böngészgetem a  (négytornyos)Hagymaház aulájában a plakáton,  a legenda leirásában, mi is ez a Héttorony fesztivál...?

nos: a Héttorony mélyében fekszik a mérhetetlen kincs, barát az őre, ki kinálgatja a kincshez vivő kulcsokat. éjfél előtt egy óráig lehet is szedni belőlük, amennyit birnak, de akkor becsukódik a hétvár kapuja, és addig kell várni a kinyitására, mig évek, vagy századok után újra bejut valaki, hogy kiszabaditsa."

olvasás közben esik le... hogy tán J. A. is ebbe? a héttoronyba volt zárva, és már sohase menekült - mint irta... (karóval jöttél...)

De talán most? miután maga is kincsekkel - a sajátjaival - gazdagitotta ezt a "héttornyot"?

a  Makovecz emlékére rendezett Héttorony fesztivál makói állomásán (Szabadka után)...Makó és Makovecz kapcsolatáról beszélgetést hallgatok- polgármesterünk és Csernus Lőrinc épitész  munkatárs között,

mielőtt megnyitották a téren az utcai kiállitást: újratervezés, katasztrófa utáni újjáépitsek Magyarországon... és lám, épp a arra a fotóra és rajzra hivja fel a figyelmet az épitész , amit én már előtte lefotóztam, hát persze, ez is Makovecz: Devecser Az újjászületés emlékhelye , kápolna , M. terve-- földből kiemelkedő kupola tér és égbeemelkedő torony - a vörös iszap pusztitása után, azt legyőzve mintegy...

Most elmesélték nekünk hogy is kezdödött és folytatódott Makónak ez a szoros kapcsolata Makovecz-cel, hogy lett itt ennyi épülete...

közben megidéződött Makovecz nagyon élő, emberi alakja

az egykori hagymaház ill kultúrház haránttörésével kezdődött a közös történet, annak rekonstruálására kaptak lehetőséget, a hely adott volt, ez lett belőle...

épp Sevila után jelent meg Makón, és maradt.. hiszen a Fürdő (Hagymatikum ) lett utolsó alkotása mintegy... (közben iskola, sportcsarnok, bölcsőde, irodaház, buszállomás... a névjegyével)... és még meg fog valósuli az új könyvtár  a tervei alapján...

Én nagyon szeretem M épületeit. Jól érzem magam bennük, monumentalitásuk ellenére is , otthonosak,  kellemesek. És van bennük valami szellemiséget  felemelő, megnyugtató melegitő. Úgy látom, másokra is igy hat. Bárki, bármi rosszat is mond. (persze csak addig, mig bele nem lép)

ja, hogy a belezártság? (a négytoronyba?) sose érzem, igaz , 11 után nem is szoktam benne maradni, és másnap mindig újranyitják...:)

jut eszembe - József Attila músorunkat a gimi diákszinpadával még a régi kulturház szinpadán mutattam be. Itt kiáltottuk világnak, jaj, szeressétek szilajon..

most zene szól itt később,

mindenféle nemzetből eredő  - igy kéne hátrarakni az ellentéteket, és egyesülni sokszinű gazdagságunkban,,,, nem csak a zenében ... az ősi dolgok még hasonlitanak is, eredetiek, önmagunk

néha mintha klezmert hallanék a szinpadról... pedig zömében szerb népzenét játszik a Vujisics együttes

emberségben egyformák vagyunk a különbözőségek csak emberellenességben jöhetnének  elő... igazán... ne jöjjenek!

Makó, 2013. november 7.

böngészgetem a  (négytornyos) Hagymaház aulájában a plakáton,  a legenda leírásában, mi is ez a Héttorony fesztivál...?

nos: a Héttorony mélyében fekszik a mérhetetlen kincs, barát az őre, ki kinálgatja a kincshez vivő kulcsokat. éjfél előtt egy óráig lehet is szedni belőlük, amennyit birnak, de akkor becsukódik a hétvár kapuja, és addig kell várni a kinyitására, mig évek, vagy századok után újra bejut valaki, hogy kiszabaditsa.

olvasás közben esik le... hogy tán J. A. is ebbe a héttoronyba volt zárva, és már sohase menekült - mint irta... (karóval jött, nem virággal...)

De talán most? miután maga is kincsekkel - a sajátjaival - gazdagitotta ezt a "héttornyot"?

a  Makovecz emlékére rendezett Héttorony fesztivál makói állomásán (Szabadka után)...Makó és Makovecz kapcsolatáról beszélgetést hallgatok- polgármesterünk és Csernus Lőrinc épitész  munkatárs között,

mielőtt megnyitották a téren az utcai kiállitást: újratervezés, katasztrófa utáni újjáépitsek Magyarországon... és lám, épp a arra a fotóra és rajzra hivja fel a figyelmet az épitész , amit én már előtte lefotóztam, hát persze, ez is Makovecz: Devecser Az újjászületés emlékhelye , kápolna , M. terve-- földből kiemelkedő kupola tér és égbeemelkedő torony - a vörös iszap pusztitása után, azt legyőzve mintegy...

Most elmesélték nekünk hogy is kezdődött és folytatódott Makónak ez a szoros kapcsolata Makovecz-cel, hogy is lett itt ennyi épülete...

közben megidéződött Makovecz nagyon élő, emberi alakja

az egykori hagymaház ill kultúrház haránttörésével kezdődött a közös történet, annak rekonstruálására kaptak lehetőséget, a hely adott volt, ez lett belőle...

