Mint mikor kisüt a nap

s ugyanaz a táj

már nem ugyanaz

mint annakelőtte

Szikrázik s ragyog

Szavam is elakad

Csak élem tovább

tegnapi borús életem

Könnyebb szivvel

nyitottabb tudattal

s újuló reménnyel

(A következő borulásig)

Évek óta

mióta elköltöztünk

a régi családi házból

s költözött velünk

több mint századnyi

lim és lom

költözött

dédapa is

olajvásznon

szegény

megrongálódott

több költözés is

betett neki

ott állt már pár éve

a magas támlájú szék

hátának támasztva

a falhoz lapitott

szekrény előtt

ma megkésetten

sietős öltözködésem

közben

a sarkam felhasitotta

az olajfestménykeretből

kiálló szög

amivel a képet

felakasztani kéne

illett volna

már régóta

de az új s

kis lakhelyen

nem volt hova...

kicsomagoltam legalább

most

a lila papirból

szegény dédapám

szép, bajszos

komoly

s méltóságteljes

ősöm

bocsáss meg

az idő vasfoga

mint mondják

és a megfeledkező

gondatlanság

szép vonásaid

szétszaggatta

keresek egy restaurátort

mire a sarkamon

a képszög ejtette seb

mi figyelmeztetett

behegged

de sajnos

nem maradt

számodra hely

a panelfalon

pedig neked

ugye

sokszobás

magasfalu

palotád volt

s adtál

csak adtál

városnak

községnek

családnak

vakon

a kép is

szemednél

sérült

Löwinger

elfeledve

méltatlanul

Tisztelt hazudozó a szindarab cime (az új, modernizáló Nádasdy forditás mián)... jópár éve még Kedves hazug volt... nekem ez a cim kedvesebb... s talán - a kettő kontaminációjával- ez lenne a legtalálóbb: Kedves hazudozó... Ne legyünk olyan szigorúak  - egy szóban se - ehhez a két régi, nagy emberhez: a szarkasztikus iróhoz és az életében is játszó szinésznőhöz... akiknek a levelezéséből született a szindarab, mintegy 40 évüket átivelve...az épitő-romboló időből. És mennyi telt el azóta is! (a régebbi változatot...még Mensárossal és Tolnay Klárival láttam, vagy inkább csak hallottam(?), rádióban, nem "élőben" (s ők már nem is élnek, bár a youtubon bele tudtam nézni a tévéjátékukba)

Most Jordán és Molnár Piroska vannak előttem (mellettem is két alkalommal utóbbi), Molnár Piroska az ajtónyilásban az ajtó és fal melletti székem mellett... a Rózsavölgyi szalonban (mint legutóbb Jordán-Freud a székem mögött, a terem közepén.) Jó ez a közelség. Látni az idő múlását. Valóságosan is. M Piroska sminkelt arcán, a fedőkrém mögött a ráncokat. Nem csak a civilek ráncosodnak. (És hányszor eszembe jut az is, a saját életemből, hogy miért is nem készitettem el azt a szinészportrét róla, makói pályakezdő (művészetrajongó) tanárként a szegedi pályakezdő ifjú szinésznőről... A "Naplemente előtt" fiatal lánya  Ajtai Andor oldalán)..., amivel megbizott pedig a Szinház c folyóirat - pedig elindithattam volna a szinikritikus pályám(?). De hát akartam is én szinikritikus lenni igazán?! de akartam tanár? diákszinpadvezető ? (jobb hiján?) Mi akartam volna?!... MI? Hát azt hiszem, leginkább szinész... Talán... És/vagy iró?... Illetve hogy több lehessek, mint egy (azaz 1) ember! Lám, Piroska most a legendás szinésznőt játsza, pár éve a Macskajáték Gizájaként láttam az Örkényben... s a napokban, egy másik (bohókás, megöregedett operaénekesként) szinésznőként a Nagy négyesben, Makón... Jordánt meg Freudként Shaw előtt , ugyanitt...de ő volt  a legendás Egyetemi szinpad előadója is..., meg a 25. szinházban Don Quihote... Kortársaim.. Kortól függetlenül.... A múló időben. Ma is maradandókat alkotva.... S akkor nincs is nagy jelentősége az időnek, a ráncoknak. AZ csak érleltebbé teszi az alakitásaikat.

Bár az alakitás is múlandó. A levelek nem. (Jó, hogy megőrződtek. Feltámasztóak. Időt felidőzők, de főleg legyőzők.)  Shaw, az iró, él a Pygmalionban is. De a szinésznő , bármilyen nagyszerű Eliza is volt is, már csak a lexikonokban, vagy itt ezen az előadáson... Mészáros Ágit láttam a Katonában Elizaként, anno... Ki emlékszik még rá?!