglehetősen partikulárisnak tűntek néhol, nade ez a tudomány, minden rést felkutat... (?)

out sider voltam, kivülálló (ülő)

döbbenetes az érdektelenség!

és az  is hogy, MÉGIS.... van ilyen

s már a 9.! (Néprajzkutatók Találkozója)

a talányos (s számomra nehezen megjegyezhető ) filmcim keltette feszültséget nem táplálom, elárulom, mi ér velünk véget: a bántalmazó kapcsolat, az áldozatiság, a film főszereplő nőjével és újszülött kislányával...

de addig hosszú az út

megtudjuk fokozatosan , hogy generációk láncolata előzte meg: anyját is bántalmazta apja

(első szerelme anyját is annak párja)

nehezen és lassan , kissé unalmas ismétlődésekkel tarkitva bontakozik ki a cselekmény e lényegi szála és mondanivalója, ott kezd jó lenni a film, ahol egyre több rossz történik benne

s nagyon megnyugtató a végkifejlet, a megoldás:

a válás, a végleges elhagyás

maga a hősnő mondatja ki (még, s bántalmazó) férjével, hogy mit mondana, ha majd a lánya olyan esetekről számolna be, amit el kell szenvednie társától, hogy HAGYJA EL

hát ez történik...

Sok minden mellékszál is ezt szolgálja, amikre most nem térek ki, nem véletlenül)

maradjon ez a végkonklúzió hangsúlyos:

a bántalmazó kapcsolatoknak VÉGET KELL VETNI radikálisan, más megoldás nincs, csak ez

slamverseny zsürielnöke Timi

 szombat este elmentem a Szent István téri nap koncertjeire , 7-től (akkor már nem volt annyira meleg)

tulajdonképpen épphogy a hűsebb szabadban időzés miatt

mert mégis csak más valami céllal...

két makói együttes szerepelt, a Wox és az új-régi) M Jam

egyébként nem kívántam ennek a fajta szórakozásnak (népünnepélynek) a mikéntjét.

már szinte mindenütt ültek, mikor végszóra leértem, de a széksorok mögött a legutolsó sorban szélről volt egy szabad padhely, meg is kérdeztem szabad-e, és igenlő válasz után leültem, de mivel sokan beszélgettek előttem, gondoltam előbbre nézek helyet, hátha van, a középső részből (szóltam is kedves szomszédomnak h tartsa fönn a helyem egy darabig, de ha nem jövök vissza találtam helyet)

hát találtam is...

elég elől, középszélen, sőt egy nagymamahívó telefonbeszélgetés után teljesen kiürült a sor, lett levegőm

de nem soká,  beviharzott egy nő (valamikori gimnazista, -bár nem tanitottam -ma cégtulajdonos)és sorra a szélről lerakott ezt azt a székekre, mad majdnem ráült a mellettem levő retikülömre, mit időben sikerült felkapni a feneke alól.

mondtam hogy nem kéne!, mit szólna ha én ráülnék az ő cuccaira?

hát ő azt a férjének meg a barátnőjének foglalja...honnan tudja hogy én nem? egy szót se szólt,,hogy szabad-e a hely (én ugyebár akkor is megkérdem, ha semmi nincs rajta, csak mellette...lásd fent)

hát végig úgy ült mellettem  (később megjöttek csatolt részei, a férfi bocsánatot kért udvariasan amikor előttem belépett a helyére) a nő viszont úgy ült, hogy mármár az  én székemre folyt...

valahogy elviseltem, a koncert elterelt

a szünet után előbbre tudtam menni, egyszer hátra néztem, már az én székemen ült, arról is lefolyva, hátrafordulva magyarázott...

A koncertek olyan jó közepesek voltak

mert ezért ez volt a lényeg, ha meg is zavartak élvezetében

(a másodikon részegek hada, akik oldalt kört alakitva táncoltak, hangoskodtak)(csak az zavart, hogy a szinpadról a veze3tő zenész velük példálózott példaképként, minket felrázandó. Hát részeg azért mégse leszek!

Az utolsó szám előtt el is jöttem

 ebben a nagy nyári hőségben van úgy, hogy napokat - ha a hőséget csillapitó estéket nem is mindig - itthon ülök - (vagy fekszem/fetrengek)  magányomban - mi nem tesz jót a hangulatomnak (látom újabb  portréimon is, ma el is kezdtem egy kis antidepresszánst szedni újra)

délben a menzára se mindig megyek át , pedig az csak egy ugrás

pénteken kicsit később, s igy semmi "nekem valót" nem találtam, bár a séf szerint minden nekem való

s ha már évek ta nem ettem főtt tésztát, épp ideje lenne elkezdeni most (mondta, s tán igaza is van)

de tovább álltam, a Glorius teraszán kiderült hogy elnéztem a napi menűt  igy átszöktem a szembelevő - bár fenntartással kezelt , új -  Gáblihoz

a múltkor rosszul jártam a párnájukkal, de most találtam hátul , majdnem a személyzeti részen, párnátlan széket, igaz a szomszédos asztaltól nem soká az orrom alá fújták a füstöt, de valahogy kibírtam

a becsinált leves fenséges volt (mint anyámé), azt hiszem a múltkor is egyszer ezt ettem itt,

 a második kicsit fura kinézetű volt, paprikás krumpli. de külön a szaft és a krumpli, de finom jól átsült a sült kolbász

a kávét viszont mégis csak a Gloriusban fogyasztottam el, bent az elegáns hűvösön...

aztán meg - a nagy fa alá a madármeglepetés óta nem merek ülni, hallottam egy futártól hogy már kinyílt a Gyarmati cuki, odamentem fagyizni,,,már hiányoltak is...

nap közben újra kezdett melegedni éreztem, igy a fagyi után kértem egy jéghideg colát is

nahát igy mulattam én ma (három helyen is!:)