épp Sevila után jelent meg Makón Makovecz, és maradt.. hiszen a Fürdő (Hagymatikum ) lett utolsó alkotása mintegy... (közben iskola, sportcsarnok, bölcsőde, irodaház, buszállomás... a névjegyével)... és még meg fog valósulni az új könyvtár  a tervei alapján...

Én nagyon szeretem M épületeit. Jól érzem magam bennük, monumentalitásuk ellenére is , otthonosak,  kellemesek. És van bennük valami szellemiséget  felemelő, megnyugtató, melegitő. Úgy látom, másokra is igy hat. Bárki, bármi rosszat is mond. (persze csak addig, mig be nem lép)

ja, hogy a belezártság? (a négytoronyba?) sose érzem, igaz , 11 után nem is szoktam bennmaradni, és másnap mindig újranyitják...:)

jut eszembe - József Attila műsorunkat a gimi diákszinpadával még a régi kultúr(hagyma)ház szinpadán mutattuk be. Itt kiáltottuk világnak, jaj, szeressétek szilajon..

most zene szól itt később,

mindenféle nemzetből eredő  - igy kéne hátrarakni az ellentéteket, és egyesülni sokszinű gazdagságunkban,,,, nem csak a zenében ... az ősi dolgok még hasonlitanak is, eredetiek, önmagunk

néha mintha klezmert hallanék a szinpadról... pedig zömében szerb népzenét játszik a Vujisics együttes

emberségben egyformák vagyunk -  a különbözőségek csak emberellenességben jöhetnének  elő... igazán...

ne jöjjenek!

Makó, 2013. november 7.

a család jelentőségéről ad elő Süveges Gergő... sokgyerekes , boldog családapa (tévés személyiség), de nem tudok nem úgy gondolni rá, (amit ő is közöl még az előadás elején, a makói könyvtárban, hogy ő annak a Gebe Mártának a dédunokája, akibe József Attila makói gimnazista korában szerelmes volt... valószínű ő lehetett az első szerelme a kamaszfiúnak, aki 15 évesen került Makóra, a DEMKE internátusba, aminek igazgatója a szép fiatal lány édesapja, Gebe Mihály volt,.. és arra végképp nem tudok nem gondolni, hogy bár az ifjú, (reménytelen (!)szerelmes) költő első kötetét Mártának is ajánlotta - ahogy a kései leszármazott -büszkén idézte is:

„Versemmel hogyha megelégszel

- Kínáltam úgyis már elégszer -

Fogadd el: véres, könnyes ékszer.

Hát itt van a másoknak remélt család apja, előadást tartani... a családról...a makói könyvtárban... és számomra szinte mellékes is , miket mond a családról, -meg vitatkoznék is vele néha. tényleg szinte csak az a fontos a gyerekek szempontjából is, hogy a szülei jól meglegyenek egymással? -

de azzal nagyon egyetértek, hogy milyen fontos a gyerekekkel (is) beszélnibeszélnibeszélni...., nomeg főleg szeretni... bár nagyanyaként, a témában érdekeltként is vagyok itt,

az előadás közben rá is téved a szemem egy nagyszülőknek szánt (segéd)könyvre egy polcon - amit csak azért nem viszek majd ki, mert már megvettem, és tanulmányozás alatt van épp.

figyelek is a hallottakra, hogy esetleg átadjam majd a szülőknek, a hasznosíthatót, illetve az előadó könyveit, amit végül dedikáltatok, és nem tudom elhallgatni a büszke apának (itt van mögötte egy fia is) és ükunokának, hogy a gimiben a 106-os teremben, ahova egykor J. A. is járt,

még mi tettük fel (én kezdőtanárként) Gebe Márta képét is.. a kalaposat ?

kérdi az utód, igent mondtam, mert azt is ismerem, de aztán jutott eszembe, nem, az egykori tanteremben egy matrózblúzos van. Meg kell nézni! A gimnázium épülete előtt viszont az egykori makói (költő)diák szobra áll - ahogy "komájának" meg is jósolta..(és a könyvtár is a gimnáziummal együtt az ő nevét viseli).

a diákszínpadommal csináltunk egy műsort róla: "Jaj, szeressetek szilajon"! cimmel - szerettük, szeretjük is szilajon...remélem sokan...

Hát így lett neki "családja"...

..ráér Weöres szerint (a porral szemben), Wass szerint marad (a vízzel szemben)

("A por siet, a kő ráér", 'A víz szalad, a kő marad")

van benne valami maradandó és biztos..... porral, vizzel szemben...

Makó kapott egy kőszobrot ajándékba (amiben több talán a kő, mint a szobor), de jó hogy áll ez a kőoszlop, amibe bele lett álmodva egy nőalak, A nő... mint egy archaikus Aphrodite. Kőből. Őserőt sugároz. Nem "szép"  a  szó elsődleges és szokványos (és főleg nem giccses) értelmében, de aránytalanságában (alacsonyabb mint egy modell) , kicsit torz(ó)szerűségében is erős és elgondolkodtató., továbbgondolható. És ha hosszabban nézem, talán mégis szép is. Nem mint "nő", hanem mint "mű"... A tett mindenképp az,  a gesztus, amivel egy amatőr szobrász szobrot ad a városának, aki zsűrizteti, és a zsűri véleményét meghallgatva módosit az eredeti terven , és most Makó lakossága (sokan vagyunk) átveszi ezt az ajándékot.... hódolat a városnak, a nőknek az életnek... mert hogy

a szobor címe: Élet.

