Kultúra

Magyar Könyvkiadók Napja:

 az antológia sosem 

megy ki a divatból

A kétnapos programot a Magvető két antológia 

szerkesztője indította, akik szerint a hatvannál 

is több évet megért kötetek egyfelől presztízst

 jelentenek a szerzőknek, másfelől a kortárs

irodalom sűrűjét az olvasónak 

Ez már a nyolcadik év, hogy a Szegedi

 Tudomány-

egyetem bölcsészkara megszervezi 

a Könyvkiadók

Napját, két napig a Café Radnótiban 

délutánonként

 egymást váltják az irodalmárok. Az idei

 programsorozat a Magvető ikonikus antológiáinak

 szerzőivel indult. A hatvanas évek elejétől majdnem

 minden család polcán sorakozó Körkép, vagy a 

Szép versek antológiák szerkesztőinek nem kis

 feladata, hogy évente a kötetbe a legjobbakat

 beválogassák. Vagy nem csak a legjobbakat.

 

Öt éve Turi Tímea a verseket gyűjtő Szép versek, 

Szegő János a prózákat válogató Körkép szerkesztője,

 2019-ben cseréltek, mindketten több mint tíz éve 

szerkesztői a Magvető Kiadónak. A Magvető 1962-63

 óta vállalkozik az antológiák kiadására, a Szépírók

 Szövetsége kiadójaként induló Magvető azóta sok

 átalakuláson ment keresztül, de a mindnyájunk 

polcélményeként örökzöld Körkép, és Szép

 versek maradt.

 

 

 

Szilágyi Zsófia, a SZTE magyar irodalmi intézet 

vezetője nem kímélte a szerkesztőket, azt is felvetette,

 hogy vajon nem ment-e ki a divatból egy verseket,

 vagy éppen a novellákat felvonultató évkönyv. A 

Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársaiban ugyanis 

egy alkalommal már megfogalmazódott, hogy az 

évkönyvük kiadásával fel kellene már hagyni. A két

 szerkesztő szerint azonban az antológiában való

 megjelenés, főként a költők számára, még ma is

 presztízst jelent, de a kortársak műveinek válogatása

 

 éppen a nagyobb sebességre kapcsolt hétköznapokban

 az olvasónak is mankót jelenhet.

 

Az évente megjelenő antológiák pedig időben is egy ívet

 mutathatnak. Turi Tímea például egy trendre mutatott rá

, a verseknél egyre gyakoribb a szabad vers, pedig a

 szerkesztő szerint a vers egyik lényege a forma. Az 

egyre jobban erősödő ego is benne van a prózában, és 

a versben is, a szubjektív történetek elmesélése előtérbe

 került. Ugyanakkor minden változik, míg például a 

magányosság tíz évvel ezelőtt inkább magánéleti 

dimenzióban jelent meg, addig ma már ez akár közéleti

 problémaként is olvasható. Az antológiák 

szerkesztésekor ugyan a női kvótát még nem alkalmazzák,

 de a korfára odafigyelnek, a pályakezdő fiatal írók 

megjelenésére nagy hangsúlyt fektetnek.

 

az irodalmi körünk már elkezdödött mire beértem, élénk beszélgetést hallottam már messziről, mi mindig főleg beszélgetünk, de nagyon jókat, élvezem s sokszor belefolyok sőt, mondhatni mindig) Magasröptű témáink vannak amúgy, filozófikusak és érintőlegesen spirituálisak is) észrevettem, hogy ilyenkor újabban felcsillan a szeme vezetőnknek egy-egy halálközeli élmény megpenditésekor (én ilyenkor bölcsen hallgatok pedig bőven volna mit beszélnem, de megtanultam az ilyen dolgokról jobb hallgatni... s néha mosolyogtató, leegyszerűsitő szemlélettel szembesül az ember, pl Madách Tragédiájának spirituális? héttere kapcsán...hagyjuk) most egyébként rögtön az elején betört hozzánk a ktárigazgató nem csak fényképeket késziteni rólunk, hanem könyvtári napok alkalmából helyes kis noteszeket s könyvjelzőt osztogatni, megörültem, pedig már alig irok kézzel )olvashatatlanságom okán) valami vicceset is mondhattam közben,  öröm látni, hogy hogy nevetnek rajtam a többiek, nézd csak!

persze azért olykor felolvasás is vam, nómeg a könyvek, irodalom napirenden, különböző vetületeiben (pl most az ifjusági irodalom meg a lektűr bóvlik)

engem kezd frusztrálni, hogy konkrétan nem kérnek olvasásra, pedig sejthetik hogy örökké firkálok (?) - mármint a számitógépre

de már mondtam? hogy soha senkire nem szeretem rátukmálni magamat, még pár perc erejéig sem

persze, azon elgondolkodom, h spontán "prózában" többet is elveszek? :)

a beszélgetésünk vége fele is benyitott egy ktáros, figyelmeztetni, hogy zárnak. Amúgy még 8 perc volt zárásig!!!

dehát a boltokban is már egy.két őrával zárás előptt elkezdenek takaritani...

Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Turi Tímea A tízmillió költő országa című verséről

 FELTÉTLENÜL MEG KELLETT NÉZNEM EZT A FILMET, TÖBB OLDALÚ

ÉRDEKELTSÉGEM MIATT IS, no

meg hát egyáltalán örültem, hogy valami nézhető filmet nézhetek a makói hagymaházban, igaz, hogy lehetlen időben, szombaton délután háromkor , még az ebédem se tudtam végigenni (mit most én főztem), pedig nem is gyerekfilm! bár a pénztáros bizonygatta) csak éppen gyerekekről szól (az nem ugyanaz), de úgy látom csak 12év fölött ajánlják (a főszereplő "gyerek" viszont 10 éves!(tehát nyilván nem keverhető össze a néző a szereplővel! mert ez utóbbi meg se nézheti a filmjét!

igen, iskolai, iskolában játszódik a film

főleg az ötödik c a főszereplője (unokám most ötödikes szintén!)

igazi főszereplóje egy Berlinből hazajövő, de ott szocializálódó kisfiú, Palkó (biztos az itteni tanárok adták neki e nevet, nem hiszem hogy Németországban igy szólitották Pault), aki - annyi megpróbáltatás után -nem tud a végén már nem is akar beilleszkedni

van egy ellenpélda a  tanárok közt, Juci néni, aki "unortodox" az ortodoxok közt

ja van meg egy kedves tanár is, akit azonnali hatállyal elbocsátanak, valószinű politikai okokból

a "tankerület" ...

egyébként a story időtlen, épp ez az elgondolkodtató benne, hogy évtizedek telnek el, és egy iskolában semmi nem változik!

még az én általános iskolámban elszenvedett megpróbáltatásaim is előjöttek! (ha nem is konkrétan, de mintha a látottaknál is durvábbak lettek volna azok)

(unokám szereti az iskoláját , és viszont, remélem az kivétel,de nem is "állami")

az én pályakezdésem fődilemmáját is megvillantotta bennem a film, amikor is úgy láttam, hogy egyszerűen szólva vagy megszokok vagy megszökök. (lehet hogy szökni kellett volna? (ahogy igy utólag a 30 évnyi tanitási-rabszolgaságomon végigtekintek - de aztán summázva munkásságomat, mégis csak helyt álltam. bár kicsit Juci néniként is)

---

egyébként a film formanyelve tehát mint műalkotás tetszett, friss volt, improvizativ, groteszk is, drámai is, mindenféle... (néhány jelenetnél jót kucogtam, de érdekes hogy csak én... de a vége felé egyre inkább összeszorult a torkom, mert már a kibirhatatanság ábrázolódott a filmvásznon

---

volt egy külsö jelenet, ami akár a filmből is kiléphetett volna

gondoltam, csinálok egy két közeli superplan fotót a főszereplő kisfiú beszédes arcáról, a leghátső sorban , nem zavarva senkit

de ott termett mellettem egy szakállas szigorú ember, aki azt hittem letartóztat, de "csak" annyit mondott de stentori hangon!  hogy töröljem le a fotót amit csináltam!

de hát úgyse látszik, hogy hol csináltam 

de a bal alső sarokban látszik - erősködött

na jó  , leveszem - igértem meg

de mi látszik a bal alsó sarokban, én az én fotómon nem látok semmit, (a filmvásznon se

olyan volt ez a jelenet, mintha a portás vagy a tornatanár lépett volna le a vászonról, még jó hogy nem kötelezett 3 kör nyusziugrásra!)

egy iskolásfilm sose csak az iskoláról szól, - mint ahogy egy iskola se -pláne ha "rendszerkritikus"...

 idegen nyelven beszélnek mellettem a kávézóban.

két középkorú, egy nő és férfi, meg egy fiatal fiú, tulajdonképpen csak ő beszél hadarva s mosolyogva, lendületesen , a többiek hallgatják, később tudom meg a kisasszonytól, hogy románul,de egy szót se értek, azaz kettőt felsiuerek: Alzheimer, Parkinson...

mi köze lehet ennek a fiatalembernek ehhez a két degenerativ neurológiai betegséghez?!

hamar ,jókedvűen elmennek, sziával köszönnek, még azt is mondják, az ajtóban,  hogy megtanultak magyarul...