Éljen!

Éljünk.

s hiába van kőből

"élni" fog.

Túl...

délután visszamentem megnézni...

már egyedül uralta a terepet, a szemközti házakat vigyázva.

no, ide megyek lányom után (miután átadtam a másik nagymamának unokánkat, mint egy stafétabotot(?), taxival még oda is tudok érni kezdésre, telefonál, hogy jutok a Roham bárba (ami most költözött új helyre, bár a régit se tudtam),de a Dohány utca 22-24-t már bemondtam a sofőrnek, és már el is mentünk a zsinagóga előtt, s már áll is meg az adott sarkon, közben nekem nagyon ismerős a környék, hát persze , itt van a ház ahol  laktak az őseim: Dohány u 7., el is suhantunk mellette, srégen szemben vele kint állnak (ahogy a sofőr jelezte is) a sarkon lányomék, az előadók - mindig nehezen gyülekeznek a nézők,  nemMakó ez, ahol minden pontosan kezdődik), én is kóricálok, mert a lábaim folyton az ősök lakhelye felé vinnének.... (na, majd a végén, megyek is oda)...

de most be ebbe a Roham bárba, ez meg,  látom a korabeli plakátokról, valamikor a Metro klub volt.

Múltakba járunk... a könyv is odavisz, amit most adtak ki, -és mutatnak be-hányódó kéziratgyűjteményből - Hajnóczy szociológiai dokumentumműve:

Jelentés a süllyesztőből. Miről kiderül, jól hallom? lányom mondja, (pedig ő a szegedi Hajnóczy műhely tagjaként is, s nem csak most a Magvető szerkesztőjeként szakértőnek kell hogy számitson, hogy mintha ez lenne Hajnóczy legjobb műve.(?),

használ neki, hogy nincs túlkommentálva, amit helyesel Mészáros Márton is mellette.

Szerinte is messze legjobb műve, mert itt beszél legkevesebbet. Nem kommentál. Mert nem is tükör van kezünkben dokumentumként, hanem ez AZ. De mégis csak az ő gyűjteménye,  most állt össze egybe ( főleg Nagy Tamás jóvoltából,

aki lelkes most is, és védi az őt dehonesztáló mendemondáktól, mondván: nem igaz, hogy az ivásba halt bele, mitosz a részegsége. És szorgalmas volt, napi rendszerességgel, folyamatosan, rengeteget dolgozott, meg minden. Egy csomó kiadatlan műve maradt hagyatékként. Pedig nincs is meg mind. Most lenne 71 éves! Rendülök belé, kortárs. Én meg -semmittevő (alias semmitalkotó) - túlélő? (legalább krónikás)...

Bele kellene merülni ebbe az elkülönitőbe (ez volt az eredeti cím)... a süllyesztőbe. A múltba, ami jelenem volt oly sokáig . Ha nem is belülről. Kortársam Hajnóczy... mellesleg szépirodalmi műveit is mindig életünk dokumentumaiként olvastam!

Visszabotorkálok, lefotózom, meg megmutatom lányomnak futólag az ősök lakhelyét. A földszintjén jellemző módon  Nosztalgia bazár!

(a buszon lányom kezében (mese)könyv, mit ő szerkesztett, most jött ki a nyomdából, de már anyaként is siet a fiához vissza, hogy viszavegye a másiknagymamától. Hogy fogja tudni egyeztetni a munkát, ami hivatása is, meg a legfőbb, anyai hivatást?! (Többet kellene nekem is segítenem. De "anya csak egy van" és teljesen sose pótolható....)

Mrozek Tango c darabjára "esek be", az Örkény szinházba - mert hogy arra járok épp. az Ámos kiállitás után, meg amúgy is - jó színház, jó darab... egy jegyet megveszek a még meglevő 3-ból, jóelőre, mert egyre kevesebbet látok messziről ... A darabot egyetemista koromban irták (a fő"hőse", Artur, is egyetemista), frissiben irtam egy dolgozatot róla, meg még egy pár "szocialista" abszurd drámáról (Havel, Klima, összehasonlitva a nyugatiakkal...(Beckett, Ionesco, Pinter)...de döbbenetes hogy azóta aktuálisabb az abszurd, ez a Tango is, mint valaha! naja közben az életünk maga is abszurddá vált... Csak nem az abszurd drámaírók önbeteljesítő jóslataiként? - vagy persze "csak" arról van szó, hogy ők élesebben, jobban láttak dolgokat, akkor is amikor még alig volt látható...

nade mit láttam én meg ebben a darabban 1965-ben...?! elővettem azt a tanulmányt... milyeneket irtam, s bár én csak olvastam a darabokat, hangsúlyoztam, hogy a játéknak milyen nagy szerepe van bennük

hosszan idéztem is a műből

Slomil (az apa): Nem tudod, hogy a tragédia ma már lehetetlen? ma már csupán bohózat lehetséges. A bohózat is lehet művészi és szép.

Artur(a fia) másképp gondolja, ő a mindent szabad -

helyett rendet akar, eszméket, s jobb hiján a régi, penészes kellékekkel erőszakolja ki

a kiinduló káoszképpel szemben,

de mindnyájan vesztesek lesznek...s hatalmat az kaparint meg, aki kivár és kihasznál helyzeteket.... az örökalkalmazkodó, kiszolgáló (nagybácsi) pedig vele tangózik a darab végén...

no az ilyen tangózást nagyon nem szeretem, de a darabot jól játszották... még nevetni is tudtunk (Mácsai! Pogány Judit!)... de szomorú, ha a valóságra vonatkoztatjuk... a képet. És mi másra tudnánk...

túl sokan és régóta tangóznak körülöttünk...

a Rumbach Sebestyén utcai kiállításon bujdokolt....

kortárs műalkotásreflexiókban  is (de  képei a Nemzeti  Galériában Chagall-lal közös kiállításon is megtekinthetők...!januárig...)

mivel előbb (október 31-én)zárt a Rumbach utcai, oda mentem...

sajnos a 4 órai zárás előtt nem sokkal értem oda,

és olyan sötét volt már a zsinagóga belseje, hogy a pénztárnál le is akartak beszélni, mondván,

úgyse fogok látni semmit

(korán sötétedik, és nincs világitás),

azért bementem, ha már eljöttem, bár valóban alig láttam valamit, nagyon elhanyagolt állapotban van a zsinagóga, belül, csak az üvegablakai világítottak,

meg a fontos feliratok...

a műveket úgy kellett kisillabizálnom, (Ámos képei ismerősek)

a kortársművészekével ismerkedem

de utólag jutott eszembe, hogy talán ez a lepusztult, de  pusztulásában is értékeket felmutató környezet, önmagában is "illett" a témához... a holokauszthoz... aláhúzta, atmoszférikusan be is keretezte a műveket...

megerőltettem a szemem, sajnos a lapokon felfüggesztett írói kézírásokat nem tudtam elolvasni... de lett egy album, ott majd biztos megtalálom ... és legközelebb a Nemzeti Galérában megnézem az ámosokat... is, világosban...

de én (se) tudok elvonatkoztatni (nem is kell) a sorsától, meg apám sorsától, hasonló korúak voltak, és mindkettőjüktől (és még hány sorstársuktól!) elvették az életet, hasonló, szörnyű körülmények között.... életük, sorsuk töredék maradt.

hol vannak?

s kitől kérdezzük, harsogjuk, hogy hol a testvéred...?

(egyébként ez a kiállítás címe is - közös felelősségre figyelmeztet, és szolidaritásra) köszönet érte.)

meghallják-e (káinok, vagy fiaik)...  hányan... s talál-e ...merül fel a kérdés

ez egy vándorkiállítás, valóban sokan látták, és az Evangélikus Egyház szervezésében... "

"Felvállalva azt a bűnös mulasztását, hogy a Holokauszt idején - bár sokan voltak, akik kiálltak üldözött embertársaikért - mégsem viselkedtünk testvérek gyanánt." (Galambos Ádám kurátor)

..jut eszembe, ma egy másik templom előtt Horthy mellszobrot avattak! (igaz voltak ellentüntetők is, kétszer annyian.)

gy tologatom ennek a posztnak a megirását, mint ahogy Hanna Arendt is késlekedett önként vállalt tudósitását leadni a New Yorkernek a jerusalemi Eichmann pörről... (és utána se szabadult tőle...)...

nekem 1961-ben, az egyetemi felvételin ez az épp akkor elhúzódóan -folyó Eichmann pör volt az akkoriban kötelező politikai ill, sajtótájékozottságot ellenőrző kérdésem... (az irodalmi,Ady után...) nemigen olvastam én újságot, politikai hireket, nem igen foglalkoztam politikával (főleg a művészeteek érdekeltek) -felvételi előtti nap elmentem "korrepetálásra" nagyon politikus és agilis évfolyamtársamhoz, Sz Sárihoz (ő jogász lett) átnéztük vele a közelmúlt sajtóját. Persze az elhúzódó Eichmann pör annyira az érdeklődés fókuszában volt már jóideje, hogy arról a korrepetálása nélkül is tudtam, persze "némi" személyes érintettség ürügyén is, fokozottan... hiszen a mi vagonirozásunkhoz (deportálásunkhoz) valószinű sőt biztos köze lehetett Eichmannak ... akit az üvegfülkéjében a tárgyalási közvetitéseken lehet, hogy még hiradóban is láthattam (vagy tévén? bár akkor még nem volt..de ujságképen biztos)... nos , most a Hanna Arendt filmben láthattam egész közelről, egész élesen, gyakran félrehúzott szájjal, méltatlankodó arckifejezésével igen, meg a háritó, nyegle válaszaival...

mert hogy ez a Hanna Arendt film dokumentumfilm, eredeti bevágott felvétekekkel a tárgyalásról, amiről saját kérésre- tudósitást irt a New Yorkernek a már neves filozófus asszony. Akit a filmben (sajnos, de ez nem lehet másképp) - egy szinésznő játszik, nem tudom elég hitelesen-e, vannak hiányérzeteim)

- de a gondolatok, a vivódások a töprengések, amit  ő is átélt és amit kivált - hitelesek. Szabadulni nem hagyók. Hogy aztán nagy ellenérzést is váltson ki vele, de legalább remélhetően elgondolkodtasson - ma is...  Felkavar... És megijeszt.

Mert hogy nem arról van szó - mit pedig H. A.  támadói hittek -, hogy felmentette volna E-t (helyeselte is a pörbeli elitélését.), illetve mintha túl elnézően irt volna róla. Hanem -nem igazán érthették meg! -a"gonosz banalitásáról" irt... ami létezik, van, (ma is lehet!), és akkor nagy bajban vagyunk... mindig. Mert bármikor bármi szörnyűség előfordulhat. Mert H. A. láttatásában E. nem a szörny náci, hanem egy kisszerú hivatalnok, aki - erre is hivatkozott, már a nürnbergi pörökben is erre hivatkoztak a háborús bűnösök, felmentésüket kérve, hogy parancsra teljesitettek - E is  csak azt hajtogatja, itt a moziban hallom, hogy ő csak a kötelességét teljesitette - legjobb tudása szerint, a hivatalnoki esküjét... Annál rosszabb! nem kellene megnézni, hogy kinek és mit teljesitünk?! s minél inkább legjobb tudásunkkal, annál rosszabb, ha rosszat, jól.. (Tolsztoj Ivan Iljics halála c. novellájában a halálakor döbben rá, hogy rosszul élt, nem úgy, ahogy kellett volna, pedig birói hivatását s kötelességeit mindig teljesitette , csak a szeretet hiányzott belőle, s nem nézte meg mi van a zárójel előtt : -(+) az bizony negativvá teszi a zárójelben levő pozitivat... - (akkor inkább kellene semmit se tenni, mint jól a rosszat.) Annak idején igy magyaráztam el a tanitványaimnak (akiket mindig is önálló gondolkodásra igyekeztem nevelni), a novella (és életünk) mondandójának lényegét. Persze E. esete - aminek végén a tömeggyilkosság áll - sokkal súlyosabb... ő gonosz lett, ha banálisan is. De az alapképlet ugyanaz. És annál veszélyesebb a jelenség. Mindenkit figyelmeztethet. És itt a közös pont a (jelképesen is)középső fiú (a középszerű)Ivan Iljicsekkel és bárkivel. A filozófus H. A. arra tanit, hogy gondolkodni kell! mit teszünk, mit teljesitünk. E. gondolattalanságakövetkezménye lett Eichmann óriási bűne is.

És itt kapcsolódik be a legkényesebb kérdés . És nem háritható át a saját felelősség! A zsidótanácsok felelőssége is. Mert ők is hozzájárulhattak, akaratlanul is, a beláthatatlan következményű szállitásokhoz, deportálásokhoz  a - valószinű, hogy  jószándékú (de kellően és  következményeiben át nem látható) néminemű együttműködésükkel! .Eichmann egymaga -akármilyen "kiváló hivatalnok" is volt, nem lett volna képes lebonyolitani feladatát, amit viszont túl is teljesitett fékevesztett "kötelességtudatában".....De talán mégse kellett volna Hanna Arendtnek ebben a szitációban (pörben) épp a zsidó(vezető)k felelősségét kiélezni... ez aránytalanságokhoz is vezetett (hiszen E-ról meg elég ironikus könnyedséggel nyilatkozott - persze épp a kisszerűségét kiemelendő), de mindez meg még jobban összekavarhatja az amúgy is nem áttekinthető (mert abszurdnak tűnő és felfoghatatlan)szörnyűségekkel való szembesülést... a közös felelősséget, aránytalanul egybemoshat nem egynemű dolgokat...

nem is tudott szabadulni az egésztől haláláig, a támadások nyomán se, de vivódott maga is... mint érintett is (hiszen az egész feladatot ezért vállalta magára)

én se tudom , ma se, több mint fél évszázada az egyetemi felvételim kérdése után :

mit tudok,  az Eichmann pörről, mi a véleményem róla... ,

s azt se, hogy provokáció és tapintatlanság volt-e, hogy épp ezt a kérdést kaptam , vagy - ahogy a legutóbbi időkig bizton hittem -, jószándékú és jóindulatú segiteni akarás (mert gondolhatták, hogy erre a választ biztos tudom, hiszen az életrajzomból kiolvasható volt: hogy 'édesanyámmal 1944-ben, másfél evesen gettóba kényszeritettek majd deportáltak Strasshoffba, Zlabingsba, Theresienstadtba, ahhonan egy év múlva szabadultunk, apám viszont a Bori munkaszolgálatból nem térhetett vissza... a német fasiszták  megölték... (hittem még akkor, súlyos volt később, fokozatosan rájönni, megtudni, hogy mint pl Radnóti esetében is... nem is olyan biztos , hogy NÉMETEK (hanem netán MAGYAR keretlegények)voltak a gyilkosai... mint az egyik legnagyobb magyar költőnek is) Ez az  a magyar felelősség, és a közös felelősség, amiról még mindig nem igen beszélünk, vagy nem úgy, ahogy kellene. És ehhez még a Hanna Arendt film se járul olyan nagyon hozzá.. Kellene, lehetne már egy  szemlélet tisztitó magyar film is a témáról (ASorstalanságon meg a Napfény izén túl) - ami mindezzel szembe akar, mer  és tud nézni!

----http://nol.hu/archivum/archiv-17155?ref=sso-

"Amikor úgy állítják be Eichmannt, mintha szörnyeteg lett volna, ezzel kevésbé veszedelmessé teszik, mint amilyen volt. Ha megölted a szörnyeteget, nyugodtan lefeküdhetsz és alhatsz, hisz szörnyetegből nincs olyan sok. De ha Eichmann normális volt, akkor a helyzet sokkal veszélyesebb."

gy tologatom ennek a posztnak a megirását, mint ahogy Hanna Arendt is késlekedett önként vállalt tudósitását leadni a New Yorkernek a jerusalemi Eichmann pörről... (és utána se szabadult tőle...)...

nekem 1961-ben, az egyetemi felvételin ez az épp akkor elhúzódóan -folyó Eichmann pör volt az akkoriban kötelező politikai ill, sajtótájékozottságot ellenőrző kérdésem... (az irodalmi,Ady után...) nemigen olvastam én újságot, politikai hireket, nem igen foglalkoztam politikával (főleg a művészeteek érdekeltek) -felvételi előtti nap elmentem "korrepetálásra" nagyon politikus és agilis évfolyamtársamhoz, Sz Sárihoz (ő jogász lett) átnéztük vele a közelmúlt sajtóját. Persze az elhúzódó Eichmann pör annyira az érdeklődés fókuszában volt már jóideje, hogy arról a korrepetálása nélkül is tudtam, persze "némi" személyes érintettség ürügyén is, fokozottan... hiszen a mi vagonirozásunkhoz (deportálásunkhoz) valószinű sőt biztos köze lehetett Eichmannak ... akit az üvegfülkéjében a tárgyalási közvetitéseken lehet, hogy még hiradóban is láthattam (vagy tévén? bár akkor még nem volt..de ujságképen biztos)... nos , most a Hanna Arendt filmben láthattam egész közelről, egész élesen, gyakran félrehúzott szájjal, méltatlankodó arckifejezésével igen, meg a háritó, nyegle válaszaival...

mert hogy ez a Hanna Arendt film dokumentumfilm, eredeti bevágott felvétekekkel a tárgyalásról, amiről saját kérésre- tudósitást irt a New Yorkernek a már neves filozófus asszony. Akit a filmben (sajnos, de ez nem lehet másképp) - egy szinésznő játszik, nem tudom elég hitelesen-e, vannak hiányérzeteim)

- de a gondolatok, a vivódások a töprengések, amit  ő is átélt és amit kivált - hitelesek. Szabadulni nem hagyók. Hogy aztán nagy ellenérzést is váltson ki vele, de legalább remélhetően elgondolkodtasson - ma is...  Felkavar... És megijeszt.

Mert hogy nem arról van szó - mit pedig H. A.  támadói hittek -, hogy felmentette volna E-t (helyeselte is a pörbeli elitélését.), illetve mintha túl elnézően irt volna róla. Hanem -nem igazán érthették meg! -a"gonosz banalitásáról" irt... ami létezik, van, (ma is lehet!), és akkor nagy bajban vagyunk... mindig. Mert bármikor bármi szörnyűség előfordulhat. Mert H. A. láttatásában E. nem a szörny náci, hanem egy kisszerú hivatalnok, aki - erre is hivatkozott, már a nürnbergi pörökben is erre hivatkoztak a háborús bűnösök, felmentésüket kérve, hogy parancsra teljesitettek - E is  csak azt hajtogatja, itt a moziban hallom, hogy ő csak a kötelességét teljesitette - legjobb tudása szerint, a hivatalnoki esküjét... Annál rosszabb! nem kellene megnézni, hogy kinek és mit teljesitünk?! s minél inkább legjobb tudásunkkal, annál rosszabb, ha rosszat, jól.. (Tolsztoj Ivan Iljics halála c. novellájában a halálakor döbben rá, hogy rosszul élt, nem úgy, ahogy kellett volna, pedig birói hivatását s kötelességeit mindig teljesitette , csak a szeretet hiányzott belőle, s nem nézte meg mi van a zárójel előtt : -(+) az bizony negativvá teszi a zárójelben levő pozitivat... - (akkor inkább kellene semmit se tenni, mint jól a rosszat.) Annak idején igy magyaráztam el a tanitványaimnak (akiket mindig is önálló gondolkodásra igyekeztem nevelni), a novella (és életünk) mondandójának lényegét. Persze E. esete - aminek végén a tömeggyilkosság áll - sokkal súlyosabb... ő gonosz lett, ha banálisan is. De az alapképlet ugyanaz. És annál veszélyesebb a jelenség. Mindenkit figyelmeztethet. És itt a közös pont a (jelképesen is)középső fiú (a középszerű)Ivan Iljicsekkel és bárkivel. A filozófus H. A. arra tanit, hogy gondolkodni kell! mit teszünk, mit teljesitünk. E. gondolattalanságakövetkezménye lett Eichmann óriási bűne is.

És itt kapcsolódik be a legkényesebb kérdés . És nem háritható át a saját felelősség! A zsidótanácsok felelőssége is. Mert ők is hozzájárulhattak, akaratlanul is, a beláthatatlan következményű szállitásokhoz, deportálásokhoz  a - valószinű, hogy  jószándékú (de kellően és  következményeiben át nem látható) néminemű együttműködésükkel! .Eichmann egymaga -akármilyen "kiváló hivatalnok" is volt, nem lett volna képes lebonyolitani feladatát, amit viszont túl is teljesitett fékevesztett "kötelességtudatában".....De talán mégse kellett volna Hanna Arendtnek ebben a szitációban (pörben) épp a zsidó(vezető)k felelősségét kiélezni... ez aránytalanságokhoz is vezetett (hiszen E-ról meg elég ironikus könnyedséggel nyilatkozott - persze épp a kisszerűségét kiemelendő), de mindez meg még jobban összekavarhatja az amúgy is nem áttekinthető (mert abszurdnak tűnő és felfoghatatlan)szörnyűségekkel való szembesülést... a közös felelősséget, aránytalanul egybemoshat nem egynemű dolgokat...

nem is tudott szabadulni az egésztől haláláig, a támadások nyomán se, de vivódott maga is... mint érintett is (hiszen az egész feladatot ezért vállalta magára)

én se tudom , ma se, több mint fél évszázada az egyetemi felvételim kérdése után :

mit tudok,  az Eichmann pörről, mi a véleményem róla... ,

s azt se, hogy provokáció és tapintatlanság volt-e, hogy épp ezt a kérdést kaptam , vagy - ahogy a legutóbbi időkig bizton hittem -, jószándékú és jóindulatú segiteni akarás (mert gondolhatták, hogy erre a választ biztos tudom, hiszen az életrajzomból kiolvasható volt: hogy 'édesanyámmal 1944-ben, másfél evesen gettóba kényszeritettek majd deportáltak Strasshoffba, Zlabingsba, Theresienstadtba, ahhonan egy év múlva szabadultunk, apám viszont a Bori munkaszolgálatból nem térhetett vissza... a német fasiszták  megölték... (hittem még akkor, súlyos volt később, fokozatosan rájönni, megtudni, hogy mint pl Radnóti esetében is... nem is olyan biztos , hogy NÉMETEK (hanem netán MAGYAR keretlegények)voltak a gyilkosai... mint az egyik legnagyobb magyar költőnek is) Ez az  a magyar felelősség, és a közös felelősség, amiról még mindig nem igen beszélünk, vagy nem úgy, ahogy kellene. És ehhez még a Hanna Arendt film se járul olyan nagyon hozzá.. Kellene, lehetne már egy  szemlélet tisztitó magyar film is a témáról (ASorstalanságon meg a Napfény izén túl) - ami mindezzel szembe akar, mer  és tud nézni!

----http://nol.hu/archivum/archiv-17155?ref=sso-

"Amikor úgy állítják be Eichmannt, mintha szörnyeteg lett volna, ezzel kevésbé veszedelmessé teszik, mint amilyen volt. Ha megölted a szörnyeteget, nyugodtan lefeküdhetsz és alhatsz, hisz szörnyetegből nincs olyan sok. De ha Eichmann normális volt, akkor a helyzet sokkal veszélyesebb."

Úgy tologatom ennek a posztnak a megírását, mint ahogy Hanna Arendt is késlekedett önként vállalt tudósítását leadni a New Yorkernek a jerusalemi Eichmann pörről... (és utána se szabadult tőle...)...

nekem 1961-ben, az egyetemi felvételin ez az épp akkor elhúzódóan -folyó Eichmann pör volt az akkoriban kötelező politikai ill, sajtótájékozottságot ellenőrző kérdésem... (az irodalmi,Ady után...) nemigen olvastam én újságot, politikai hireket, nem igen foglalkoztam politikával (főleg a művészetek érdekeltek) -felvételi előtti nap elmentem "korrepetálásra" nagyon politikus és agilis évfolyamtársamhoz, Sz Sárihoz (ő jogász lett) átnéztük vele a közelmúlt sajtóját. Persze az elhúzódó Eichmann pör annyira az érdeklődés fókuszában volt már jóideje, hogy arról a korrepetálása nélkül is tudtam, persze "némi" személyes érintettség ürügyén is, fokozottan... hiszen a mi vagonirozásunkhoz (deportálásunkhoz) valószinű sőt biztos köze lehetett Eichmannak ... akit az üvegfülkéjében a tárgyalási közvetitéseken lehet, hogy még híradóban is láthattam (vagy tévén? bár akkor még nem volt..de ujságképen biztos)... nos , most a Hanna Arendt filmben láthattam egész közelről, egész élesen, gyakran félrehúzott szájjal, méltatlankodó arckifejezésével igen, meg a hárító, nyegle válaszaival...

mert hogy ez a Hanna Arendt film dokumentumfilm, eredeti bevágott felvétekekkel a tárgyalásról, amiről saját kérésre- tudósítást irt a New Yorkernek a már neves filozófus asszony. Akit a filmben (sajnos, de ez nem lehet másképp) - egy színésznő játszik, nem tudom elég hitelesen-e, vannak hiányérzeteim)

- de a gondolatok, a vivódások a töprengések, amit  ő is átélt és amit kivált - hitelesek. Szabadulni nem hagyók. Hogy aztán nagy ellenérzést is váltson ki vele, de legalább remélhetően elgondolkodtasson - ma is...  Felkavar... És megijeszt.

Mert hogy nem arról van szó - mit pedig H. A.  támadói hittek -, hogy felmentette volna E-t (helyeselte is a pörbeli elitélését.), illetve mintha túl elnézően irt volna róla. Hanem -nem igazán érthették meg! -a"gonosz banalitásáról" irt... ami létezik, van, (ma is lehet!), és akkor nagy bajban vagyunk... mindig. Mert bármikor bármi szörnyűség előfordulhat. Mert H. A. láttatásában E. nem a szörny náci, hanem egy kisszerú hivatalnok, aki - erre is hivatkozott, már a nürnbergi pörökben is erre hivatkoztak a háborús bűnösök, felmentésüket kérve, hogy parancsra teljesitettek - E is  csak azt hajtogatja, itt a moziban hallom, hogy ő csak a kötelességét teljesitette - legjobb tudása szerint, a hivatalnoki esküjét... Annál rosszabb! nem kellene megnézni, hogy kinek és mit teljesitünk?! s minél inkább legjobb tudásunkkal, annál rosszabb, ha rosszat, jól.. (Tolsztoj Ivan Iljics halála c. novellájában a halálakor döbben rá, hogy rosszul élt, nem úgy, ahogy kellett volna, pedig birói hivatását s kötelességeit mindig teljesitette , csak a szeretet hiányzott belőle, s nem nézte meg mi van a zárójel előtt : -(+) az bizony negativvá teszi a zárójelben levő pozitivat... - (akkor inkább kellene semmit se tenni, mint jól a rosszat.) Annak idején igy magyaráztam el a tanitványaimnak (akiket mindig is önálló gondolkodásra igyekeztem nevelni), a novella (és életünk) mondandójának lényegét. Persze E. esete - aminek végén a tömeggyilkosság áll - sokkal súlyosabb... ő gonosz lett, ha banálisan is. De az alapképlet ugyanaz. És annál veszélyesebb a jelenség. Mindenkit figyelmeztethet. És itt a közös pont a (jelképesen is)középső fiú (a középszerű)Ivan Iljicsekkel és bárkivel. A filozófus H. A. arra tanit, hogy gondolkodni kell! mit teszünk, mit teljesitünk. E. gondolattalansága következménye lett Eichmann óriási bűne is.

És itt kapcsolódik be a legkényesebb kérdés . És nem háritható át a saját felelősség! A zsidótanácsok felelőssége is. Mert ők is hozzájárulhattak, akaratlanul is, a beláthatatlan következményű szállitásokhoz, deportálásokhoz  a - valószinű, hogy  jószándékú (de kellően és  következményeiben át nem látható) néminemű együttműködésükkel! .Eichmann egymaga -akármilyen "kiváló hivatalnok" is volt, nem lett volna képes lebonyolitani feladatát, amit viszont túl is teljesitett fékevesztett "kötelességtudatában".....De talán mégse kellett volna Hanna Arendtnek ebben a szituációban (pörben) épp a zsidó(vezető)k felelősségét kiélezni... ez aránytalanságokhoz is vezetett (hiszen E-ról meg elég ironikus könnyedséggel nyilatkozott - persze épp a kisszerűségét kiemelendő), de mindez meg még jobban összekavarhatja az amúgy is nem áttekinthető (mert abszurdnak tűnő és felfoghatatlan)szörnyűségekkel való szembesülést... a közös felelősséget, aránytalanul egybemoshat nem egynemű dolgokat...

nem is tudott szabadulni az egésztől haláláig, a támadások nyomán se, de vivódott maga is... mint érintett is (hiszen az egész feladatot ezért vállalta magára)

én se tudom , ma se, több mint fél évszázada az egyetemi felvételim kérdése után :

mit tudok,  az Eichmann pörről, mi a véleményem róla... ,

s azt se, hogy provokáció és tapintatlanság volt-e, hogy épp ezt a kérdést kaptam , vagy - ahogy a legutóbbi időkig bizton hittem -, jószándékú és jóindulatú segiteni akarás (mert gondolhatták, hogy erre a választ biztos tudom, hiszen az életrajzomból kiolvasható volt: hogy 'édesanyámmal 1944-ben, másfél evesen gettóba kényszeritettek

majd deportáltak Strasshoffba, Zlabingsba, Theresienstadtba, ahhonan egy év múlva szabadultunk, apám viszont a Bori munkaszolgálatból nem térhetett vissza... a német fasiszták  megölték... (hittem még akkor, súlyos volt később, fokozatosan rájönni, megtudni, hogy mint pl Radnóti esetében is... nem is olyan biztos , hogy NÉMETEK (hanem netán MAGYAR keretlegények)voltak a gyilkosai... mint az egyik legnagyobb magyar költőnek is) Ez az  a magyar felelősség, és a közös felelősség, amiról még mindig nem igen beszélünk, vagy nem úgy, ahogy kellene. És ehhez még a Hanna Arendt film se járul olyan nagyon hozzá.. Kellene, lehetne már egy  szemlélet tisztitó magyar film is a témáról (ASorstalanságon meg a Napfény izén túl) - ami mindezzel szembe akar, mer  és tud nézni!

----http://nol.hu/archivum/archiv-17155?ref=sso-

"Amikor úgy állítják be Eichmannt, mintha szörnyeteg lett volna, ezzel kevésbé veszedelmessé teszik, mint amilyen volt. Ha megölted a szörnyeteget, nyugodtan lefeküdhetsz és alhatsz, hisz szörnyetegből nincs olyan sok. De ha Eichmann normális volt, akkor a helyzet sokkal veszélyesebb."